Még csak tinédzser, de már díjnyertes fotós

A Magyar Kultúra Napján

Koncz-Bisztricz Tamás gyakorlatilag bármit megtesz egy jó fotóért: ha kell, akkor naphosszat járja a pusztát, és attól sem riad vissza, ha hóban vagy sárban kell kúsznia.

Koncz-Bisztricz Tamás 2019-ben nagy sikert aratott a Golden Turtle Contest elnevezésű nemzetközi fotópályázaton: őt választották meg a világ legjobb ifjú természetfotósának. Tavaly összejött neki a címvédés, vagyis másodszor végzett az első helyen, ami, valljuk be, tizenhat esztendősen nagy teljesítmény.

– Gyakorlatilag azóta fotózom, amióta az eszemet tudom. Hat-nyolc évesen még a buszok és a vonatok kötöttek le, 11 évesen pedig a természet felé vettem az irányt. Édesapámmal rengeteget járjuk a pusztákat, jól ismerjük ezt a vidéket. A környéken rengeteg különleges növény és állat él, de nem könnyű megtalálni őket – idézte fel a kezdeteket a természetfotós.

Halmozza a sikereket

A lelkes fiatal saját bevallása szerint hét éve foglalkozik komolyabban a fényképezéssel, és képein fokozatosan megfigyelhető a fejlődés. Első gépét még 2015 áprilisában, a születésnapjára kapta, azóta egyre komolyabb eszközöket vett a kezébe. Jelenleg egy Canon 7D MKII-vel járja a szántóföldek, szikes talajok, homokpuszták és holtágak világát.

Koncz-Bisztricz Tamás első nemzetközileg díjazott képe Az élet bölcsője című felvétele volt, melyet drónnal készített. Az áttörést a 2019-es esztendő hozta el: bezsebelte többek között az év ifjú madárfotósa (BPOTY), a NaturArt pályázat év ifjú természetfotósa címét is, de a Golden Turtle Contest-en, illetve a Close Up Photographer of The Year-en (CUPOTY) is kategóriájának legjobbja lett.

– A Varázslatos Magyarország elnevezésű pályázaton Ember a természetben kategóriában második alkalommal végeztem az első helyen. Ennek az a különlegessége, hogy nyolc-kilenc hónapon keresztül kell feltölteni a képeket, és az összpontszám alapján derül ki, hogy ki lesz a győztes – mondta.

Eltűntek a madarak

A lelkes fiatal elmondta, hogy kezdetben kifejezetten azért küldte be pályázatokra a képeit, hogy megtudja, mások mit gondolnak a felvételeiről. A természetet időközben annyira megszerette, hogy manapság hetente három-négy alkalommal is kimegy a pusztára. Célja pedig az, hogy bemutassa, mi minden rejlik a lakókörnyezetében, és akkor sem adja fel, ha elsőre nem talál megfelelő témát.

– A képek alapján figyeltem fel a klímaváltozás következményeire. 2015-ig minden tavasszal és ősszel nagy mennyiségű belvíz borította a szántóföldeket, minden egyes tócsa dugig volt madarakkal. Ahol most egy vidrát etettünk, ott korábban rendszeresen egyméteres víz állt, még csizmában sem lehetett átmenni a területen. Most autóval simán áthajtunk azon a területen. Furcsa, hogy a belvíz hiánya miatt a madarak is elkerülik ezt a helyet – mondta.

Ürge a márciusi hóban

Az ifjú természetfotós felidézte, hogy Bugacon készítette el élete egyik legkülönlegesebb fényképét. Tavaly márciusban visszatért a tél, újra havazott az Alföldön, édesapjával pedig egy olyan helyre ment el, ahol megmaradt a hó.

– Éppen téma után kutattunk, amikor felfigyeltünk a réten szaladó ürgékre. Furcsa látvány volt, hiszen nekik ilyenkor téli álmot kellene aludniuk. Kiszálltam a kocsiból, hason kúsztam 20-40 métert, hogy egy domb mögül megörökítsem az egyik ürgét. Aztán megemelkedtem, az állat pont felém nézett, és sikerült lefotóznom. Érdekes, hogy sokszor szerencse, valamint profizmus kérdése, hogy az ember mennyire tud közel férkőzni egy állathoz. Kevésbé szeretek lesben ülni, inkább járom a környéket, és megörökítek mindent, ami tetszik – vélekedett.

