Kutyaszános magyar lány Svédországban
Jártál már a svédországi Kirunában? Zaja Kitty harmadik éve vezet kutyaszános túrákat az említett helyen. Vele beszélgettünk.
– Otthagytad az irodai munkát, hogy husky kutyákat gondozz Svédország északi részén. Miért választottad ezt a munkát?
– Az egész onnan indult, hogy 2017-ben rábukkantam a svéd Fjällräven ruhagyártó cég kutyaszános expedíciójára, ami megtetszett, ezért be is neveztem. A felhívásban az szerepelt, hogy bárki jelentkezhet, aki elmúlt tizennyolc éves és megfelelő az egészségügyi állapota. A kiválasztottak pedig térítésmentesen részt vehetnek egy ötnapos kutyaszános túrán, sőt az útiköltségüket is fizetik. Meg kell jegyezni, hogy kétféle módon lehet bejutni erre a túrára: tizenkét embert választanak ki az internetes szavazók, illetve ugyanennyit a zsűri. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy bejussak a keretbe, 38 110 szavazatot gyűjtöttem egy hónap alatt, amivel beválasztottak, és így a következő évben már mehettem is a túrára. Visszagondolva életem egyik legnagyobb élménye volt. A valódi szabadságérzés, a túra, a sarkkör szépsége és a kutyákkal töltött idő az, ami csodálatossá tette mindezt. Miután hazatértem, visszamentem a tizennyolc négyzetméteres, ablak nélküli irodába, és csak néztem ki a fejemből. Csak az élményekre tudtam gondolni, nem akartam a számítógép előtt, bezárva ülni. Szabad akartam lenni. Szüleimnek is elmondtam, hogy ezt nem tudom így folytatni. A kennelt az interneten követtem. Amikor láttam, hogy üresedés van, jelentkeztem, és felvettek. Ekkor tértem vissza Svédországba, a Fjällräven Polar expedíció végpontjára, Kirunába.
– Hogyan zajlik egy átlagos napod Svédországban? Mennyire vagy elszigetelve a külvilágtól?
– A vállalkozásban összesen öten dolgozunk, mondhatni reggeltől estig. Természetesen a turisták fogadása és a szánhúzó túrák a legfontosabbak, de emellett a kutyák gondozásától a takarításon át a főzésen keresztül egészen a kertészkedésig mindent mi csinálunk. Itt mindenki tud vezetni autót és motoros szánt, tehát mindent mi oldunk meg magunknak. Nem érzem magam elszigetelve, hiszen sokat járok be a városba. Itt található a világ egyik legnagyobb vasércbányája, így a turisták mellett sokan laknak itt. Van három-négy hely, ahova be lehet ülni, van szálloda, szolgáltatások stb. Elszigetelve akkor szoktam lenni, amikor túrázok, és egy erdő széli kisházban, a túrákra kiépített úgynevezett kabinokban lakom. De szerencsére elmondhatom azt is, hogy nagyon szabad a munkahelyem, bármikor elmehetek bárhova, nem korlátoznak semmiben. Az én munkaadóm egy hetvenéves férfi, aki hatalmas forma. Sok földje és kabinja van. Nyáron krumplit szokott ültetni, amit beérés után kiásunk, és esszük egész évben.
– Úgy tudom, nagyon fázós típus vagy. Hogyan viseled az északi időjárást, ahol „repkednek” a mínuszok és a –30 fok sem ritka eset? Hány fok volt eddig a leghidegebb, amit mértél?
– Rendkívül gyűlölöm a hideget. Sosem találkoztam olyannal, aki ezt élvezte volna, még ha azt is mondja, hogy semmiség. A fagyott lábujjak és a fagyott arc fájdalmas. Pontokba szedtem, mi a jó és mi a rossz része a munkámnak. Nyilván a fázás a top 3-ban van, de megfelelően fel kell öltözni, és akkor elviselhető. Amit pedig már említettem: azért csinálom, mert a szabadban dolgozhatok és kutyákkal foglalkozhatok. –30 Celsius-fok alatt egyébként nem vezetünk túrákat. 2018 decemberében mértem a leghidegebbet, –42,5 Celsius-fokot.
– A pandémia idején ugyanúgy érkeznek turisták kutyaszános kirándulásra? Ha igen, hány alkalommal vezeted őket egy szezonban? Volt már magyar résztvevője is a kalandnak?
– Az előző szezonban két magyar vendégem volt, jövőre pedig már bejelentkezett három család. Svédországban nincs kijárási korlátozás, sem karantén, mivel a svéd törvények nem engedik az állampolgárok ilyen szintű korlátozását. Tudomásom szerint jelenleg Svédország az egyetlen olyan hely Európában, ahová beutazáskor sem kell semmilyen teszt, illetve a kiutazást követően sem kell karanténba vonulni. Habár a pandémia miatt ide is kevesebben jönnek, itt nem állt meg az élet. De a vendégek minden túrához hoznak friss negatív tesztet, illetve a kézfogást és a különböző érintéseket kerüljük.
– Kutyás családban nőttél fel, a szüleid szibériai huskykat tenyésztenek. Mióta foglalkoznak kutyatenyésztéssel, illetve honnan jött nekik és neked is az ez iránti szerelem?
– Édesanyám tenyésztett kutyákat. 1989-ben kapott egy képeslapot, amin egy husky volt, akkor eldöntötte, hogy neki egy ilyen kutya kell, és így is lett. Akkor jött a husky iránti szerelem. Közben 1992-ben megszülettem, tehát mondhatni, hogy husky kutyák között nőttem fel. Anyukám 2018-ban hagyott fel a kutyatenyésztéssel. Huszonkilenc éven keresztül mintegy száz kutya született a kezei alatt. Fontos kiemelni, hogy kutyakiállításra tenyésztett huskykról volt szó, amelyeknél az egészség és a jó vérvonal után a külsőség volt a fontos. Voltak olyan kutyáink, amelyek a világkupán is nyertek.
– Egész évben északon tartózkodsz?
– Szeptember közepe környékén szoktam kiutazni, és tavasszal, április közepén térek haza. A szezon valójában decembertől kezdődik, de addigra fel kell készíteni a kutyákat. Amikor itthon tartózkodom, a családi vállalkozásunkban segítek, ami organikus, bio állateledellel foglalkozik.
– Milyen terveid vannak: marad ez az életforma, vagy változtatnál?
– Jövőre az a terv, hogy sokkal többet leszek otthon, mivel édesanyám átadja a főbb feladatokat a családi vállalkozásban. Hat évig Dániában éltem, három évet pedig Svédországban. Úgy gondolom, huszonnyolc évesen otthon is szeretnék már élni. Ugyanakkor az itteni főnökömmel már megbeszéltük, hogy minden évben egy-egy hónapot visszamegyek, hiszen szerencsére vannak olyanok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy én legyek a túravezetőjük, így el tudom kezdeni a saját túráimat is szervezni és előre gondolkodni. Jövőre két jó barátnőmnek is esküvője lesz, illetve van mit bepótolnom otthon, szeretnék többet lenni a családommal, a barátaimmal. Nem utolsósorban a terveim között szerepel az is, hogy találják végre egy normális férfit. Persze csak olyat, aki szereti a kutyákat és bírja a hideget…