Ádvent a Felvidéken
Mi az ádvent valódi üzenete? Ennek jártunk utána Poprád és Pozsony között.
Nálunk a Felvidéken, ami nem is annyira vidék Pozsony vonzáskörzetében, ahol Zobortól a fővárosig Mátyusföldnek nevezzük a területet, az ádventi szokások megrekednek a házakra tűzött díszesebbnél díszesebb ádventi koszorúkban, a kirakodóvásárok kivilágított és szemkápráztató, a város legszebb terén felállított bódéi között, és a plázák bronz-, ezüst-, aranyvasárnapjainak hajráiban.
Nagyon nehéz különbséget tenni a hagyomány és a divat diktálta népszerű fellángolás között. Ahhoz, hogy megtaláljam az ádvent gyökereit, nagyon messzire kell visszanéznem térben és időben egyaránt. Katarína Nádaská szlovák etnológus megjelent publicisztikái és kötetei között csemegéztem.
Közvetlen környezetemben az ádvent kiteljesedett az áhítatban, a várakozásban és a vasárnapi szentmisében. Ádventi koszorúnk a mai napig nincs, hiszen sose volt „dísze" a karácsonyi készülődésnek. Arra a kérdésre, hogy miért nincs és miért nem volt soha, anyukám egyszerűen válaszolt. A háború utáni időkben sokszor szoba-konyhás lakásokban, házakban éltek, ahol a hálószobát nem fűtötték, nem használták, csak alvásra, a konyhában pedig nem fért el semmilyen nem funkcionális tárgy.
Arra még én is emlékszem, hogy népviseletbe öltöztek a tót asszonyok, a falunk és környékén élő hagyományőrző szlovák családok, és büszkén sétáltak végig falunkon a templomig és haza. Gyerekkoromban még jégvirágok díszítették az ablakokat, az üvegfestéket még hallomásból sem ismertük.
Történészek és etnológusok kutatásai alapján Katalin napjától karácsonyig tartottak az úgynevezett „boszorkánynapok”. A távoli múltban élő emberek tisztelték a sötétséget, és úgy gondolták, hogy este démoni erők aktivizálódnak. A megriadt falusiak megpróbálták megvédeni magukat szentelt vízzel és fokhagymagerezdekkel, amit az istálló vagy a ház ajtajára kentek. Barbara vagy Borbála napján a szerelmi mágiához kapcsolódó szokásokat gyakorolták. Erre az ünnepre jellemző volt, hogy a fáról gallyat vágtak, és azt vízbe tették. Ha karácsonyra kivirágzott, ez annak a jele volt, hogy a lány egy éven belül férjhez megy. Luca napján tetőzött a Luca napi „ördögi erő”. Ezért a tanyákon Luca napjától karácsony estéig az istállókat bezárták, senkinek semmit sem adtak el, nem adtak kölcsön, nehogy más is bejusson a házba. Ha az emberek örökre meg akartak szabadulni a boszorkányoktól, fából készült kisasztalt készítettek, amely nem tartalmazhatott vasból készült anyagot.
A karácsonyra való felkészülés magába foglalta a karácsonyi takarítást is. A háztartásban, de az egész gazdaságban is mindennek tisztának kellett lennie. A ház belső tereit mésszel fehérítették, az agyagpadlót feltörölték, a fapadlókat lúggal súrolták és lemosták. A karácsony előtti utolsó napokban mindenki megpróbálta visszaszolgáltatni a kölcsön kapott dolgokat, mindent meg- és kimostak, a ruhaneműt szárítani, vasalni és a helyére kellett tenni. A szobákat felsöpörték, a melléképületeket megtisztították, ügyeltek arra, hogy a karácsonyi ünnepek alatt ne akasszanak ruhát a kilincsre, mert akkor egy éven belül valaki meghalhatott a házban. Az ünnepek alatt tilos volt dolgozni. Nem lehetett fát vágni, varrni vagy szőni. Gondoskodtak arról, hogy a család minden tagja együtt lehessen szenteste az asztalnál. Ezért karácsonykor a textil-, fűszer- és drótkereskedők (a drótostótok) igyekeztek haza a családjukhoz.
A kereszténység előtti időszakban az emberek nem ismerték az ajándékozás fogalmát. Szavakat adtak egymásnak ajándékba, a szó varázsát. Elhitték, hogy meg kell történnie annak, amit az ember őszintén, szívből kér.
A mézeskalács a karácsony hírnöke volt. Kolostorokban, de nemesi és polgári családokban is sütötték, még díszítés nélkül. A háziasszonyok olyan karácsonyi süteményeket sütöttek, mint a kračún (ejtsd kracsún, a kereszténység előtti időkben a téli napforduló ünnepe a szlávoknál), a roháče (ejtsd rohácse) sós, mákos, diós vagy túrós töltelékkel és a calta, ami a fonott kalács zoboraljai megfelelője, más néven baba. Mindent kovászból készítettek, bőségesen tele töltelékkel. Az elkészített kalácsokat szokás volt az istálló mellett elfogyasztani, hogy a gazdaság termékeny legyen.
