Kifestőkönyvben a tulipános ládák motívumai
A tulipános ládák történetét leíró és azok motívumkincsét ábrázoló kifestőkönyvet jelentettek meg a „pingáló asztalosok” bölcsőjében, Komáromban.
Nyikus Anna, a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület elnöke a Hajónaplónak elmondta: a kifestőkönyvvel az a céljuk, hogy a komáromi ládák készítésének történetét és a díszítések formavilágát szélesebb körben népszerűsítsék hazánkban, illetve a gyermekek is megismerkedhessenek a több száz éves tulipános ládák festésével.
Az egyesület elnöke kitért arra is, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület 2005-ben tartotta első értékmentő konferenciáját, melynek témája a komáromi láda és a komáromi „pingáló asztalosok” mestersége volt. A kétévente megrendezett sorozat Kecskés László múzeumalapító, helytörténész Komáromi mesterségek című műve nyomán a helyi mesterségek feldolgozását célozta meg.
A komáromi láda projektben a kutatás, a tanítás és a tanulás párhuzamosan folyt. A résztvevők két mestertől, Cz. Budai Katalin bútorfestő népi iparművésztől és tanítványától, Molnárné Szabó Katalintól tanulták el a fogásokat. A képzéseket követően a megszerzett tudást iskolásoknak és óvodásoknak, valamint felnőttcsoportoknak adták tovább országszerte. A bútorfestő foglalkozásokon és előadásokon közel 1700 gyermekkel és felnőttel dolgoztak együtt. Komárom mellett többek közt Lábatlanra, Nyergesújfalura, Csolnokra, Tatára, Tatabányára vagy épp Dabasra is eljutottak az alkotók, de a Vajdaságban és Pekingben is tartottak továbbképzést az ottani közművelődési szakembereknek.
A mostani kifestőkönyv elkészülése egy többéves projekt része, melyben a komáromi láda készítésének történetét és a díszítések formavilágát széles körben népszerűsítette az egyesület. A kifestőkönyv előszavát dr. Liszka József néprajzkutató jegyzi. A komáromi „pingáló asztalosok” történetéről Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója írt, a kötet illusztrációit pedig Ölveczky Gábor grafikus készítette.
– Tizenegy oldalon tizenegy színes láda látható, mindegyik alatt festhető, színezhető motívum van, a gyerekek nagy örömére pedig a kifestőt egy népmese is gazdagítja – tette hozzá Nyikus Anna, a kiadvány szerkesztője.
Kutatásaik során a helyi és környékbeli múzeumokon kívül Baján, Szekszárdon és Szabadkán is végeztek gyűjtőmunkát. A kutatómunka mellett elindítottak egy úgynevezett örökbefogadó programot is, mellyel a komáromi ládák tárát szeretnék gyarapítani.
Komárom mindig is iparvárosnak számított, már 1715-ben hat asztalosműhely működött a településen, 1845 körül pedig már harminchatot tartottak számon. A ládákat az asztalosok készítették, faragták, majd később „pingálták”, amiket a Dunán mint kereskedelmi úton úsztattak le. A fenyőből készített festett bútorok így a folyó mentén mindenütt elterjedtek. A múzeumokban a mai napig a szerb határtól Belgrádig kétszáznál több komáromi ládát tartanak számon. A díszítés motívumkincse ezért hatással volt az egész Duna mente asztalosiparára.
Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat elnöke elmondta, hogy nagyon fontosnak tartják a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület munkáját, olyannyira, hogy a megyei értéktárba is felvették őket, sőt a közeljövőben a komáromi tulipános ládák is bekerülhetnek az értéktárba. Hozzátette: semmit sem lehet elég korán kezdeni, a kifestőkönyv pedig lehetőséget nyújt a gyerekeknek, hogy egészen fiatalon találkozhassanak a tulipános ládák szépségével, ezáltal nyitottabbak lesznek a hagyományőrzésre, amire a mai világban nagy szükség van.
A Kutatás, tanulás, tanítás: komáromi láda, komáromi pingáló asztalosok mestersége elnevezésű projektet a Csoóri Sándor Alap, a kiadvány megjelentetését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. A kifestőkönyv az egyesülettől vásárolható meg, ezzel kapcsolatban érdeklődni az anna.nyikus@gmail.com e-mail-címen lehet.
