Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások – Amazon top 100

A pandémia idején kanapéra kényszerülő szegény ember mi jobbat tehetne annál, mint hogy olvas? Az Amazon Kindle top 100-as listáról mindenképp érdemes szemezgetni.

Ha rákívánnánk a kortárs világirodalom legnépszerűbb könyveire, egy kattintással percek alatt elérhető bármely elektronikus kötet. Hetente megjelenő ajánlónkban a legjobb száz könyv egyikét méltatjuk.

FREDRIK BACKMAN: HÉTKÖZNAPI SZORONGÁSOK

(Anxious People/Folk med ångest, 2020)

„Ez a könyv sok dologról szól, de főképp az idiótákról.” Nehéz nem elmosolyodni: máris tudjuk, hogy kemény, de könnyfakasztóan vicces önvizsgálatnak nézünk elébe. Főleg, ha a mottó valami ilyesmi: néha egyetlen rossz ötleten múlik az egész életünk.

A Hétköznapi szorongások bárkit megnyugtat a nehéz és rémisztő évünk után, mert az első oldalakon feloldást kínál. Ugyan nem tudunk mindent irányítani, hiába sugallja nekünk az egész médiakörnyezet, hogy a siker kizárólag rajtunk múlik. Reálisan ez nem ilyen egyszerű, úgyhogy jobb is, ha öt percre hátradőlünk. Hiába ragad lekvártól a padló és sikít a gyerek, ez már csak természetes.

Az átlagos 39 éves életéből viszont nyomban egy rendkívüli túszdráma színfalai közé csöppenünk, majd vágás, és a következő  jelenetben az író felszólít minket: képzeljünk csak el tíz évvel ezelőtt egy férfit, amint egy hídon áll, és készül véget vetni az életének. Jó, és most, hogy mindenki elképzelte, gondoljunk valami sokkal kellemesebb dologra. Talán egy tál sütire.

A történetvezetés ezután egy tempós tornádóra emlékeztet, nincs megállás, a szálak és a múltbéli történések a jelennel karöltve egy őrületes táncban bontakoznak ki. Épp úgy, ahogyan az élet sem csak úgy előrefelé halad: néha kénytelenek vagyunk visszarévedni bizonyos tettekre, kulcsfontosságú pillanatokra. Sőt még saját motivációinkat is számos alkalommal csak évekkel később értjük meg. És jaj, mennyi hibát vétünk! Pedig mi aztán decens emberek vagyunk.

A mókás párbeszédek és az igen komoly gondolatok aztán Backman szokásához híven úgy libikókáznak velünk, mintha újra hétévesek volnánk a játszótéren, és közben próbálnánk megérteni a nagyvilágot. Ebbéli törekvéseink közben azonban nem felejtjük el, mert unos-untalan az orrunk alá dörgölik, hogy az egészről halvány lila gőzünk sincs – már az idő legnagyobb hányadában. A történet pedig épp annyira abszurd, mint az élet, tehát hihető. A félresikerült bankrablási kísérlet, a sok igyekvő karakter, a jó nyomozó, jó férj, jó gyerek mind azt mutatják be, hogy nincs új a nap alatt, és bár sosem lehetünk tökéletesek, mert nem vagyunk gépek, attól még élvezhetjük az életet.

„– Rendben lesz, apa – mondja a fiú, persze nem gondolja komolyan. Mert hazudunk azoknak, akiket szeretünk.” Még ha egy-egy mondat váratlanul nagyot koppan, különösképp a fűszeres humorú jelenetek után, akkor is érdemes kezünkbe venni az új Backman-regényt, mert sokat tanulhatunk a kapcsolatokról, a szülőségről, hogy mennyire más belülről megélni ezeket, mint kívülről tekinteni rájuk, és a remény is újra felébred bennünk pár fejezet után. Meleg takaróként borul ránk ezekben a furcsa időkben: igen, velem is történt már ilyesmi, és az emberek idegesítőek, de ha türelmesen feltárom a múltamat, hamarosan eljön a szebb jövő.

Ha valamire szükségünk van, akkor ez a keserédes mosoly biztosan az.