Íme a Trianon-kislexikon

Áruló folyók, irredentakultusz, gyilkos béke. Néhány kevésbé ismert fogalom, mely kötődik a száz évvel ezelőtt aláírt békediktátumhoz, és amely szerepel Molnár Zsolt Trianon-kislexikon A-tól Z-ig című kötetében. 

A szerzővel a kötetben szereplő címszavakról, a ma is egységként kezelt Kárpát-medencéről és arról is beszélgettünk, hogy vannak-e még fehér foltok Trianon történetében.

– Személyes érintettség okán döntött úgy, hogy lexikont ír Trianonnal kapcsolatban?

– Azt szokták feltételezni, hogy a határon túli gyökerekkel rendelkezők ássák bele magukat mélyebben ebbe a témába. Én viszont a trianoni Magyarországon születtem, és itt is nevelkedtem, de a családom révén közvetetten érintett vagyok. A csonka bihari térségben töltöttem gyermekkoromat: Nagyszalonta, a járási székhely Romániához került, míg a környékbeli falvak Magyarországon maradtak. Szüleim, nagyszüleim sokat meséltek az 1920-as, 30-as évekről és arról, hogy voltak rokonok, akiket a határ elválasztott tőlük, sőt hosszú ideig nem is beszélhettek egymással. A kisebbségi létet viszont én nem tapasztaltam meg.

– Kakukktojásként szerepel a trianoni műveket jegyző szerzők között, hiszen nem történelmi regényt vagy ismeretterjesztő könyvet, hanem szócikkeket tartalmazó lexikont jelentetett meg. Hogyan született meg a kötet?

– Évtizedek óta gyűjtöm a békeszerződéssel, a Horthy-korszak irredenta, revíziós politikájával kapcsolatos anyagokat, de középiskolai tanárként kevés időt fordíthatok kutatásra. A téma már régen felkeltette az érdeklődésem, a diplomamunkám is kapcsolódik Trianonhoz. Az is fontos szempont volt, hogy a felsőoktatási éveim alatt több határon túli évfolyamtársam is volt, tehát mondhatjuk, hogy a hobbimmá vált ez a témakör a történelmen belül. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának tagjaként részt vettem idén nyáron a partiumi szabadegyetemen, ahol a trianoni emlékművek témakörében előadást is tartottam. Egy ottani kötetlen beszélgetés során merült fel, hogy mi lenne, ha írnék egy lexikont. Balázs Géza nyelvész professzor úrnak is tetszett az elképzelésem, felkarolta az ötletet, és bő két hónap alatt elkészült a kötet.

– Mondjuk ki: hiánypótló mű született.

– Az elmúlt 20-25 évben folyóiratok sorozata, különféle szakirodalmak ugyan megjelentek, de Trianonnal foglalkozó tematikus lexikont nem készített senki. Úgy gondolom, emiatt alakult ki fokozott érdeklődés a kötet iránt. Amikor a kéziratot leadtam, akkor 810 szócikket tartalmazott, de a professzor úrnak és a lektornak is voltak további ötletei, sőt az utómunkálatok közben is előjött még néhány címszó, amivel kiegészítettem.

– A Trianon szó kapcsán a közbeszédben mely fogalmak kerülnek elő leggyakrabban?

– A nemzetközi jog szerint Trianon pontos megnevezése békeszerződés, de az 1920-as években és manapság is a közbeszédben a veszteséget érezve diktátumnak szoktuk hívni. Emellett a békeparancs, a gyilkos béke, a nemzetgyilkosság szavakat is használják rá. A kötetben egyébként egy-egy szócikkben olyan személyek is megjelennek, akik a korszakhoz kapcsolódnak. Például gróf Teleki Pál a vörös térképpel, aztán vannak különleges, érdekes címszavak is. Például a legmagyarabb folyó, áruló folyók, utóbbi alatt azokat a vízfolyásokat értik, melyeknek torkolata kívül esik a Kárpát-medencén, és nem is a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak. Az 1920-as, 30-as években a diákoknak még a történelmi Magyarország földrajzát tanították, így ők megismerkedtek ezekkel a fogalmakkal is.

– Az emlékezéshez kötve milyen címszavak jöhetnek elő?

– A trianoni emlékkultusszal kapcsolatos kifejezések használata, például a Trianon-emlékművek, Trianon-kopjafa, irredentakultusz, országzászló az utóbbi harminc évben újra reneszánszát éli. 2010 óta az emlékezetpolitika változásával a nemzeti összetartozás hangsúlyozása kerül előtérbe: például szerepel címszóként a kötetben, hogy mit jelent a nemzeti összetartozás napja, de azt is bemutatom, hogy az összetartozással kapcsolatos szimbólumok hogyan jelennek meg az emlékműveken. Napjainkban a Trianon-legendárium is nagyon népszerű fogalom, Ablonczy Balázs egy egész tanulmánysorozatot írt erről. Műveiben olyan legendák kerülnek előtérbe, melyeket a kutatók később megcáfoltak, de valahogy a magyarok és a helyi közösségek lelkében még ma is él.

– Elmesélne egy ismertebb legendát?

