Az adat az új médium

Újdonság, innováció, technológia: egy ideje már köztudott, hogy a kreativitásnak is vannak képletei. Barabási Albert László és Zics Brigitta a „nagy projektről".

A Pistuyr Veronika moderációjában október 19-én megrendezett, A művészet és a teljesítmény nyomában című online beszélgetés olyan különös, soha el nem hangzott kérdéseket tesz fel minden alkotó, gondolkodó, kreatív és kutató ember számára, mint például: Mik lehetnek a közös csomópontok? Hol fonódik össze tudomány és művészet? Mi az a data art? Létezik még az autoritas, azaz a szerzőiség fogalma? Ha valaki még most is azt gondolná, hogy ez őt nem érinti, szögezzük le: a következőkben a jövőnkről lesz szó.

Szokjunk hozzá: most egy darabig minden kicsit bonyolult lesz. Sok a futurisztikus újdonság, új színekkel találkozunk, és még nincsenek rá szavaink. Hiába mozgunk a legnagyobb természetességgel a digitalizációban, folyamatait és hatásait még nem láthatjuk kristálytisztán. És ez nem is baj, mert minden új platform, minden új próbálkozás, amely arra érdemes, megtalálja majd saját nyelvét és hamar érvényes valósággá válik – mondja Barabási Albert László. A lezajláshoz, a dolgok mikéntjéhez azonban nem csak a tudósoknak és a művészeknek, hanem mindannyiunknak lesz hozzáfűznivalója – teszi hozzá Zics Brigitta. Egy egészen új világ teremtésének vagyunk alkotói és szemtanúi – együtt.

A fúzió kulcsfontosságú eleme minden huszonegyedik századi ember életének. Újdonság, innováció, technológia: egy ideje már köztudott, hogy a kreativitásnak is vannak képletei. A határok művészet és tudományok között lassacskán elmosódnak. A hálózat óriási, de a mag közös. Az adat ugyanis az új médium. Az utóbbi 25 évben, mióta kiterjedt párhuzamos világunk, a World Wide Web vagyis az internet létezik, ezzel a ténnyel mind a tudományok, mind a művészetek tisztában vannak – és ki is használják az interdiszciplináris lehetőségeket. Tendencia azonban, mint minden kísérleti ág megjelenésekor, hogy ennek az új gondolkodásmódnak még nincsenek megfelelő intézményi hátterei. Az eredmény: gombamód szaporodnak a saját műhelyek, akadémiák, nehezen kategorizálható létesítmények.

Talán az egyik leghíresebb tudományművészeti kezdeményezés az izlandi származású dán Ólaffur Elíasson által alapított, berlini bázisú „térkutató képzőművészeti laboratórium.” Elíasson performanszai és installációi során rendszeresen együttműködik geometria szakértőkkel, kémikusokkal, a tudományos és üzleti világ minden ágából érkező képviselőkkel. Példaként említhető a The weather project című installációja, amelyet a londoni Tate Modern múzeumban tekinthetett meg a nagyérdemű 2003-ban. Az óriási világító gömb és a mellé kialakított sárgás, párás környezet célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az ember természet világában elfoglalt narcisztikus pozíciójára – nem kevés sikerrel. (Munkáiba és módszereibe részletesebb betekintést nyerhet, aki megtekinti a Netflix Abstract című dokumentum sorozatának hozzá címzett epizódját. - a szerk.)

Barabási Albert László tevékenysége a fizika, a hálózatkutatás területén elismert és közismert, de ő maga úgy nyilatkozott: az üzleti és tudományos hálózatok kiépítése sosem volt teljesen tudatos, mindig volt egy intuitív elem. Valamiféle megérzés. A könyveiben és előadásaiban ismertetett hálózatkutatási elméletek szerint minden rendszer úgy működik, hogy nagy csomópontok közt összekötő vonalak találhatóak, és az ezek közötti váltások dinamikusak. Tudni kell azt is, hogy a struktúra folyamatosan változik, nem állandó, a találkozási pontok esetén  pedig vannak nagyobb, sőt óriás halmazok, amelyekből aztán a legtöbb kis hálózati pont ered. Hasonlóképpen maga, Barabási is 5-6 évente drasztikusan témát vált – ugyanis fél a megragadástól. Szerinte ha valamiről túl sokat tudunk, valamelyest elveszik belőle a kreativitás, ő ezt kívánja megakadályozni.

