Mamcsi és az uncsi
Minden szupcsi, ha van ütcsi. Humoros nyelvművelés Balázs Gézával.
– Hogy vagy, kisunokám?
– Minden uncsi.
– Mi az, hogy uncsi?
– Unalmas.
– Miért?
– Nincsenek barik.
– Bárányok?
– Dehogy bárányok. Barátok! Bratyómnak mondták a ti időtökben. Vagy skacnak.
– Jól van, majd csak lesznek barátok. Kedvesnek kell lenni.
– Meg már minden srácnak van barinője, nekem még nincs.
– Báránykája?
– Nem! Barátnője. A barinő az barátnő. Mindegyik barátomnak van már barátnője. Ahogy ti mondanátok. Úgy is mondják: csajszi. Havercsajszi. Barátcsaj.
– Nem baj, kisunokám. Ki kell azt várni.
Szótár:
barát (fiú): alattvaló, apafej, barcsim, barétom, barim, bigyó, bratyóm, cimborám, csávó, csövi, gunyó, haver, havercsávó, haverkám, haversrác, kisapám, kolegám, komám, köcsög, manusz, mitugrász, öcsém, öcsi, öreg haver, öregszáj, packa, pali, skac, srác, szesztestvérem, töki
barátnőm (lány): barátcsajom, barátosném, barim, barcsim, csaj, csajó, csajóka, csajhaverom, császom, finesi, gádzsim, haver, havercsaj, havercsajszi, haverinám, haverkám, havernő, kolegica, öncspartner, másodsori tesóm, pipi, puszipajtás
– Nem állnak szóba velem. A múltkor is ismerkedni akartam egy csajszival, megkérdeztem: Hogy vagy? Azt felelte: Sehogy! Próbálkoztam még: Szép vagy. Erre ő: Dehogy!
– Annyi kedves lány van az osztályodban.
– De azok olyan uncsik.
– És ott vannak a testvérkéid.
– Az uncsitesókra gondolsz, mami?
– Miért uncsik? Unalmasak?
– Nem, az uncsitesó, az unokatesó. Az uncsitesiket nem bírom. Olyan uncsik.
Szótár:
unokatestvér: bratyó, kekec, másodtesó, melléktesó, rokony, rokony kölyök, távoli tesó, távoltesó, testrokon, uncsi, uncsitacskó, uncsitesó, unesz, uni, unka, unokák, unokatesóm, unomtesó, unott, untes, úntesi, untesó
– És miért nincsenek barátaid?
– Mert szenyák.
– Minyák?
– Szenyák, nem bariznak velem.
– Várjál csak, a szenya nem szendvics? Azt szoktad mondani, hogy kérsz egy szenyát…
– A szenya szendvics, de a barik szenyák. Szemetek. Persze én is szemét vagyok velük, mondják is, desszemét vagy.
– Desszertért?
–Nem értesz semmit, mama.
– Olyan gyorsan beszélsz. Uncsi, szenya, bari, desszemét… mondjad lassabban, megértem én.
– A barátságért meg kell küzdeni.
– Múltkor is öribarit kötöttem Lackóval, és lett belőle örihari…
– Matahari?
– Örihari: örök harag. Mamcsi, van valami ütcsi?
– Mitcsi?
– Ütcsi! Üdítő!
– Persze, hogy van. Vettem neked almalét, meg kólát is.
– És csinálsz majd nekem lekipalit?
– Persze, de az mi?
– Lekipali… Lekváros palacsinta.
– Persze, hogy csinálok. Mindig csinálok.
– Van törcsid?
– Történelem? Hogy jön ez ide?
– Nem, törcsi, törülköző a fürdőszobában. Mindig kezet kell mosnom.
– Persze, hogy van történelem, azaz törülköző.
– És tudsz adni maszkot?
– Milyen mackót? Ti már nem hordotok mackónadrágot.
– Maszkot, szájmaszkot, tudod ez mostanában mindenhol kell.
– Persze, ott van a kredencen…
– Azért nektek is vannak szavaitok. Akkor megyek, bocsi.
– Pacsi? Milyen pacsi?
– Bocsi, boccsi, bocsika. Azaz bocsánat, megyek a fürdőszobába.
– Aztán ne legyen pancsi!
– Az mi?
– Pancsolás. Ne pancsizd ki a vizet.
– Nem fürcsizek, csak kezet mosok, bakker…
– Mikker?
– Rohannom kell, az ütcsit a vilcsin iszom meg, a lekipalit majd este eszem, köszcsi, puszcsi mamcsi, rohannom kell. Majd küldök emesent vagy esemest.
– Milyen mese ez? Milyen Emese? Nem azt mondtad, hogy nincsenek barik, meg barinők?