Bekukkantottunk Dréherékhez
Elsők között tekintettük meg a felújított Dreher Sörmúzeumot, amelyet a pandémiás helyzet miatt tizenöt fős csoportokban lehet látogatni. Tárlatvezetés alkalmával megtudtuk, hogy az Eiffel cégnek köze van a sörgyárhoz, illetve az is kiderült, hogy a cég egykoron a folyékony kenyér mellett kekszeket és csokoládét is piacra dobott.
– Vajon ihatunk egy kis korsó csapolt sört a látogatás végén? – súgott össze látogatócsapatunk néhány tagja, amikor elindultunk a zöldre festett, két narancssárga köpenyes, bajszos alakot ábrázoló kovácsoltvas kapu felé. Valósággal egy másik dimenzióba érkeztünk, hiszen a modern előtérből egy régi korsókat, a híres címert és nem utolsósorban a sörgyártáshoz használatos tárgyakat tartalmazó folyosóra léptünk.
– Ez volt az 1800-as évek végén létesült kőbányai sörcsárda bejárati kapuja, ami a sörgyár területén működött – mondta Karancsi János tárlatvezetőnk. Rögtön hozzá tette azt is, hogy a vendéglátóegységet az 1960-as években bezárták, a rendszerváltás körül pedig az épületet a földdel tették egyenlővé.
Mint megtudtuk, a kapun két sörfőző mester látható: egyiknél malátaforgató, a másiknál pedig úgynevezett viricsmerítő van, amit a sör ízesítésekor, fűszerezéskor használtak, de mintavételre is tökéletes volt.
Út az örökkévalóságba. Akár így is nevezhetnénk a folyosót, hiszen a falon ott lógott a Dreher Antal út 3. felíratú utcatábla. Egy kicsit úgy éreztük, mintha időutazásra vállalkoztunk volna, ebben segített a múzeumlátogatás elején levetített rövidfilm is.
A vásznon látható filmkockák megannyi érdekességet tartogattak. De a teremben is bőven akadt látnivaló. A bal sarokban egy kocsmai enteriőr kapott helyet: az asztalon az egykori nagyváradi sörgyár bélyegzőjével ellátott tányérokat, valamint az 1912-ben hatodik kőbányai sörgyárként létesített Fővárosi Serfőző Rt. legismertebb termékét, a Mátyás Király Sört népszerűsítő söralátétet találtunk. Ez is bizonyítja, hogy Kőbánya jó pár emberöltővel ezelőtt is már a hazai sörfőzés igazi fellegvára volt. A vetítést követően egy félórás tárlatvezetésen vehettünk részt.
– Dréherék visszakapták a rendszerváltás után a sörgyárat, vagy csak a neve maradt meg? – kérdezte csoportunk egyik tagja a vezetőnktől.
– A család már az államosítás előtt elhagyta az országot, ezt megelőzően pedig nagyon sok mindent elajándékoztak. Az egyik budai villájukat például egy kórháznak adományozták, nem sok mindenük volt már, mire eljött az államosítás ideje. Tulajdonképpen csak a név használatáért kaptak valamekkora összeget.
Már Mezopotámiában is söröztek
Bár sokan azt vallják, hogy Mezopotámia volt a sör szülőhazája, 9000 éves kínai leletek megcáfolják ezt a teóriát. Karancsi János elmondta, hogy a népszerű italt korábban szándékosan elrontott, keletlen kenyér felhasználásával készítették el, a vízben erjesztett cipók szolgáltak a sörök alapjául. Az egyiptomi templomban például a papi rend tagjai is ezt fogyasztották. Vajon el lehet képzelni, hogy egy magyarországi szentmisén bor helyett sörbe mártják az ostyát? Valljuk be, furcsa lenne…
Nem mindig volt sós a sörkorcsolya
A középkorban főzött sörök inkább opálosabbak voltak, mint a mostaniak. Nem szűrték meg őket, egész körömnyi méretű élesztődarabok voltak benne, ami sós ízt adott a sörnek. Ezért nem sós sörkorcsolyát fogyasztottak melléjük, hanem semleges ízű zöldséget, mint például retket.
Ki bír 144 doboz sört egy ültő helyében meginni? Mutatjuk!
A Dreher egykori plakátján Gambrinus király szerepelt. A kitalált figurát vélhetően több uralkodóból formálták meg, aki nagyon sokáig a sörök reklámarca is volt. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a legenda szerint azért adta el a lelkét az ördögnek, hogy a sörkészítést titkát megtudja. Némileg csodálkozva néztünk akkor is, amikor a következőt mondta: „Állítólag egyszer egy lakoma alkalmával 72 liter sört is megivott”. Persze egy-egy ilyen összejövetel akkoriban napokig is eltartott, de még ennek fényében is jelentősnek számít Gambrinus hőstette.
Miért pont Kőbánya?
Tettük fel a kérdést Karancsi Jánosnak, aki készségesen elmondta, hogy a sörfőzők a helyi mészkőbányából visszamaradt üregeket foglalták el, így nem kellett ugyanis pincéket építeniük. Mindemellett akkoriban nagyon jó vízforrások törtek itt felszínre, de ma már nem innen, hanem a gyár néhány kilométerre lévő saját kútjaiból származó vizet használják fel a gyártáshoz.
