Alulértékelt maradás
„Klára hány éves? Öt és hetven között bármennyi tud lenni.” Kritikánk a netflixes Akik maradtak című filmről.
Tóth Barnabás 2019-ben bemutatott, Akik maradtak című filmjét a Netflix streaming szolgáltató az „alulértékelt” címkével látta el, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését. Vajon mi sülhetett el balul egy olyan alkotásban, amelyet a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában delegáltunk az idei Oscar-díjra, és felkerült a legjobb tíz filmet tartalmazó rövidített listára?
A forgatókönyvet maga a rendező és Muhi Klára adaptálta F. Várkonyi Zsuzsa először 2004-ben megjelent Férfiidők lányregénye című könyvéből. Maga a film egy kamaradráma, amely a két főhős, Körner Aladár/Aldó (Hajduk Károly) és Wiener Klára/Süni (Szőke Abigél) alakítására épül, a jelenetek hetven százalékát kettejük játéka kelti életre – nem is akárhogyan. A történet 1948-ban kezdődik, ekkor találkozik a 42 éves, önmaga árnyékaként élő, magányos szülész-nőgyógyász a 16 éves, egyszerre dühös és riadt kamaszlánnyal, majd 1953-ban, Sztálin halálakor végződik. Itt rögtön érdemes megemlíteni a film egyik hiányosságát, az idővonal hevenyészett kezelésmódját és az ebből adódó elnagyoltságot: nem érezzük az idő múlását, nem világos, hogy az első nyolcvan percben két év telik el, ahogy Süni problémás iskolai előmenetele is elvarratlan szál marad; hogy például időközben sikerült-e eljutnia az érettségiig, arra már nem térnek ki az alkotók.
A magyar történelem 1948-at a fordulat éveként jegyzi, s ez nem véletlen. Egy évvel korábban, 1947-ben zajlottak le a kékcédulás választások – kitermelvén egy olyan embertípust, amelytől nem tudtunk megszabadulni, még a rendszerváltással sem –, alakult meg a Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) és ragadta magához egy törpe kisebbség a hatalmat. A film azonban ezekre a sorsfordító eseményekre is csak nyomokban tér ki, többnyire megelégszik egy-egy mellékszereplő fölvillantásával, illetve a korszellem díszletekben történő, első blikkre meggyőző, de korántsem hibátlan ábrázolásával; az ötvenes évek hajnalán nem igazán gyártottak 20×25-ös csempét, sem OBI-ban vásárolható ajtókilincset.
Négy évvel vagyunk tehát túl a magyarországi zsidóság egy részének deportálásán, s a történet lassú hömpölygése ellenére is hamar világossá válik, hogy mindkét főszereplő holokauszttúlélő; Aldó a feleségét és két fiát veszítette el, Süni pedig a szüleit és a kishúgát. Na, megint egy holokausztfilm! – mondhatnánk, és igazunk is lenne, hiszen a témát az elmúlt évtizedekben számos alkotás feldolgozta már, mégis, az Akik maradtak egyediségét a nézőpontja adja, ez a történet ugyanis nem a tettesek, de nem is az áldozatok szemszögéből mesél, hanem a kvázi kívülállók, a szürke eminenciások, az életben maradtak sivár hétköznapjait mutatja be. Mindezt viszont briliáns módon teszi, csakúgy, mint a főszereplők kiválasztását: Hajduk Károly és Szőke Abigél párosa – A martfűi rémben már játszottak együtt – a hátán viszi el a történetet. A köztük lévő láthatatlan érzelmi bilincs az első pillanattól behúzza a nézőt, s példásan egyensúlyoznak azon a hajszálnyi mezsgyén, amely egy serdülőlány és egy felnőtt férfi közt húzódik.
Hogy az apa-lánya viszony olykor túllépi önnön keretét, kétségtelen, s bár egyes kritikák hibaként róják fel, valójában ez adja a film esszenciáját, valódi mélységét. Egyértelmű, letisztult érzelmeket várni botorság volna, az érzelmeknek ugyanis legkevésbé jellemzőjük az egyszerűség, különösképp olyan sorstragédiát követően, amelyet főhőseink voltak kénytelenek elszenvedni. A féltékenység épp úgy vibrál kettejük kapcsolatában, mint az egymásrautaltság, a magány elől való menekülés, a ragaszkodás, a kiút keresése és a szeretet. A film igazi bravúrja az, hogy a Lolita-felhang ellenére „tiszta” tud maradni, a testiség – vetkőzés, ölelés, egy ágyban alvás – nem csúszik át tényleges szexualitásba; pedig lehetne, a lelke mélyén valahol várja is a néző, de igazából mégsem: az egymásra találás, a lelki kapocs így maradhat örök. Egy rövid dialógus adja át leginkább a férfi-nő és/vagy az apa-lánya kapcsolat folyton billegő dilemmáját: – Klára hány éves? – kérdi Aldó egyik férfikollégája, mire ő így felel: – Öt és hetven között bármennyi tud lenni.
Az Akik maradtak összességében fel tudott nőni az eredeti regény nagyszerűségéhez. A sötét történet egy valószerűtlen barátság segítségével vezeti ki önmagát a fényre, miközben minden pillanatában nekünk szegezi az egymillió dolláros kérdést: kinek rosszabb, akik elmentek vagy akik maradtak? S ha figyelmesek vagyunk, rájövünk, hogy bár utóbbiak is meghaltak kissé, ők mégis kaptak esélyt a feltámadásra. A Netflix pedig ezúttal nem tévedett a címkézésében, mert ez a film tényleg alulértékelt.
