Fentről a világ
Kipróbáltuk, milyen az égből fotózni. Csak ennyi kell hozzá!
Egy szép napos délutánon harmadmagammal, Andrással és Patrikkal nekiindultunk a Budapesttől 35 km-re található Kesztölcnek, pontosabban a környék kis ékszerdobozának, Klastrompusztának.
A célállomáson – tóparton, erdőszélen – kezembe nyomták a drónt, hogy a kis joystick-ot rakjam össze, majd csatlakoztassam a telefont és kapcsoljam be. Mondom, rendben, tessék, itt van, s egyből jött is a válasz a társamtól – Nem, nem! Te fogod irányítani. Leizzadtam, mert sosem irányítottam még légi járművet, maximum gyerekkoromban eregettem néhányszor sárkányt, viszont az olcsóbb játék volt. Vettem egy nagy levegőt és ha félve is, eleresztettem a négy propelleres kis jószágot. Néhány perc után kiderült, hogy nagyon stabil az eszköz és könnyen irányítható. Meglepődtem, hogy milyen egyszerű vele „közlekedni”.
A kis géppel pillanatok alatt kétszáz méteren voltunk, megtekintettük a környező hegyeket, valamint a helyi kis tó szépségét.
– Menjünk arrébb most már a tótól, mert a kutyának nagyon nem tetszik a „helikopterünk” zaja – bökött oldalba Patrik, aki kutyacsaholásra lett figyelmes. Miután körbetekintettem, készítettem jó néhány remek képet és egy 10 perces videót. Volt, amikor perceket játszottunk a fotó beállításával, hogy a legjobb képet kaphassuk arról a hegyről, amelyen a híres Kéményszikla is található. Végül a drónt visszanavigáltam a kiindulási pontra és szinte centire pontosan ott parkoltam le, ahonnan indultam. Kaptam is néhány elismerő szót: Ügyes vagy, látni, hogy a véredben van.
Úgy éreztem, eleget játszottam a drónnal, így átnyújtottam a társamnak, akinek szintén ez volt az első próbálkozása. Neki is ment a gép irányítása, ő is úgy vélte, mint én: a drón könnyen irányítható eszköz.
– Nézd! – mutatta András. – Ha 10 centire a gép alá teszem a kezem, feljebb megy magától, nehogy balesetet okozzon a rotorjaival. Szóval a könnyű irányítás mellett biztonságos is az eszköz. Egyébként négy akkumulátorral indultunk neki a játéknak, az akkumulátorok pedig egy töltéssel fél órát bírnak, tehát jó ideig elszórakozhattunk a napsütésben a drónröptetéssel, fotózással, filmezéssel.
– Ez még semmi, vannak más funkciói is – emelte fel mutatóujját András. – Van egy visszahívó funkció, amivel a drón magától visszatér a kiindulási pontra, így, ha véletlen elvesztjük a gépünket, akkor is előkerül. Sőt, ha már fogy az energiája, mielőtt lemerülne, kiszámolja mennyi ideje van és magától visszajön, hogy új akksival ismét „harcba” küldjük.
– Egy ilyen nekem is kell – szögeztem le a drónozás befejeztével. – Mondjuk, elrepülnék vele az sörözőbe, hogy megnézhessem ott vannak-e a haverok. Illetve nyáron a strandon is jó, hiszen mielőtt útnak indulunk, megnézhetjük milyen lányok napoznak a vízparton.
Végezetül csináltunk egy vicces videót: hárman elindultunk a drón felé úgy, a járművet pedig magunk felé vezettük. Végül „beparkoltunk” a hangárba. Pontosabban, a jármű csinos dobozába. Nagy élmény volt. Ajánlom mindenkinek.
