A Füvészkert születése

Mi köze lehet egy XVIII. századi angol botanikusnak a Pál utcai fiúkhoz, a vörösingesekhez és Nemecsek Ernőhöz?

Legutóbb, Cook kapitány első Föld körüli útja kapcsán megismerkedtünk Sir Joseph Banks nevével. Hadd mondjak el róla most egy-két érdekességet! Egyebek mellett azt, hogy mi köze lehet a XVIII. századi angol botanikusnak a Pál utcai fiúkhoz, a vörösingesekhez és Nemecsek Ernőhöz.

A botanika diadalmenete

Különleges figura volt ez a Banks. Ha a felvilágosodás korának radikális alakjai közül kellene csoportképet összeállítanunk, bizonyosan ott mosolyogna valahol az első sorban. Emberünk ugyanis nemcsak természettudósként állta meg a helyét, de igazi utilitáriusként arra is volt gondja, hogyan váltsa tudományos eredményeit hétköznapi előnyökre. Úgy értem, a maga és a társadalom előnyére egyaránt.   

Botanikusként komoly eredményeket ért el. Ez a kor a megfigyelés és a rendszerezés kora volt, ő pedig fáradhatatlanul gyűjtögetett és rendszerezett.

1766-ban Új-Fundlandra és Labradorra utazott, ahol Linné rendszertanának megfelelően feldolgozta a helyi flórát és faunát. Harmincnégy madárfajt írt le, közöttük az 1844-ben kipusztult óriásalkát. Cook első Föld körüli útján összegyűjtötte és bemutatta Ausztrália növényvilágát. Sidney Parkinson, Banks grafikusa majdnem nyolcszáz rajzot készített a begyűjtött példányokról. Később a Wight-szigeten, a nyugati skót szigeteken, Dél-Walesben és Izlandon gyűjtött anyagot.

Az általa bemutatott élővilág, a sosem látott növény- és állatfajok valószínűtlen gyűjteménye óriási lelkesedést váltott ki. (Körülbelül 30 000 növénymintát vitt Angliába, közülük 1400-at maga fedezett fel.) Banks – és sok hozzá hasonló természettudós – ténykedése minden kétséget eloszlatva igazolta azt a nézetet, hogy a világ megismerhető és a tudományos feltárás nyomán az emberiség javára hasznosítható. Ebben az összefüggésben fontos megemlíteni, hogy Banks nem pusztán elvileg támogatta a brit gyarmatosítást, de gyakorlatias javaslatokkal is igyekezett hozzájárulni a sikerhez. Az ausztráliai Botany Bay környékén tervezett fegyenckolóniához például ő maga állított össze egy gazdaságilag jól használható növényfajokból álló gyűjteményt, amelyet elküldött a gyarmatnak.

A tudományos előrejutás ösvénye mellett természetesen személyes boldogulásának sugárútját is egyengette. Rohamléptekkel haladt a Royal Society (a brit akadémia) elnöki széke felé, és közben – mint III. György király tudományos tanácsadója – átvette a kew-i Királyi Botanikus Kert irányítását. (Formálisan csak 1797-ben kapta meg a posztot.) Vezetése alatt a kew-i arborétum a világ egyik legkiválóbb botanikus kertje lett, számos Európa kertjeiben meghonosodott fajt itt ültettek először.

Ugyanakkor Banks kétségkívül hitt az egyetemes emberi haladásban. A tudomány nemzetek fölöttiségét hirdette, és mindent megtett azért, hogy a napóleoni háborúk ne szakítsák el egymástól a brit sziget és az európai kontinens tudományos közéletét. És itt jön a képbe Nemecsek Ernő...

