Elhunyt Bertók László

Szeptember 14-én, életének 85. évében váratlanul elhunyt Bertók László József Attila-, Kossuth- és Prima-díjas író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 

A Somogy megyei Vésén született 1935. december 6-án született, paraszti családban. Csurgón érettségizett le 1954-ben és mivel az egyetemre nem vették föl, 1955-ben postai tisztviselő lett Marcaliban. Még 1955 augusztusában verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe került. 1959–1963-ban elvégezte a pécsi tanárképző főiskola magyar–történelem szakára járt, később, 1970–1973 között elvégezte a budapesti ELTE könyvtáros szakát is. Versei 1958-tól jelenhettek meg újra. 

A hatvanas években először Nagyatádon, majd 1977-ig a pécsi tanárképző főiskolán könyvtáros. 1977-től a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, 1982-től 1996-ig főmunkatársa. 1992–93-ban a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1975-től a Jelenkor című folyóirat szerkesztőségének tagja, 1999-től főmunkatársa.

Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban. Fiatal költőként szellemi kapcsolatot tartott Fodor Andrással, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel. Priusza miatt igen későn, 1972-ben jelent meg első önálló verseskötete, a Fák felvonulása. Korábban a Lengő fényhidak (1964) három szerzős – Makay Idával és Galambosi Lászlóval közös – antológiában közölték. Második önálló kötetére, az Emlékek választására (1978) is sokáig kellett várnia. Közben irodalmi életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról és Vörösmarty Mihályról, 1984-től hasznos bibliográfiai munkákat tett közzé. A Tárgyak ideje (1981) óta kötetei folyamatosan, a termés ritmusa szerint jelennek meg. 1998-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 

Pályafutását számos díjjal elismerték, a legfontosabbak: József Attila-díj (1982),  A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995), Kossuth-díj (2004), Prima-díj (2018).

Pécsen hunyt el 2020. szeptember 14-én.