Amit mindig tudni akartál a borokról, de sosem merted megkérdezni otthon
A felvidéki származású Geönczeöl Attila helyét a borkultúrában nehéz meghatározni, mégpedig azért, mert rengeteg dologgal foglalkozik, szinte mindennel, ami borral kapcsolatos. Borász, borszakíró, tanácsadó, nemzetközileg elismert borbíráló, borászegyesületek elnöke és italpiaci rovatvezető is egyben. Munkásságáról, valamint az európai és az egyesült államokbeli borkultúráról beszélgettünk vele.
– Mióta dolgozol a borszakmában?
–1999-ben végeztem a gödöllői agráregyetemen, ahol már a diplomatémám is a bormarketing volt, azóta dolgozom a szakmában. Közben munka mellett elvégeztem a szőlőtermesztő és borász szakmérnök szakot Kecskeméten.
– Elég széles körű a munkásságod a borok kapcsán, kifejtenéd pontosan mivel foglalkozol?
– Elsősorban borászattal. A felvidéki Garamkövesden található a pincém, a szőlőm pedig Muzslán és Ipolyszalkán van. Másodsorban borbírálóként dolgozom, évente – az idei évtől eltekintve – 4-5 versenyre hívnak nemzetközi szinten. Mindemellett borszakírással is foglalkozom. A Bor és Piacnál kezdtem, ahol a tesztrovatokat vezettem, később főszerkesztője is voltam a lapnak, majd a Borigo magazin szerkesztőjeként is dolgoztam. De a mai napig publikálok a Bor és Piacban, illetve különböző itallal és élelmiszerrel kapcsolatos magazinokban, valamint saját kiadványokat is készítettem.
– Borbírálóként milyen országban fordultál meg?
– 2004 óta járok bírálóként rendszeresen versenyekre. Először országos megmérettetéseken vettem részt, majd elkezdtek meghívni különböző országokba is, mint például Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Moldávia, Csehország, de a tengeren túlra is járok, az Amerikai Egyesült Államokba.
– Van különbség az európai és az amerikai borversenyek között?
– Igen, mondhatni teljesen máshogy zajlik. Európában egy sorozaton belül egyenként bíráljuk a borokat, ilyenkor 10-15 bort sorakoztatnak fel ugyanabból a fajtából. A bizottság általában 5-6 főből áll, a nedűket pedig pontokkal értékeljük, majd a pontokból kapott átlagok alapján rangsoroljuk azokat. Az Egyesült Államokban egyszerre 8 fajta bort hoznak ki, melyhez bírálati lapot adnak. A borokat egymás után oda-vissza meg lehet kóstolni, összehasonlítani. A pontok helyett gyakran csak éremkategóriák vannak. Itt meg lehet adni például azt, hogy éremtelen, bronz, ezüst, vagy aranyérem értékelést adunk, majd ez alapján számolnak átlagot. Az a bor, amelyikre mindegyik zsűritag aranyérmet ad, azt „Double Gold”-nak, azaz dupla aranynak hívjuk. Általában a nemzetközi borversenyeknél a zsűritagok mind-mind más országból érkeznek. Míg Európában egy versenyen 50 bort sorakoztatnak fel, addig az USA-ban akár 120-at is egy kóstolási napon.
– Rendezvényeket is szerveztél/szervezel, melyek ezek?
– Sokáig a Budavári Borfesztivált szerveztem, a Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. igazgatóhelyetteseként. Mindemellett a 2012-ben életre keltett Garammenti Nyitott Pincék eseményt szervezem a Szkala Borászok és Szőlészek Polgári Társulása elnökeként.
– Idén is megtartjátok a Garammenti Nyitott Pincéket?
–Igen, viszont úgy döntöttünk, hogy idén a nagy színpadon – az utcabál kivételével – nem lesznek előadások. A 2020. augusztus 7-8-án megrendezendő nyitott pincék során, minden gazdánál más-más programok várják az érdeklődőket. Az én pincémnél például az Aranyalma Páros fogja a jó hangulatot biztosítani, de lesz olyan pince is, ahol maga a borosgazda játszik majd harmonikán. Részleteket az érdeklődők a Facebook esemény alatt találnak.
– Milyen pincék lesznek nyitva a kétnapos „fesztivál” időtartama alatt?
– A Dorna Pince, a Színai Pincészet, az Itat-Lak – Moravčík László, a Korvin – Kormos Károly, Csuty Pince (Csutora Nándor), a BM Wine – Benyo Mihály, Stugel Miklós, H&V Pinczészet és jómagam pincészete.
– Beszéljünk egy kicsit a borfajtákról is. Tavaly volt szerencsém részt venni az általatok szervezett nyitott pincék eseményen. Meglepődve tapasztaltam, hogy olyan fajták, mint a kedvenceim, a zöld veltelini és a leányka nálatok minden pincénél megtalálható volt, viszont Magyarországon nem annyira népszerűek ezek a fajták. Ennek mi az oka?
– A Felvidéken a legnépszerűbb fajták közé tartozik a zöld veltelini, a leányka/királyleányka és az olaszrizling. A zöld veltelini a felvidéken a legnagyobb területen termesztett szőlőfajta. Magyarországon ez a típus korábban ritkán jelent meg, mint fajtabor, ez többek között annak köszönhető, hogy a legnagyobb pezsgőgyár ezt a fajta szőlőt vásárolja fel, így bornak már nem nagyon marad belőle. A leányka pedig azért érdekes, mert korábban népszerű volt Magyarországon, viszont egyre inkább eltűnik és más borok váltják fel a helyét, szinte mondhatni azt is, hogy a híres Egri Leányka is eltűnt a piacról. A királyleányka viszont Magyarországon, Erdélyben és Felvidéken is népszerű a mai napig.
– Nem utolsó sorban, de melyik általad készített házasításra vagy a legbüszkébb?
– A legtöbb figyelmet a Karcsa nevű házasításra fordítok, ez zöld velteliniből, leánykából és olaszrizlingből készül, fahordós, finomseprős érleléssel. Sok idős szőlőültetvényem van, ezek egyik gyümölcse a Nagyhegy elnevezésű fehér borom, mely a mintegy 50 éves vegyes szőlőtőkék fürtjeiből készül. Idén először készült mézes fehér, mely egy nagyon régi szőlőfajta, alig van már belőle a vidéken. A nemrég megjelent szlovák borkalauzban egyébként a Karcsa 2015 és a Pinot noir 2016 borom a maximális 5 csillagot érte el.