Kultúraszervező orvosok

Illetve nem egészen itt. Míg eljutunk a Pál utcai fiúkhoz, körül kell néznünk a negyed évezreddel ezelőtti Magyarországon. Ugyanis 1771-ben, pontosan kétszázötven évvel ezelőtt, abban az évben, amikor Banks hazatért világ körüli útjáról, nos, akkor alakult meg a nagyszombati egyetem botanikus kertje. Igaz, nem ez volt az első ilyen park Magyarországon, hiszen a pozsonyi érseki palota kertjében már évszázada látogatható volt egy különleges növénygyűjtemény, ám a nagyszombati füvészkert – éppen úgy, mint Banks gyűjteménye – a tudomány általános ismereti tára és praktikus eszköztára egyaránt akart lenni. A nagyszombati kert ennek megfelelően az 1769-ben alapított orvoskarhoz tartozott.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy utólag történelmi szükségszerűségnek tekintsük a tudományos-technikai fejlődés egyes lépéseit, és így mellékesnek gondoljuk azokat, akik megteszik ezeket a lépéseket. Én ezzel szemben azt hiszem, hogy az ilyen emberek tudása, lelkesedése, elszántsága nélkül nem is történhetne semmiféle előrejutás. Lássuk tehát, kik bábáskodtak a füvészkert születése körül!

Elsőül is hadd említsem meg Gerhardt van Swieten nevét, akit a magyar művelődéstörténet méltatlanul ritkán emleget, pedig a XVIII. század legnagyobb kultúrpolitikusa volt. Szobra ott áll Bécs közepén, azok között, akik naggyá tették Mária Terézia korát. Munkája során az általa ismert nyolc nyelv mellett magyarul is megtanult. Sokan hirdetik: azért, mert kedvelte a magyarokat, de valójában inkább azért, hogy eredményesebb lehessen. Nos, Van Swieten – aki eredetileg orvos volt – kezdett kardoskodni amellett, hogy az állam alakítsa ki a magyar orvosképzést. Meg is kapta az uralkodótól a felhatalmazást, s munkához látott. Ő válogatta össze az orvosi kar tanárait, közöttük egyik tanítványát, Winterl Jakabot, a vegytan és a botanika professzorát. És ezzel meg is érkeztünk ahhoz a tudóshoz, aki 1771-ben megteremtette, majd több mint három évtizedig gondját viselte a füvészkertnek.

Winterl Felső-Ausztriában kezdte orvosi pályáját, majd a felső-magyarországi bányavárosok főorvosaként dolgozott, s innen lépett tovább az egyetemi karrier felé. Széles látókörű, idővel európai hírű tudós lett. Tanulmányai a jelentős tudományos folyóiratokban jelentek meg, könyveire az egész szakmai világ odafigyelt, s beválasztották a Göttingeni Tudós Társaság tagjai közé. 1788-ban kiadta az egyetemi botanikus kert első magcsere-katalógusát (Index Horti Botanici Universitatis Hungaricae), melyben nemcsak a kertben található, mintegy 1656 növényfaj neve szerepel, de olyan ritkaságok is felbukkannak, amelyek egyedül a Kárpát-medencében élnek. Ezeknek első, rézmetszetekkel illusztrált szakszerű leírását ugyanolyan lelkes érdeklődéssel fogadta az európai tudományosság, mint Banks világ végéről hozott csodáit.

Nagy formátumú, széles látókörű, több nyelven olvasó és pubikáló hősünkről sokat elmond, hogy 1798-ban kiadott egy csípős hangú vitairatot az akkoriban terjedő áltudomány, a brownizmus ellen. A 23 oldalas Ueber das Brownische System lesújtó véleményt mond a skót áltudósról. Az amúgy is epés modorú szerző bevallja, hogy Brown könyvét ugyan elkezdte, ám befejezéséhez nem volt sem ideje, sem türelme. Alkaiosz ókori költőt idézi: Ex ungue leonem pingere – azaz körme ismeretében lefesthető az oroszlán. És Winterl ezt az oroszlánt meglehetősen bárgyúnak tartja. Megvetéssel beszél Brown tudománytalan okoskodásáról, amely szerint az élet ingerek által fenntartott állapot, s az összes betegség visszavezethető az ingerek hiányára (aszténia) vagy a túlingerlésre (hiperszténia), egyik esetben ingerek – meleg, bor –, másik esetben nyugalom – hideg, érvágás – az ajánlott gyógymód. Kritikájában komolyan érvel a tudományos felfogás oldalán, és határozottan kitart a betegségek Linné botanikai rendszerét követő csoportosítása mellett.

