Aljas vádak a grófnő ellen
A csejtei grófnő alakját rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik. 460 éve született a hírhedt Báthory Erzsébet.
Az 1560. augusztus 7-én, a Báthory família ecsedi birtokán született Báthory Erzsébetet különféle szóbeszédek és egy 1611-es vizsgálat nyomán a magyar történelem kegyetlen alakjaként tartanak számon. Apja Báthory György, anyja pedig a család somlyói ágából származó Báthory Anna volt. Báthoryak a 16. század végén uralták Erdélyt, emellett pedig jelentős birtokokkal rendelkeztek Magyarországon is, így Erzsébetet a legmagasabb körökbe házasították be. A grófnő vőlegényét már 11 éves korában kijelölték, 1575-ben pedig férjhez is adták Nádasdy Ferenc grófhoz, akit kegyetlensége és bátorsága miatt a végvári vitézek körében csak „Fekete Bégnek” hívtak. Erzsébet a hozományul kapott Csejte kastélyába költözött, ahol ideje jelentős részét magányosan töltötte. Habár Nádasdy és Báthory Erzsébet házasságából hat gyermek született, a férj és feleség kapcsolata sosem volt jó, mivel a Fekete Bég ideje nagy részét a végvidéken töltötte. Nádasdy 1604-ben egy háborúban meghalt, így Báthory Erzsébet már 44 évesen özvegy lett. Ekkor röppentek fel az első legendák arról, hogy Csejte úrnője kastélyában okkult tudományokkal foglalkozik, és ördögi praktikákat folytat, de az ügy II. Mátyás trónra lépéséig nem került előtérbe.
Hogyan született a legenda?
A szóbeszéd szerint egy napon, fésülködés közben egy cseléd véletlenül meghúzta az úrnő haját, ezért Erzsébet pofon vágta. Az ütés nyomán a leány vére azonnal kiserkent, a grófnő bőrére cseppent, és szemmel láthatólag fiatalabbá és szebbé varázsolta azt. Báthoryt – a legenda szerint – ez a későbbiekben arra késztette, hogy halomra gyilkolja a várban szolgáló fiatal lányokat, és egy vérükkel megtöltött kádban fürödjön, illetve, hogy az említett szüzek vérét megigya.
Az eljárás
A vádlók az 1610 után kezdődő vizsgálatban nem kevesebb mint 650 áldozatot tulajdonítottak Erzsébetnek, akit mindenféle bizonyíték nélkül, szóbeszéd nyomán bűnösnek tituáltak. Az eljárást II. Mátyás kezdeményezte, és Thurzó György nádor folytatta le, aki 1610 decemberében a grófnőt letartóztatta. A fő indíték vélhetően a Báthory-vagyon megszerzése volt, de közrejátszhatott Thurzó és a Báthoryak személyes rossz viszonya is. A letartóztatás után a király helyettese és a királyi tábla vizsgálatot indított a grófnőnek tulajdonított gyilkosságok ügyében. II. Mátyás ugyanakkor nem akarta megkockáztatni, hogy a Báthory Erzsébet ellen indított perrel magára haragítsa a magyar arisztokráciát, ezért az asszonyt soha nem állították bíróság elé, ehelyett haláláig a csejtei kastély egyik befalazott szobájában tartották. Erzsébet az élete hátralévő részében senkivel sem tarthatott kapcsolatot, csupán ételt adtak neki, így aztán 1614-ben már elborult elmével érte őt a halál.
Jogos, vagy jogtalan vádak?
Habár a történelemtudomány ma már koncepciós vádakként tekint a rémtettekre, a legújabb feldolgozások és kitalált történetek még mindig a magyar história egyik legismertebb tévképzetét folytatva, negatív színben tüntetik fel alakját és életét. Azonban a Báthory Erzsébet elleni vizsgálatot nem a kínvallatásnak alávetett „tanúk” által elmondott borzalmak teszik átláthatatlanná, hanem az ügyében vádlóként szereplők kiismerhetetlen politikai és emberi szándékai. Mindemellett le kell szögeznünk azt is, hogy az állítólagos bűnöket soha senki nem bizonyította, sőt, az eljárás végén ítélet sem született.
Báthory Erzsébet az emberiség legvéresebb gyilkosaként szerepel a Guinness Rekordok Könyvében.
A Grófnő című film teljes egészében a YouTube-n megtekinthető:
Borítókép: Csók István: Báthory Erzsébet című festményének reprodukciója az 1895. szeptember 29-én megjelent Vasárnapi Ujság illusztrációján.
