Házgyári és nyelvi panelek
Balázs Géza | 2020.10.31. | Aktuális

Házgyári és nyelvi panelek

Minden, ami divatos, ma már panel?

A panel szó nagy utat futott be a világnyelvekben és a magyar nyelvben is. A végső soron latin eredetű szó átment a franciába, majd felbukkant angolban, németben, később az oroszt hódította meg, majd onnan visszafelé haladva érkezett a magyarba. A latin panellus jelentése: egy darabka szövet. A „darab” jelentés azután a legtöbb nyelvben tovább gazdagodott, és jelent fatáblát, faburkolatot, keretes falrészt, sőt kapcsolótáblát.

Az orosz panyel került át a magyarba: ez bizony az a bizonyos hatvanas évektől megjelenő házgyári panel, azaz nagyméretű, előregyártott fal vagy födémelem. Amiből épül a panelház és a panellakás… Mi, magyarok annyira megkedveltük, hogy elferdítettük, népies formát kapott: planel. Ez persze nem szabályos, a nyelvész annyit mond rá: inetimologikus. Talán a plafon hatására lett a panel planel.

A magyarban a panel tehát először épületelem, azután így a bútorlapot, a távközlésben a készülék alkatrészeinek fölszerelésére szolgáló lap, de a nyelvészetbe is bevonult: nyelvi panel, azaz közhely, sablon.

És manapság még újabb jelentésekben bukkan fel: „Az ENSZ székházában panelbeszélgetésekre került sor.” Szeretnénk pontosan érteni, tallózunk a világhálón, és egy rossz magyarságú szövegre akadunk:

„A kiállítás zárásaként egy panelbeszélgetést rendezünk, amelyen a kortárs képzőművészet aktuális és régóta húzódó intézményi problémáit igyekszünk – ismét – kibeszélni. Olyan fogalmak és aktivitások mentén kísérlünk meg kérdéseket és lehetséges víziókat megfogalmazni, mint a kultúrpolitika, a kulturális decentralizáció…”

Ez a szöveg tovább kalandoztat bennünket: kibeszélni a problémát, aktivitások mentén, lehetséges víziókat megfogalmazni, kulturális decentralizáció… De mitől panel a beszélgetés? Mert ez a téma lehetne egy megszokott kerekasztal vagy pusztán beszélgetés. Tovább nyomozunk, és ezt találjuk:

„Lehetőséget teremtünk arra, hogy pódiumbeszélgetés keretében az oktatás világát tágabb értelemben körülvevő szakmai, gazdasági környezet képviselői is kifejthessék a konferencia témájával kapcsolatos nézeteiket. A panelbeszélgetés talán legfőbb értéke, hogy akadémikus, oktatáskutató és a gazdasági érdekek képviselője folytathatott párbeszédet a tudáskép változásairól…”

Ezek szerint a pódiumbeszélgetés és a panelbeszélgetés ugyanaz: tehát egy témáról több szakember által folytatott beszélgetés. De miért nem lehet csak beszélgetés. Esetleg tematikus beszélgetés. Talán azért, mert a panel divatszóvá vált. Hiszen van már panelinterjú is:

„A panelinterjú során a jelöltet egy három-hat fős bizottság kérdezi. A bizottság tagjai különféle szerepet töltenek be, előzetesen megállapodnak az interjú hangvételében, a kérdések sorrendjében, a specifikációban, abban, hogy miként üdvözlik a jelöltet, és a búcsúzásnak mely módját választják.”

Vagyis olyan interjú, melynek során többen kérdezik a jelöltek. Jut eszembe az interjúnak ez a jelentése is új a magyar nyelvben, korábban csak egy sajtóműfajt jelölt.

És van még panelvita is, amelyet a felnőttoktatásban használnak:

„Három-négy résztvevő vitája nagyobb létszámú hallgatóság előtt valamely témáról vagy problémáról. Vitájuk általában 30-40 percig tart, s a résztvevők állásfoglalásával kezdődik. A vitát moderátor vezeti, akinek a feladata, hogy a témával összefüggő tapasztalatok és álláspontok elemzésére késztesse a panelvita résztvevőit. A panelvita sikerének feltétele, hogy a résztvevők legyenek jártasak a témában. A hallgatóság csak figyel, közbe nem szólhat. Külső figyelőknél jobban észlelhetik, hogy hol kell a panelvitát kiegészíteni, helyesbíteni. Bár a panelvitát gyakran önmagában szervezik meg, követheti azt a hallgatóság egészére kiterjedő plenáris vita.”

Így jutott el az orosz panyel, a házgyári panel a panelbeszélgetésen, panelinterjún és panelvitán át a nyelvi panelig. Hogy valóban szükség van-e ezekre a panelekre, adnak-e többletjelentést, az számomra kérdéses. Szerintem nyelvi panelekről, sablonokról van szó, amelyeket ide-oda tesznek, hogy jobban nézzen ki a homlokzat. Ám így csak Patyomkin-falvak építhetők.

Fotó: pixabay.com
Névjegy
Fotó: magyartanszek.partium.ro

Dr. Balázs Géza 1959. október 31-én született Budapesten. Nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, intézetigazgató-helyettes. Édesapja, P. Balázs János a Nyelvtudományi Intézetnek csaknem negyven éven át munkatársa. 1966 és 1974 között a Keresztúri Úti Általános Iskolába járt, majd 1974-től 1978-ig az I. László Gimnáziumba Kőbányára. Érettségi után az ELTE BTK magyar–népművelés szakára nyert felvételt, letöltötte az előfelvételis katonaságot (1978–1979: honvéd Hódmezővásárhelyen), majd következett az egyetem (1979–1984). Az első év végén fölvette a néprajz szakot is. Magyar nyelv és irodalom szakon hamarabb végzett egy évvel; rögtön kapott egy ösztöndíjat. Mire néprajzból végzett, már tanársegédi állást kínált számára Fábián Pál tanszékvezető a Mai Magyar Nyelvi Tanszéken. 1985-től tanársegéd, 1987-ben egyetemi doktorrá avatták. 1987 és 1993 között az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Gödöllői Képzési Helyén is tanított. 1990-ben a néprajztudomány kandidátusa; a munkahelyén ettől az évtől adjunktus, 1994-től docens, 2003-tól professzor.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön ismeri a panel szó eredetét?