Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre – filmajánló
Polgári Szilvia | 2021.01.14. | Aktuális

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre – filmajánló

Amit látunk, az vajon valóságos vagy csak egy zavarodott elme vágyvezérelt kreációja?

Szerelem első látásra? Tényleg létezik? Sokan tették már föl ezt a kérdést, de Horvát Lili saját forgatókönyvéből készült második nagyjátékfilmje továbblép ezen, és a következményeket taglalja. A Szerdai gyerek rendezője ezúttal a realitás és az irrealitás folyton billegő bizonytalanságába vezeti nézőit, s az utolsó pillanatokig fenntartja a kételyt: amit látunk, az vajon valóságos vagy csak egy zavarodott elme vágyvezérelt kreációja?

Dr. Vizy Márta (Stork Natasa), a New Jersey-ben dolgozó neves idegsebész egy amerikai konferencián találkozik dr. Drexler Jánossal (Bodó Viktor), akibe rövid, udvarias beszélgetésüket követően azonnal beleszeret. Olyannyira biztos az érzéseiben, hogy Budapestre utazik az egy hónappal később esedékes randevújukra, amelyen a férfi nem jelenik meg; majd később, egy véletlen találkozás során közli a nővel, hogy nem ismeri őt, soha életében nem látta. Ez ám az erős nyitány! Márta azonban nem tud szabadulni sem a szerelem érzésétől, sem a zavarától, így tisztázni szeretné, mi is történt valójában. Ilyen csúnyán felültették? Vagy csak a képzelete játszik vele?

Felkeresi hát a kórházat, ahol Drexler dolgozik, vállal egy alulfizetett státuszt, New Jersey-ben mindet felszámol, s a gazdag budapesti albérletkínálatból pusztán azért választja a legócskább lakást, mert annak konyhaablaka a Szabadság-híd pesti hídfőjére néz. Oda, ahová a találkát megbeszélték. Ezzel a rögeszme kiteljesedni látszik, azaz csak látszana, mert közben magát Mártát is kételyek gyötrik, így pszichológushoz fordul, hogy racionális énje eredjen irracionális érzelmei nyomába.

A film nézőpontja egyetlen perspektívából közelít, mindvégig Márta szemén át látjuk a világot, az ő bizonytalansága, félelmei, merengései között keressük a bizonyítékot, a kézzelfoghatót, s még magában a műfajban sem lehetünk teljesen biztosak; a rendező csak a film utolsó harmadában adja tudtunkra, hogy döntött, választott a szerelmi melodráma és a thriller között.

Több okból is érdemes kiemelni Maly Róbert operatőr munkáját: egyfelől a film őszies képi világa és a romos albérlet szürkesége markánsan szimbolizálja a film koncepciójában megbúvó deprimáltságot, másfelől a közeli, olykor már-már kényelmetlenül közeli képek segítségével enged betekintést Márta gondolatvilágába. Mindemellett Budapest városa önálló szereplőként tűnik fel a giccset hírből sem ismerő, mégis varázslatos képeken keresztül, s válik egyfajta kötőszövetévé a történetnek: a feltűnésre és eltűnésre is alkalmas lépcsők, a párhuzamosan futó járdaszegélyek vagy a szinte átjáróként működő ablakok is erősítik Márta ingázását a kételkedés és a bizonyosság között.

Ezt a mély érzelmeket boncolgató filmet az előadásmódja teszi gyönyörűvé, a végtelen intimitása pedig, mondhatni, a ballada rangjára emeli. Ha párhuzamot keresünk Enyedi Ildikó Testről és lélekről című díjnyertes filmjével, jó helyen tapogatózunk, ám ami Enyedinél az álom és az ébrenlét kettőssége volt, az ebben az alkotásban a valóság és a képzelet duettjének felel meg.

Nem mehetünk el a két főszereplő mellett sem, hiszen olyan színészekre volt szüksége a rendezőnek, akik képesek a tudatos karakterépítésre, és tisztában vannak azzal, hogy egy-egy jelenetben mennyit mutathatnak meg magukból – mennyi kétértelműséget, bizonytalanságot, ellentmondást kell tükröznie a játékuknak. Értelemszerűen Stork Natasa feladata volt a nehezebb, neki kellett elhitetnie, hogy józansága és tehetsége ellenére is képes feláldozni a karrierjét egy férfiért, akit mindössze egyszer látott, s meglehet, jócskán félreértett. De el kellett játszani azt is, hogy vélhető képzelgései hitelt érdemlően keljenek birokra józan objektivitásával.

A férfi főszereplőnek, Bodó Viktornak – aki a 2007-es Overnight óta először vállalt filmszerepet – pedig egyszerre kellett vonzónak, rejtelmesnek, ezzel együtt olykor fenyegetőnek tűnnie. Pedig első pillantásra Bodó egyáltalán nem az a szívtipró alkat, amolyan „átlag Joe”, de talán épp emiatt lett valóságos, élethű a karaktere, s enyhe túlsúlya ellenére még a film egyetlen közös szexjelenetét is sikerült esztétikusan megoldani.

Némiképp sajnálatos, hogy a hirtelen befejezés kissé ellentmondásba kerül a történet egyébként andalítóan lassú hömpölygésével, ám az alkotás e kontraszttal együtt is képes hiteles maradni, ezért amondó vagyok, hogy a tavalyi év egyik legjobb magyar filmjeként emlékezünk majd rá. Horvát Lili rendezői víziója nem csupán kiforrott, de aprólékosan ki is dolgozott, megkérdőjelezhetetlen stílus- és arányérzékkel bír, az érdeklődést minden képkockájával fenntartja, egyszerre varázsol el és ejt gondolkodóba, de a legfőbb erénye mégis az, hogy a ránk gyakorolt bódító hatása nem illan el a vége főcímmel.

Fotó: Mafab.hu
Névjegy
Fotó: Polgári Szilvia

Polgári Szilvia az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán diplomázott történelemből és szerkesztésből, előtte grafikát és tipográfiát tanult. 2009-ben publikálta kisregényét Én, Marcus címmel; ezt követően számos történeti dolgozata jelent meg online. 2016-ban az Aetas történettudományi folyóirat közölte A debreceni krematórium rövid története című tanulmányát, 2018-ban pedig Beszélgetések című kétnyelvű portrékötete látott napvilágot. Utóbbiban olyan keresztény értelmiségek szólalnak meg – a teljesség igénye nélkül –, mint Maróth Miklós, Kásler Miklós vagy Szerencsés Károly. 2019-ben a GlobeEdit kiadásában jelent meg Hamvasztás Magyarországon című történeti monográfiája, 2020-ban pedig Gágyor Péter Az eretnek és a színház című kötetét szerkeszthette. Az elmúlt években született közéleti publicisztikái, interjúi, riportjai számos platformon olvashatók, jelenleg pedig legjobb tudása szerint igyekszik erősíteni a Hajónapló csapatát.

Fotó: Maria Moratti
Horvát Lili
Budapest, 1982. április 13. –

 Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 2001-ben, majd egy évig a párizsi Université de la Sorbonne Nouvelle – Paris III cinéma szakán tanult. 2002-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakára, Gothár Péter és Enyedi Ildikó osztályába. Itt szerzett diplomát 2009-ben, majd 2010 és 2013 között a doktori iskola hallgatója volt. 2005-ben a Hochschule für Film und Fernsehen Konrad Wolf – Potsdam-Babelsberg filmfőiskolán tanult Erasmus-ösztöndíjjal. 2011-ben a berlini Nipkow Programm ösztöndíjasa volt.


Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020) eddigi díjai, elismerései