Boldog születésnapot, Maestro!

Az egyik utolsó koncertjén úgy konferálták föl, hogy a fiatal zenész kolléga megkérdezte a közönséget, egy éppen befejezett dalra csatolva, hogy ki van a királynő fölött? Nem a király. Az Isten! Fogadják nagy szeretettel, Gottot, Az Isteni Káját!

Egy igazi kedvenc

Eredetileg festő akart lenni, de egy sikertelen felvételi után – akkoriban még kötelező volt szakmát tanulni – villanyszerelő lett. Munkája mellett hobbijának élt, a zenének. Az ötvenes években zenei versenyeken próbálkozott, miközben egy gépgyárban dolgozott. Majd 1960-ban felvételt nyert a prágai konzervatóriumba, és elindult énekesi karrierje.

A sors kegyes iróniája, hogy a szakiskola elvégzése után az akkori legnagyobb gépgyártó vállalathoz ment dolgozni, majd pár évtized után ezen a helyen adta élete egyik legnagyobb koncertjét a gyár helyére épült O2 stadionban.

A rendszerváltáskor úgy döntött, visszavonul, viszont a búcsúkoncerten akkora ováció, szeretet és rajongás vette körül, hogy megváltoztatta elhatározását. Kiderült ugyanis, Gott nem csupán a rendszer kedvezményezettje, afféle agit-prop sztár, hanem igazi kedvenc. Így 2019. október 1-i haláláig mindvégig aktív maradt.

Nagymama

Karel Gott Mester, vagy ahogy Csehszlovákiában, majd Csehországban, Szlovákiában, Németországban és Lengyelországban is a mai napig szólítják, az Isteni Kája, minden korban megtalálta a helyét, és azt a hangot, ami rajongóihoz és rajongóiról szólt.

Nekünk, szlovákiai magyaroknak is fontos volt. Bárhonnan nézem kulturális önazonosságomat, a kultúrák keveredése meghatározta mindennemű művészi érzésemet, és ebben óriási szerepe van Gottnak. Csehszlovákiában ő volt az egyetlen tiszta hangú énekes. A nők, lányok és asszonyok imádták. Titka valószínűleg ellenállhatatlan sármjában, karizmatikus személyiségében és szerénységében volt. Sokáig nem is nősült meg, habár imádott anyukája többször számonkérte rajta, ahelyett, hogy túlpörgetné magát, inkább gondoskodhatna neki unokáról. A művész 34 éves korára lett apa, de olyannyira meglepődött a hirtelen jött élethelyzettől, hogy még édesanyjának sem árulta el, hogy nagymama lett. 

A csuda tudja, ezért vagy másért, volt egy dal amit szívből utált. A „Babička” (Nagymama) című, ami fúvószenekarra volt hangszerelve, enyhén sramli jelleggel. Viszont hamar a slágerlisták élére került, és Németországban a legtöbbet énekelt dal lett. Volt idő, amikor Németországban jobban szerették mint otthon, Csehszlovákiában. Élete végéig jellegzetes akcentusa elfogadott volt külföldön, akármelyik nyelven énekelt. A németek azt mondták kiejtéséről, hogy „édes”.  Sőt, egyszer elnyerte Németországban a legszebben beszélő előadóművész díját. 

A kelet Sinatraja

És ha már a díjak: ember ennyit nem nyert még dalversenyen, mint ő. 1963-tól 2014-ig talán csak háromszor tudták megszerezni előle az Arany csalogány verseny fődíját. Ne felejtsük, hogy a ’60-as évek táncdalfesztiváljai, a zenei klubjai kelet-európaiságunknak talán egyedülálló különcségei voltak. Mi, keletiek próbáltunk nyugatiak lenni, de valahogy mindig jólneveltség sugárzott a lázadásból. Ezt a különleges, szűzies ártatlanságot imádta a nyugati és amerikai művészi elit. 

Amerikában a kelet Sinatrajának hívták, Németországban ő volt Prága aranyhangja, és kevesen tudják, hogy Las Vegasban több mint féléves szerződése volt az aranytorkú énekesnek a Hotel New Frontierben. Gott 1968-ban az Európa 68 nevű koncertturnén találkozott Cher-rel, Barbara Streisanddal, Tom Johns-al, és Frank Sinatrával, akik új felfedezettként, keleti üdvöskeként marasztalták, de ő minden egyes külföldi turnéja után hazajött. Anyukám azt mondta, hogy talán azért, mert okosan felmérte, hogy karriert – olyan nevek mellett, mint Sinatra, Cher, Tom Jones – csak itthon tudott felépíteni. Ebben a mi közép-kelet európai különcségünkben.

Talán az volt az egyik titka, hogy hazajött. Minden nyugati útjáról, ahol megkörnyékezték producerek, ismert celebek a kelet új csillagát, Amerika üdvöskéjét, hazajött Csehszlovákiába. Talán ezért szerettük és tiszteltük. Mert ő a mienk volt.