Rajczi Adrienn | 2020.11.06. | Aktuális

Elhunyt Szőcs Géza

Súlyos veszteség érte a magyar irodalmat. Tegnap távozott a Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, miniszterelnöki főtanácsadó, Szőcs Géza.

Minden ember akkor válik „szentté”, amikor meghal.

Hogyan tudtál ilyen suttyomban elmenni? Vagy csak megint elvonultál egy kis időre, hogy titokzatosságodat boncolgassuk?
Ki vagy te? Honnan meríted a bátorságot, hogy kirendezed magad a világból , a mindennapjainkból? Hogy itt hagysz mindent a bibliai meg nem oldott rejtjelekkel, a bábeli zűrzavarban, Ariadné fonalával a kezünkben, Odüsszeusz átszúrt lábával, Küklopsz torz fejével, Prométeusz haragjával és a meg nem értett világ Isteneinek talányával?
Sóhajts egy nagyot, vedd számba híveidet, akiknek útját egyengetted. Nagyvonalúan a háttérből osztottad varázspálcáddal a mágikus erődet a kozmikus önműködés spirituális tudásával. Egy apró pöttyintés a jobb vállra, egy másikkal suhintás az aurába, aztán ellibbentél stílusosan a háttérbe, hogy kieszeld bátor vállalkozásaidat.
Mindig tudtad kit, hol, mikor, miért. És okaid összeértek a karmikus életfeladatban. Játszva, mélyen átgondolva, nagyvonalúan. Olyan „szőcsgézásan”.
Hol van az igazság? A partitúrát most ki komponálta? Talán megint készülsz egy magasztos produkcióra?
Nem értünk, Géza! Honnan, hova, kusza ez az egész. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel hagytad itt a földi világot. Te, akin nem fogott a félreértelmezett visszhang, kaptál egy láthatatlan ellenséget. Ennél te sokkal nagyvonalúbb voltál, és erre még Te sem számítottál.

Nyugodj békében, örök álmodozó, aki sose féltél megvalósítani önmagadat!

Fotó: Beliczay László

Névjegy

Fotó: Beliczay László

Szőcs Géza

1953. augusztus 21. – 2020. november 5.

Marosvásárhelyen született. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon 1978-ban. 1974–1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette; 1977–1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979–1980 között Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981–1982 között Tóth Károly Antallal, Tóth Ilonával és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt. Ennek következtében a Securitate többször is letartóztatta. 1985–1986 között a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt, majd 1986–1989 között Genfben újságíró. 1989–1990 között a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–1991 között az RMDSZ főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. 1990–1992 között szenátorrá választották. 1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke és a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1994–1996 között az Orient Express felelős kiadója volt. 1996–1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja, 1996–2000 között a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány ellenőrző testületének tagja, majd 2008-tól elnökségi tagja. 2007-től az Irodalmi Jelen főmunkatársa. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. 2011-től a Magyar PEN Club elnöke. 2012-től a miniszterelnök kulturális főtanácsadója.

Első verseskötete Te mentél át a vízen? címmel 1975-ben jelent meg Bukarestben, a Kriterion gondozásában. Ezt követően néhány évente láttak napvilágot kötetbe rendezett versei, publicisztikái, politikai írásai, de írt regényt, operalibrettót, drámát is. 2008-ban Limpopo című regényéért elnyerte a Romániai Írószövetség díját. Utolsó kötete idén, Párbeszéd a Pokolban – Szőcs Géza az Irodalmi Jelen hasábjain 2008–2019 címmel jelent meg az Irodalmi Jelen kiadásában.

Fontosabb díjai: a Romániai Írószövetség Debüt-díja (1976); Robert Graves-díj (1986); Füst Milán-díj (1986); Déry Tibor-díj (1992); József Attila-díj (1993); Magyar Művészetért Díj (2006); a Bécsi Európai Akadémia nagydíja (2009); Magyarország Babérkoszorúja díj (2013); Kossuth-díj (2015).

Forrás: Magyar Írószövetség

Ez is érdekelhet