Vidráktól a füles vöcsökig

A tizenhat esztendős fotós alaposan megismerkedik a témával. Például ha darut szeretne fotózni, akkor utánajár, hogy mi jellemzi a madár életmódját. Így nagyobb valószínűséggel készíthet olyan fényképet róla, mellyel ő is elégedett.

– A természetfotózás a fényképezésnek egy olyan ága, ahol nem én diktálok. Nem én mondom meg, hogy mi fog történni a mezőn vagy a réten. Törekedni kell arra, hogy a természetes állapotokat örökítsük meg, így nem tartom etikusnak, ha valaki minden egyes belógó fűszálat kitép vagy átalakítja a környezetet – mondta.

Koncz-Bisztricz Tamás nemrégiben elhatározta, hogy vidrákat fog fényképezni. Erre a célra egy mozgásérzékelős kamerát is bevetett, a tökéletes fotó érdekében pedig törpeharcsákat is beszerzett, melyeket kihordott egy zsilipre, bízva abban, hogy a vidrákat odacsalogathatja. Arra viszont nem gondolt, hogy helyettük egy menyét fog lecsapni az ételre.

A fiatal természetjáró egyszer a keresztapjával horgászott a Tisza csongrádi szakaszán, amikor a víz alól felbukkant egy füles vöcsök. Aznap nem volt nála fényképezőgép, így másnap visszatért a helyszínre. Szerencséjére a madár „megvárta őt”, és két-három órányi próbálkozás után elkészült a tökéletes kép.

Drón, ami „koronavírust szór”

– Sokan azt mondják, hogy a drónok szezonja ősszel véget ér, télen nem érdemes reptetni őket. Erre a fotósok azt szokták mondani, hogy az összes díjnyertes alkotásuk éppen ebben az időszakban készült – jegyezte meg Tamás, aki már rutinos pilótának számít.

Elmondása szerint télen óvatosabban kell repülni velük, mivel nehezen viselik a párás, hideg időt. Eddig három alkalommal fordult elő, hogy valamilyen oknál fogva lezuhant a drónja: négy készüléke közül az egyik alaplaphiba miatt irányíthatatlanná vált, és a nádasban kötött ki. Jelenleg egy DJI Mavic 2 Zoomot használ, mellyel szántóföldekről, szikes tavakról, hajnali ködös tájakról készít elbűvölő fotókat.

– Néha az emberek furcsán viszonyulnak a drónhoz. Volt, aki azt mondta, hogy koronavírust szórok rájuk, de volt, aki azt állította, hogy 5G-torony van a légi járművön, és úgy kaphatják el a fertőzést. A repülés persze magában is tartogat meglepetéseket – idézte fel.

Így készült a díjnyertes fotó

Koncz-Bisztricz Tamás a Vörösbegy télen című fényképével nyerte meg második alkalommal a Golden Turtle Természet a fiatalok szemével kategóriáját. Felidézte, hogy egy januári ködös, hideg napon látogatott ki a természetbe, és felfigyelt egy vörösbegyre, ami élelem után kutatott.

– Mivel elég közel tudtam kerülni hozzá, és a hideg miatt nem akartam optikát cserélni, így egy 70-200-as objektívvel örökítettem meg a madarat, ami éppen egy gyalogakácvesszőn ült. Igazán letisztult, egyedi kép született, a mely elnyerte a zsűri tetszését – ismertette.

Bár tizenhat éves korára már nagy sikereket ért el, az ifjú természetfotós szeretné, ha a fényképezés kizárólag hobbiként maradna meg az életében. Vágya, hogy természetvédelmi szakember, vadgazda mérnök váljon belőle, és hobbifotósként arra törekedne, hogy minél többeknek megmutassa az élővilág sokszínűségét.