– Mondjuk a hajózható fotók története, amely szerint Sátoraljaújhely északi városrészét azért csatolták Csehszlovákiához, mert a csehek hajózható fotónak állították be. Az igazság viszont az, hogy stratégiai okokból szükségük volt a vasútállomásra. A helyiek nem felejtik el ezt a legendát, sőt papírhajó-emlékversenyt szoktak rendezni a Ronyva-patakon minden év június 4-én.

– Trianon meghatározó esemény a környező országok életében. Hogyan jelenik meg a békediktátum például a szlovák vagy a román történelemben?

– A szlovák történetírásban gyakori, hogy különválasztják az 1918 előtti és utáni Magyarországot. Előbbire az Uhorsko szót használják, és egy olyan többnemzetiségű államot értenek alatta, amelyben a magyarok mellett a morvák leszármazottjaiként ott éltek a szlovákok is. Innen váltak később függetlenné. A mai Magyarországot pedig a Madarsko névvel illetik, ami nem egyenlő az Uhorskóval.

– Mit gondol, mennyire érdemes megvizsgálni, hogy a környező országokban hogyan vélekednek Trianonról?

– Diákjaimmal sokat járok az elcsatolt területeken. Amikor beszélget az ember kint élő magyarokkal, és találkozik a románokkal, szerbekkel vagy szlovákokkal, akkor a Trianon-téma sokszor nem is jön elő. Vannak helyek, ahol békésen együtt él a többségi nemzet és a kisebbségbe került magyarság. Viszont politikai haszonszerzés céljából az egyes országokban igyekeznek a nacionalista vonalat erősíteni, és azzal szítják a feszültséget, hogy a külhoni magyarok még mindig a trianoni Magyarországban gondolkodnak,vissza akarják szerezni a Felvidéket, illetve Erdélyt. Személyes tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a helyi magyar közösségekben nem feltétlenül így élik meg Trianont.

– Egy korábbi interjújában azt mondta: ön szeret egységként tekinteni a Kárpát-medencére.

– Legutóbb télen jártunk diákokkal Kolozsváron. A kávéházakban, cukrászdában látott román fiataloknak szerintünk már fogalmuk sincs arról, hogy a város milyen magyar múlttal rendelkezik. Sajnos mi, magyarok sem vagyunk ezzel mindannyian tisztában. Sokunk számára idegennek tűnhetnek az elszakított országrészek, ahol ráadásul már egyre kevesebben beszélnek magyarul. Ezért is kell mindent megtenni a nemzeti összetartozás tudatának ápolása érdekében, ehhez pedig szükség van az ilyen jellegű kiadványokra. Én a szétszabdalt területek ellenére is szeretem egységben látni a Kárpát-medencét, mivel a történelem, a nyelv, a kultúra és a népművészet ezer szállal köt minket az elszakított országrészekhez. Ezt a szemléletet igyekszem erősíteni a tanítványaimban is.

– Középiskolai tanárként dolgozik. Hogyan adja át diákjainak saját trianoni élményeit?

– A trianoni témakör a 11. évfolyam végén vagy a 12. évfolyam elején kerül elő, amikor még távolabb van az érettségi, így a tanórákon marad idő az érdekességekre. Olykor előjön egy-egy családi történet is: gyakran elmesélem, hogy nagymamám még gyermek volt, amikor a Romániában maradt rokonaiktól úgy kellett hazamenekülniük, hiszen akkoriban zajlott az új országhatár kijelölése. Ezek mind megérintik a diákokat. Úgy gondolom, a lexikon a fogalomhasználatban sokat segíthet, mivel a benne rejlő címszavak egy része a tananyagban is szerepel. Fontos alapot jelenthet abban, hogy az összefüggéseket is megfelelően lássák.

– Ön szerint a kötet a sikeres érettségire való felkészítést is segítheti?

– Úgy gondolom, hogy a lexikai tudásra szükség van az érettségihez, mivel az ott előforduló szakkifejezések mind szerepelnek a kötetben. Biztos vagyok benne, hogy ha a diákok elolvassák a címszavakat, akkor megragad bennük valami a témáról. Ha például a gazdasági következményekről, a határváltozásokról vagy Trianon és a vasútvonalak témaköréről kell esszét írniuk, akkor nagy segítséget jelenthet nekik a lexikon. Emiatt azt mondhatom, igen, segítheti a felkészülést.

– Vannak-e még fogalmak, háttérinformációk, melyeket érdemes lenne kutatni?

– A trianoni emlékkultusz történetével jelenleg is foglalkozom, remélem, hogy idővel ebből is készülhet egy kiadvány. Érdekes, hogy hogyan változtak a szimbólumok a trianoni emlékműveken: ebben szerepet játszott az emlékezetpolitika változása és az is, hogy mikor lehetett róla emlékezni és mikor volt tabutéma. Még mindig vannak fehér foltok, melyeket érdemes lenne kutatni. Például azt, hogy miként tanítják a szomszédos országok iskoláiban Trianont. Korábban már jelent meg olyan kötet, amely a külföldi tankönyvek magyarságképével foglalkozott, de ez napjainkra azért több szempontból elavult lehet már. Így azt gondolom, Trianon kapcsán még izgalmas kérdések várnak tisztázásra.