A Knausgård-képlet
Mizser Fruzsina | 2020.09.21. | Aktuális

A Knausgård-képlet

Az eddig öt kötetet számláló, nagy sikerű sorozat utolsó, hatodik darabjának magyar megjelenése 2021-re várható.

Ebben a mondatban nincsen semmiféle könyörület. Nem találjuk sem egyszerűen az életbe való teljes belevetettséget, sem pedig a halál iszonytató rémületét. Semleges övezetbe ér, aki elindul a hat köteten átívelő életfolyamon. Karl Ove Knausgård gigantikus magnum opusa a totális káosz és a geometrikus rend közötti folytonos billegést valósítja meg papíron, és nincs apelláta: aki eddig még nem döbbent rá saját kicsinységére, csupán pár ezer oldal választja el ettől a banálisan tragikus felismeréstől.

„Az életet láttam, a halálra gondoltam.” Nem is gondolnánk bele, hogy mennyire jól megférnek egymás mellett az ilyen gondolatok és a meztelenre hántolt igenek és nemek. Adott egy mítosz, amely az Apa hitvallása, és saját tapasztalata szerint bevált, mi több, generációs sikerű. Az ujjakon kinövő, apró szemölcsök napokon belül varázslatosan eltűnnek, ha egy szalonna zsírjával bedörzsöljük őket, majd elássuk azokat a kertben. A siker egyedül a Fiú hitének erősségén múlik.

Az eddig öt kötetet számláló, nagy sikerű sorozat utolsó, hatodik darabjának magyar megjelenése 2021-re várható Patat Bence fordításában. A Min Kamp végén Knausgård nem kevés bátorsággal előveszi és feldolgozza azt a szöveget, amely fals és méltatlan záróakkordja egy Faust, Hamlet és mások által kiépített gazdag történeti hálónak. Nem felejthetjük el, hogy Hitler a Mein Kampfban az európai férfi ideáljának programját közös óriásaink vállán állva írta meg.

Csakhogy az európai hagyományok ezzel megszakadtak. A Harcom-sorozat leghangosabban azt kiáltja, hogy a huszonegyedik századi ember küzdelmei jelentéktelenek. Az őseurópai férfialakokat jól ismerjük az irodalomból: hős lenne, az individuum megalkotása vezérli a tetteit, és vagy elbukik, vagy sikerrel jár. Ma nincs miért cselekedni, mindenkit az átlagos jellegtelenség fojtogat. Karl Ove örökké küszködik azzal, hogy semmilyen. Az emberi élet sikert rejtegető lehetőségei (család, karrier, szerelem) nála mind-mind kudarcba fulladnak, vagy ami még rosszabb, csak félig, önmaguk torzult modelljében képes megvalósítani az elképzeléseit.

De hát nem ez volna az igazság? Legalább is annak egy fajtája. Karl Ove élete során – teljesen logikusan – arra a következtetésre jut, hogy a világ nem ép és nem egészséges, tele van deformitásokkal, az emberek pedig mást sem tesznek, csak folyton elzárják, eltakarják ezt a tényt. A ‘normális’ ember tele van tökéletlen borzalommal. Amikor ebből ki akar lépni, és legalább ideiglenesen meg akar szabadulni a teste megalázó működéseitől, óriási benne a vágy, hogy valami nagyon tisztát alkosson, építsen valamit, amiben fel lehet oldódni. A probléma valahol abban állhat, amikor a szélsőségeket nem tesszük bizonyos feltételek, például idő függvényévé, vagy amikor generalizálni akarjuk. És el is érkezünk a tökéletes ember ideájához.

„Mi a többiek miatt vagyunk ott.” – Knausgård azt mondja, ez a gondolat vezetett az agyon rendezett társadalomhoz, amelyben az individuum igazi, nagybetűs Bukása már képtelenség, hiszen a lét veszélyét rendszerszinten teljesen kioltották. Az embert a létezés megismételhetetlenségének súlyától (a halál kivételével) teljesen megszabadították. A kultúra üressége, az individuum elértéktelenedése ebből fakad. A regényfolyam azt üzeni – és éppen ezért olyan könnyű átéléssel olvasni, még a kevéssé érdekfeszítő részleteket is –, hogy valójában mindenki életéhez, kulturális és személyes emlékezetéhez hozzáférésünk van. Az ilyesfajta kollektív létmódok ára mindaz, amit  Knausgård már nem tud megragadni, és amit eddig az európai alapgondolatnak tartottunk. Ez a gondolat pedig egyértelműen nem a globalizmus.

 

Fotó: unplash
Névjegy
Fotó: Fedegaray

Karl Ove Knausgård norvég író 1968. december 6-án született Oslo-ban. 1998-ban jelent meg első regénye, az Ute av verden (magyarul Ki a világból), mellyel kiérdemelte a Norvég Kritikusok Irodalmi Díját. Ezzel egyúttal történelmet is írt, mivel ő volt az első kitüntetett elsőkönyves szerző. 2004-ben jelent meg második regénye, mely az En tid for alt (Mindennek rendelt ideje) címet viseli. Ez a kötet is számos díjat nyert. Legismertebb műve mégis a hat részből álló önéletrajzi regénysorozata, a Min Kamp (Harcom), melyek nem csak szülőhazájában, hanem szerte a világban is megjelentek. Karl Ove Knausgård emellett tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég nyelvre történő újrafordításában. 2010-ben testvére közreműködésével kiadóvállalatot alapított, melynek a Pelikán címet adta.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön kedveli Karl Ove Knausgard könyveit?