A kakaskukorékolás és a lócitromszag nyert a franciáknál

Meglepően hangzik, de január végén Joel Giraud francia vidékügyi miniszter közölte, hogy törvényi védelem alá kerültek a vidéki zajok és szagok alkotta érzékszervi örökségek Franciaországban.

A törvény célja, hogy megvédje a falusi élet mindennapi alkotóelemeit a békére és csendre vágyó vidéki turistákkal szemben. Ezért az ország örökségének részévé nyilvánították többek között a tehenek nyakában szóló kolomp csengését, a tücskök ciripelését, a traktorok kora reggeli zaját, a kakasok kukorékolását, a békák brekegését, valamint a tehéntrágya és a lócitrom szagát.

A vidékügyi miniszter hangsúlyozta, hogy erre azért volt szükség, mert a faluban élők és az ott nyaralók között egyre gyakoribb konfliktust váltanak ki az érzékszervi kellemetlenségek.

Az egész onnan indult ki, hogy egy Maurice nevű kakas jogait kellett a bíróságon megvédeni, mert az Oléron-szigeten víkendházat vásárló párt zavarta a szárnyas kukorékolása. A pert végül nemcsak elvesztette a pár, de a kakas tulajdonosainak ezer euró perköltséget is kellett fizetnie. Az ügy után betelt a pohár: az említett kakasnak otthont adó Saint-Pierre-d'Oléron falu polgármestere az asztalra csapott, és indítványozta, hogy a vidéki zajokat helyezzék védelem alá a nemzeti kulturális örökség részeként. A polgármester kezdeményezésére több százezren aláírták a petíciót, sőt „Hagyj kukorékolni!” feliratú pólókat is nyomtattak. A kakasok nem viccelnek, ha kell, harcba szállnak. Emlékezzünk csak vissza arra a mesére, amiben a kakas torkaszakadtából követelte a török császártól, hogy adja neki vissza az általa talált gyémánt félkrajcárját, de más mesékben is hősként szerepeltek ezek a szárnyasok.

Magyarországon az önkormányzatok szabályozzák az egyes településeken az állattartás szabályait. Például a legtöbb városban a központi területeken egyáltalán nem lehet tyúkot, disznót vagy nyulat tartani. De az agglomerációba kiköltöző fővárosiaknak is sok esetben meggyűlt már a bajuk a helyiekkel, hiszen a megszokott fővárosi zajok és szagok – dudaszó, sziréna és kipufogószag – helyett láncfűrészek vagy benzinmotoros fűnyírók hangjára, esetleg kakaskukorékolásra vagy malacröfögésre ébredtek.

De az eddig felsorolt állatok és szagok mellett milyen zavaró tényezők vannak Magyarországon, amiket védelem alá lehetne helyezni? Az utóbbi években például annyira elszaporodtak a poloskák, hogy esetleg védelem alá lehetne helyezni a bogár irtózatos szagát vagy, ha az őshonos rovarjainkra gondolunk, a szúnyogcsípés is igazi kuriózum lehet a rengeteg álló- és folyóvizünk miatt.

De visszatérve a franciákhoz: az elmúlt években elég gyakoriak voltak az olyan perek, amelyeket hangos állatok vagy más zajok miatt indítottak. Egyesek elméjének elborulását jellemzi az is, hogy voltak olyan esetek, ahol a templomokat jelentették fel, mert azok délben harangoztak, sőt egy családnak le kellett csapolnia a kerti tavát, mert a helyiek nem tudtak aludni a békabrekegéstől. De több esetben a kacsák hápogása és a libák gágogása miatt is pert indítottak.

Végül Joel Giraud vidékügyi miniszter ezzel a mondattal zárta le a témát: „A vidéki élethez el kell fogadni néhány kellemetlenséget is.” Amiben talán igaza is van!

Felhasznált források: MTI/AFP/actu.fr