Zics Brigitta munkássága a közvélemény előtt talán kevéssé kap médiavisszhangot – pedig minden platformot megérdemelne. Leghíresebb interaktív kiállítása, a Mirror_SPACE közel 13 éves, és egy rendkívül sokoldalú és egyedi vállalkozás. Az installációk jellegzetessége, hogy a különböző darabok internetes adathalmazok vizualizált projekciói, amelyek a látogatók perspektívája szerint változnak. Miután az adott megtekintő elhagyja a kiállítást, tehát vele együtt adatteret, a projekció megőrzi a nyomát, és további interakciókba lép a soron következő vizitorokkal. Így a kiállítás maga is egy saját hálózatot hoz létre. A legújabb, 2020-as projektje, a Semiosphere egy tíz fejre helyezhető sisakból álló üveggyapot-szoborcsoport, hangszórókkal. Ez a kiállítás az internet utáni világról, a lehetséges alternatívákról szól: vajon egy tulajdonképpeni digitális sivatag vár minket, üres szerverekkel, elektronikus hulladékkal?

A beszélgetésen tehát a hálózatok közös pontjainak keresése zajlott 7 olyan fogalom segítségével, amelyek mindkettejük életútjában felbukkantak, de más és más szempontból.

I. KÍSÉRLETEZÉS
Barabási elmondta, hogy a tudományos eljárások esetén a kísérlet a legalapvetőbb módszer. Ebben a közegben a kísérlet fogalma természetes, és mindenki számára egyértelműen egy tesztelési folyamatot takar. Zics Brigitta beemelte a kísérleti művészet próbálkozásait is. Úgy véli, elkerülhetetlen a tudományos fejlődésre való reflektálás, de annak hiányosságaira is csak a művészet tudja felhívni a figyelmet. A közös nyelv kifejlesztése azonban nehéz és hosszú folyamat. És ebből kiindulva jutunk a következő kulcsfogalomhoz.

II. PÁRBESZÉD

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az irodalom, a képzőművészetek mostanában csupán kullognak a technikai fejlődés nyomában – Barabási azonban ezt a helyzetet épp ellenkezőleg látja. Elmesélte, hogy fiatal korától tanulmányozta a különféle irányzatokat, művészeti ágakat, rengeteget olvasott és lenyűgözte a kreativitás sosem szűnő, mindig új formákat öltő komponense. Amikor a hálózatkutatás elindult, nem csak ő, de tudóstársai is nem egyszer vettek kölcsön művészetből átvett ábrázolás formákat a tudományos modellezéshez. A vizuális kultúra hatása felmérhetetlenül erős a tudományokban. Zics ezt megerősítette, és kiemelte, hogy a mediális művészetek és a tudomány nyelve elkezdett egybeforrni, de még nincsenek meg a megfelelő kódjaink. Az adat viszont a közös alap.

III. ADAT

A globális világ valutája az információ. De egyértelmű, hogy Barabási világában nem csak ekként fogalmazódik meg ez a szó. Az adat nála sokkal inkább kapcsolási pontokat, kapukat jelent egymás felé, ami új felületeket nyithat meg a párbeszédben. Zics azért használja munkáiban az internet valós adatait, hogy kifejezze: az ember maga nem csak egy fizikális-anyagi képe magának, nem csak reflexió, hanem mindenbe bekötött rendszerdarab. De mire jók ezek a kapcsolatok, a kötöttségek?

