Így készül a szolárgráf
Akár nyolc éven keresztül is készíthetünk egy fényképet. Így tett egy brit hölgy is, aki egyetemi hallgatóként vágott bele egy fotós projektbe, amiről évekre megfeledkezett. Megmutatjuk, hogyan készíthetünk mi is ilyet otthon.
Nyolc évig készült egy fotó
A világ leghosszabb exponálással készült képet mutatta be Regina Valkenborgh fotóművész, a brit Barnet and Southgate College fotótechnikusa. Eszébe jutott ugyanis, hogy 2012-ben, egyetemi évei alatt egy fotós projektben sörösdobozból és fotópapírból készített fényképezőgépet, amit egy obszervatórium egyik távcsövére szerelt fel. Azonban erről aztán mindenki megfeledkezett, így az eszköz nyolc éven és egy hónapon keresztül tartó exponálási idő után készítette el a végeredményt, amelyen 2953 fényív található. Ez tulajdonképpen a Nap, ahogyan 2012 óta minden nap felkelt és lenyugodott. A világrekord ezzel megdőlt, hiszen ezelőtt a leghosszabb idő alatt elkészült fényképet egy német fotóművész készítette négy éven és nyolc hónapon keresztül.
Töreki Attila másodjára állt neki a szolárgráfnak
– Miután megtudtam, hogy elkészült a világ leghosszabb exponálású képe, akkor jutott eszembe, hogy 2014-ben én is csináltam egyet. Akkor a Magyar Csillagászati Egyesület hirdetett egy ilyen pályázatot, amelyben én is részt vettem – mondta Töreki Attila. A nyári napfordulón kihelyezett és a téli napfordulóra elkészült anyagot akkor azonban félrerakta, és most „hívta elő”. Most volt a téli napforduló, ezért úgy gondolta, tízéves lányának is megmutatja, hogyan készülhet egy ilyen alkotás, melyhez most egy negyven milliméter átmérőjű műanyag csövet használt egy háromtized milliméteres lyukkal.
De hogyan is készíthetünk ilyet otthon? A tippekhez Kovács Csaba fotográfus blogját hívtuk segítségül.
Évente két alkalommal kezdhetünk bele a projektbe
A felvételi időket két dátum határozza meg. Ezek a nyári (június 21.), illetve a téli (december 21.) napfordulóra esnek. A két dátum között bármekkora lehet a felvételi időintervallum. Akár egyéves fényképet is csinálhatunk, de fél éveseket is.
Fontos a jó helyszín és a tájolás
A jó helyszínt akkor találjuk meg, ha egy érdekes látnivaló, épület is szerepel a képen, mert az is beleég majd a fotóba. A tájolás pedig azért fontos, mert a Nap keleti irányban kel fel, majd nyugati irányban nyugszik le, a kettőt pedig a déli irány köti össze. Az északi kihelyezésen kívül tehát bármilyen tájolást használhatunk.
Időtálló anyagot használjunk
Ha fél, egy, vagy akár nyolc évig szeretnénk kint hagyni a legegyszerűbb „fényképezőnket”, azaz a lyukkamerát, akkor fontos, hogy időtálló anyagból készítsük el azt. Tanácsos tehát alumínium italos dobozt használni. De igazából minden olyan tartós anyagból készíthetünk készüléket, aminek van egy sötét belső, fénymentes része.
Elengedhetetlen a lyuk átmérőjének meghatározása
Miután beszereztük a sörös dobozt, vágjuk le a tetejét, majd matt fekete festékkel vonjuk be a belsejét, hogy a fény ne tudjon visszatükröződni. A következő lépés a lyuk méretének meghatározása, hiszen ez dönti el, mekkora látószögű lesz a képünk. A meghatározáshoz kalkulátort is használhatunk, ide kattintva. Amikor elkészült a lyuk is a készüléken, akkor a dobozba helyezzünk el egy alacsony érzékenységű fotópapírt, amelyet teljesen körbe is rakhatunk a lyuk körül (természetesen ezeket sötétben, enyhe piros fénynél kell a kamerában elhelyezni és azt lezárni). Ezen a hagyományos fekete-fehér fotópapíron fog megjelenni a téma fejjel lefelé állított, fordított állású képe, amely beleég a papír fényérzékeny emulziójába.
Az utolsó feladat: a feldolgozás
Miután a lyukkamerát beszedtük, érdemes egy napra sötét dobozban pihentetni, hogy az esetleges lecsapódott pára fel tudjon száradni. Ezután – ugyanúgy, mint amikor lezártuk – sötétben kell felnyitni. Az így kapott negatív képet szkenneljük be, és egy képszerkesztő programban állítsuk pozitívvá, majd automatikus színbeállítást is alkalmazhatunk.