A leszármazottak többségét is Dreher Antalnak hívták: három Antal, egy Jenő
A kisfilmben sokat hallhattuk Dreher Antal nevét, de kiről, vagy kikről van szó? A Dreher cég története egy falusi serfőzdétől indult, ahol Franz Anton Dreher az apjától tanulta meg a sörfőzés fortélyait és ő teremtette meg később a családi vállalkozás alapjait. 1796-ban vásárolta meg az 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serházat. Az ő fia – aki Anton helyett már a magyarosított Antal nevet használta – vette meg 1862-ben a Kőbányai Serház Társaság serfőzdéjét.
1863-ban bekövetkezett halála miatt sokáig nem vezethette a gyárat, így fia, ifj. Dreher Antal vette a vállalat irányítását. Ő később három fia közül Jenőre bízta a gyár vezetését. El is hangzott, hogy ő volt az, aki jelentős mértékben gyarapította a birodalmat: házassága révén még a Haggenmacher család gyárát is megszerezte.
– Az Antal nevet a családban férfiágon tuladonképpen négy generáción keresztül mindenki viselte, csak még hozzákapcsolatak egy Eugént, egy Jenőt, vagy éppen Károlyt. A testvéreknél előfordult, hogy mindenki ugyanazt a keresztneveket kapta meg a szüleitől, csak más volt a sorrendjük – jegyezte meg Karancsi János.
A Dreher család fejlesztette ki a Lager típusú sört
–Tudja-e valaki, hogy milyen a lager sör? Ki ivott már ilyet? – tette fel a beugrató kérdést idegenvezetőnk, majd érkeztek is a jó, illetve a rossz válaszok. Sokan nem tudják, de a Lager típusú söröket id. Dreher Antalék fejlesztették ki. Gyakorlatilag a lager fajtájú italok alsóerjesztésűek, vagyis pincében készülnek, alacsony hőmérsékleten érlelik őket és hidegen szűrik le.
Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt egy angliai pubban lager típusú sört kértem a csapostól. A férfi nemes egyszerűséggel legyintett, majd mormogott valamit a bajsza alatt és végül egy ale, azaz felső erjesztéső fajtával kínált meg. A miértjét a sörmúzeumban értettem meg: az alsó erjesztésű söröket elsősorban német nyelvterületen kedvelik, a britek kevésbé.
Három fajta malátából választhattunk
„Kóstold meg!" - állt a felirat a három adagoló felett, melyekbe pilzeni, karamell és festőmalátát töltöttek. Elsőként az egyik hölgy, majd mi is papírtáskába töltöttünk egy kis mennyiséget. Arról is érdeklődtünk, vajon mennyi szükséges a sörkészítéshez: például 50 ezer liter folyékony kenyérhez mintegy 6-8 tonna malátát használnak fel.
Hogyan készítették a sört?
A tárlatvezetés további részében megismerkedhettünk a sörfőzés korai szakaszával, illetve azzal a kezdetleges palackozógéppel is, amivel az üvegeket töltötték. Ma már automatizálva végzik ezt a munkafolyamatot és akár 0,2 másodperc is elég lenne ahhoz, hogy megteljen egy-egy üveg.
A berendezések kapcsán eszünkbe jutott egy régi film, melyben a főhős a saját otthonában szeretne hab nélküli sört főzni. A kissé hóbortos fazon háza felrobbant, arca kormos lett, de célját elérte. Csak az a kérdés, hogy megérte-e a fáradozás? A kiállítás közepén egy hatalmas makett is helyet kapott, ami a gyáregység épületeinek kicsinyitett mását tartalmazza.
Nem csak sört gyártottak
Csodálkozva néztük, mikor Dreher feliratos brandyk-kel, csokoládékkal és húspótlóval találkoztunk. Mai szemmel furcsa, hogy a sörgyár több kísérletet is tett arra, hogy az édesség piacon is maradandót alkosson.
Vendéglátóink játszani hívtak minket: ki kellett találnunk, hogy a legendás piros körben található fehér háromszögek egyes termékeken miért mutatnak le-, illetve felfelé. Mint kiderült, a jól ismert szimbólum a sörökre élére, míg a röviditalokra talpára állítva került rá.
Az első dobozos sörök
Egy hatalmas vitrinben helyeztek el egy-egy példányt az üzem által gyártott dobozos és üveges sörökből. A „Kőbányai 125" feliratú dobozos változatot már ismertem, tudtam, hogy az volt a legelső. Érdeklődtünk, hogy milyen anyagból gyártották, hiszen akkoriban még nem használta erre a célra alumíniumot. Mint kiderült, egy ötvözet anyag az alapja.
– Igaz, hogy ezeknek még nem volt nyitófülük? – tettem fel második kérdésem, melyre már az egyik tapasztalt sörszakértő válaszolt.
– De volt, csak akkor még le kellett tépni a fület.
Azt is megtudtuk, hogy a kiürült palackokat nem dobták el, később szobadíszként jó szolgálatot tettek.
Sokszor elismerték a sörgyár munkáját
A vitrinekben néhány impozáns elismerés, díj is állt. Karancsi János kitért arra, hogy a Kőbányai Világos egymást követő öt évben is díjjal tért haza egy brüsszeli versenyről.
A különböző szerszámokhoz érve újabb feladvány következett: poszterért cserébe egy tapasztaltabb látogató megválaszolta, hogy a csínvágó gyalukat a hordók készítésekor használták.
Mint megtudtuk, a Drehert, mint márkanevet 1987-ben vezették vissza, akkor elő is vették a régi recepteket.
Az idő bizonyította, hogy a cég akkori vezetői jól döntöttek. Bár a gyárnak már nincs köze a Dreher családhoz, a kőbányai sörgyártás újra virágkorát éli.