IV. KÖTÖTTSÉG

A művészet, az alkotó emberek közösségei nem szeretik a határokat. „Ki nem állhatom a kötöttségeket – mondja Zics –, és éppen ez motivált a folytonos mozgásra, országról országra, közösségről közösségre. Aztán magam is évekkel később vettem észre, hogy ezekből a  továbbállásokból leképződött a saját hálózatrendszerem, így végül is már bárhol lehetnék, megvan egy biztos csomópont.” Barabási szerint ki kell emelni, hogy a kötöttség sokféleképp értelmezhető, ő inkább az összekötöttségben hisz, és úgy tapasztalta, az intellektuális kötetlenség feltétele mindig a fizikai kötöttség, állandóság – azaz, a rend. Az adat kötöttsége tény, nehéz valóság, ami adathűséget kíván – ez a tudományművészetre vetítve azt jelenti, hogy mindig egy viszonylag konzisztens esztétikumot hoz létre, amit aztán kiállításba lehetett szervezni idén, a Ludwig Múzeumban.

V. KIÁLLÍTÁS

Barabási tisztázta, hogy a kutatási projektekben általában 3 állomás van: először is  maga, a kutatás munkája, másodsorban a szakcikkek könyvek megírása, és a harmadik pillér, a kiemelten fontos vizualizáció. Modellezés – ahogyan az éppen futó Rejtett mintázatok című kiállítás is. Egy művész számára a közönség elé tárás ugyanakkor mindig már egy-egy csomópont , mérföldkő elhagyását jelenti az alkotónak – teszi hozzá Zics. És bár a reakció mindig befolyásolja az alkotót, érvényes a hatás és az ellenhatás, ez már mindig csak egyfajta retrospektív hátratekintés. Egy művészeti folyamat része.

VI. MŰVÉSZET

A tudós ezután elmesélt egy történetet a művészet tudományokban való felbukkanásáról. Kutatók egy csoportja arra kért egy mesterséges intelligenciát, hogy több ezer kortárs közül mutasson rá a remekművekre – a megkülönböztetés azonban sikertelen volt. A várt eredményt végül az hozta meg, amikor az AI azt a parancsot kapta, hogy ne ‘remekművet’ keressen, hanem mutasson formailag új alkotásokat, amelyekre időben addig nem volt példa. A talált képek kivétel nélkül mesteri munkák voltak. Barabási szerint tehát a formai újítás teljesen abszolút jellegű a művészet világában. A tudományművészet népszerűsítése persze egy más kérdés: itt jön képbe az üzlet.

VII. ÜZLET

„Az intézmények szerepe a kísérleteknek való tulajdonképpeni ‘labornyújtás’, egyfajta platformra emelés" – mondja Zics. – “Ha a business-t ide emeljük, az art marketek és a kísérleti művészet funkciója a legszámottevőbb. Jelenleg sok kísérleti művész találja meg a helyét akademikus közegben: a művészet bevonul a tudományosság legitim státuszába. Ma már PhD-t lehet szerezni alkotásból. Ez a fajta művészet viszont interdiszciplináris – nem lehet így bekategorizálni, ezért úgy gondolom, minden intézményesítési kísérlet valamelyest hamis lesz. De egyelőre nincs más lehetőség.” 

Barabási egyetértett, és szerinte a mediális adatművészet az elmúlt 10 évben vajúdási fájdalommal küszködik, de ez minden csodálatos születéskor normális. A tudományművészet köré egyszerűen még nem épült kánon, nincs a köztudatban. Kulcs lesz azonban a dinamizmus. Elmondta, hogy már a MOME, a Guggenheim és egyéb nagy kortárs múzeumok is elkezdtek vásárolni ezekből a munkákból, de a feldolgozás megkésettsége természetes.

Mindebből leszűrhetjük, hogy az együttműködés nagyon fontos. Tudósok, üzletemberek és művészek a szemünk előtt hoznak létre egyetlen nagy ökoszisztémát, és csak isten a tudója, hogy a rendhagyó kooperációból mennyi újdonság jöhet létre. Ami biztos, hogy ez a projekt nem csupán a Szilícium-völgyé, vagy a tudósok és művészek tulajdona. Mindannyian ezen dolgozunk – még ön is, most, ahogyan a képernyő mögött ül.