A pesti tudós társaság és a Royal Society

Jó, jó, dünnyögi most az olvasó, de hogy jön mindez Sir Joseph Banks munkájához? Nos, szeretném azt mondani, hogy nagyon egyszerűen: Banks és Winterl jó barátok voltak. De ez sajnos nem igaz, legalábbis nem támasztható alá. Az azonban igaz, hogy ha áttételesen is, de volt kapcsolat a két tudós között.

Báró Vay Miklós 1786–1788 között nyugat-európai tanulmányutat tett, s Londonban az optikai műszerkészítés terén elért eredményeiért a Royal Society a tagjává választotta. 1790-ben – valószínűleg a II. József ellen szerveződő magyar nemesi mozgalom érdekében – politikai küldetést is vállalt. Mégpedig éppen Sir Joseph Banks, a Royal Society elnökének közvetítésével kétszer találkozott William Pitt angol miniszterelnökkel.

Egy levél is fennmaradt, melyben Banks üzleti, gazdasági tanáccsal látja el a bárót, majd segítségét ajánlja fel szembetegségével kapcsolatban. Tolmácsolja Charles Brian Blagden fizikus és Gen Rainsford üdvözletét, levele végén pedig köszöntését küldi Vay egyik barátjának, Podmaniczky bárónak. És ezzel el is érkeztünk a másik kulcsfigurához.  

1777-ben az egyetem Budára, a királyi várba költözött, s Winterl hozta a botanikus gyűjteményt is. Eleinte egy a mai Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen, majd Pesten, a ferencesek kolostorkertjében, a mai Kossuth Lajos utca és Reáltanoda utca közötti területen telepítették újra a kertet.

Pest-Budán azonban jeles tudós társaság is kialakult. Az egyetem tanáraiból valóságos szellemi központ szerveződött, amelynek Schedius Lajos filológus az esztétika professzora, Kreil Antal, a filozófiai tanszék professzora, a historikus Schwartner György, Winterl Jakab, valamint Schuszter János, Winterl tanársegéde voltak a legfontosabb tagjai. De tagja volt a társaságnak a két Podmaniczky testvér, Károly és Sándor is, akinek baráti üdvözletet küldött Joseph Banks. Ráadásul Sándor utóbb maga is tagja lett az angol tudós társaságnak.

Ilyen áttétellel bizonyosan jelen volt Pesten Banks szellemisége, botanikai tudása, tudományos lelkesedése. Az egyetemi tanárok és a tudós műkedvelők köre szoros kapcsolatban állt az európai tudományos közélettel, többen német egyetemeken is tanítottak, nemzetközi szintű levelezéseket folytattak, publikációkat írtak és olvastak, nem egy volt közülük tagja az egyik legfontosabb német tudományos szervezetnek, a Göttingeni Tudós Társaságnak.

A később Pestre költözött nagyszombati botanikus kertet tehát nem valamiféle partikuláris szükség hozta létre, hanem az európai felvilágosodásnak ugyanaz a nagy áradása, amely Cook kapitány hajójára ültette a természettudósokat, s amelyik egyazon lelkesedéssel fogadta Banks ausztráliai gyűjteményét és Winterl Kárpát-medencei különlegességeit.

És Nemecsek?

El ne felejtsem Nemecsek Ernőt! Tartozom még azzal, hogy elmondom, mi köze ennek az egész históriának a Pál utcai fiúkhoz, bár sejtem, hogy az olvasók többsége már kitalálta. Nos, a Winterl tanár úr által negyed évezreddel ezelőtt alapított nagyszombati botanikus kert ugyanaz a gyűjtemény, amelynek tavában a vörösingesek megfürdették Molnár Ferenc hősét.

Az arborétum a ferencesek kolostorkertjéből többszöri költözés után került a mai helyére.  

1847-ben József nádor támogatásával az egyetem megvásárolta a Festetics család tízhektáros birtokát, s bár azóta a terület egy részét beépítették, ez a park mégis ugyanaz a kert, amelyet akkor létrehoztak. 1893-ban épült meg a kertben a Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéjében különleges trópusi növények, amazonasi tündérrózsának élnek. Itt áll most Nemecsek Ernő szobra is, emlékeztetve a hősies kisfiú nagyszerű történetére.