Okítás az egyetemi fokozatokról
Balázs Géza | 2020.10.17. | Aktuális

Okítás az egyetemi fokozatokról

Tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár. Hogy is van ez?

Levelet kaptam egy egyetemi oktatótól: „Lehet, hogy csak engem zavar, aki szinte az egyetemen nőttem fel, hogy összevissza beszélnek az egyetemi struktúráról. Elvárható, ha valaki nyilatkozik az egyetemről, akkor ismerje annak felépítését. Számtalan esetben hallani, olvasni, hogy keverik a rektort és a dékánt.  Azt is hallottam a minap, hogy a tanszéknek dékánhelyettese van… Napjainkban már az egyetemi hallgatók sem különböztetik meg a tanársegédet a professzortól, mondván, mindkettő egyetemi tanár”.

Eddig a levél. Annyit tennék hozzá, hogy egyetemi, egyetemen dolgozó embereknél magától értetődő, hogy ismerik a felsőoktatás hierarchiáját. A köztájékoztatásban elvárható, hogy pontosan fogalmazzanak, már csak azért is, mert föltehetőleg jártak egyetemre. A nem egyetemi embereknél megbocsátható a tájékozatlanság. Így például az is, hogy nem ismerik az egyetemi oktatói fokozatok (ranglétra) állomásait: tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár.

Éppen ezért születtek tréfás okítások.

Ranglétra:

– Mit kell tudnia egy diáknak?

– Mindent.

– Mit kell tudnia a tanársegédnek?

– Azt, hogy egy témának hol lehet utánanézni.

– És mit kell tudnia a professzornak?

– Hogy hol a tanársegéd.

Tanársegédek beszélnek:

– Milyen nálatok az öreg?

– Kézben tartja a tanszéket. Azt is mondhatnám, hogy szuperszonikus a vezetési stílusa.

– ??

– Szerinte minden szuper. Szóni? Kuss!

Vizsgázni tudni kell: A hallgató nem készült rendesen, csak társai unszolására ment el vizsgára. Kopogtat az újonnan kinevezett tanársegédnél.

– Jó napot, adjunktus úr.

A tanársegéd (meglepődve): – Jó napot! Foglaljon helyet! Nézzünk valami könnyebb példát. (Közepesre ment.)

Bevonulós vicc, abból a korból, amikor még kötelező volt a katonaság:

– Megkérdezi az őrmester a bevonulóktól:

– Maga mi civilben?

– Jelentem, tanár vagyok!

– És maga?

– Én is tanár vagyok!

– És maga?

– Jelentem, én tanársegéd vagyok!

– Hát igazán összeszedhette volna magát! A többiek mind tanárok, maga meg csak egy tanársegéd!

Így osztályoz a professzor (közismert egyetemi anekdota):

– 1-est az kap aki nem tud semmit, 2-est az kap, aki annyit tud, mint én, 3-ast az kap, aki annyit tud, mint Einstein, 4-est az kap, aki többet tud, mint Einstein, 5-öst az kap, aki csontot hoz a kutyámnak!

Az egyetemi anekdoták kedvelt alakja a „szórakozott professzor”. 

Híres algebrista érkezik egy nagyvárosba. Az egyetem kiküld egy tanársegédet a professzor elé a pályaudvarra. A tanársegéd elkésik, látja, hogy a pályaudvaron az érkező-induló vonatok táblájára ír a professzor, odasiet hozzá, mire a professzor:

– Nem jön ki a bizonyítás.

– Professzor úr, feljebb bal oldali mellékosztályok szerepelnek, itt meg már jobb oldaliakat írt.

– Ja, értem, akkor ezért néz rám mindenki olyan furcsán…

Ez az orvosegyetemi professzor nem szórakozott, csak…

A neves orvosnál jelentkezik egy beteg. Alapos vizsgálat után a professzor hosszas hümmögés után csak ennyit mond az aggódó családnak:

– Kérem, az eset igen súlyos. Készüljenek fel a legrosszabbra...

– A család lógó orral hagyja el a rendelőt. A vizsgálatnál jelen volt az ifjú tanársegéd. Nem állja meg, megkérdezi a doktort:

– Professzor úr, miért kellett őket ennyire megijesztenie?

– Nézze – magyaráz a professzor –, én mindenkinek azt mondom, hogy meg fog halni.

– Dehát ezt nem lehet…

– Dehogynem. Ha tényleg meghal, azt mondják majd, milyen kitűnő diagnoszta voltam.

– És ha netalán meggyógyul?

– Akkor meg örülni fognak, hogy találtak egy kitűnő orvost maguknak!

Az egyetemi fokozatokat összehasonlító nyelvi tréfa:

Mi az, amikor a riporterek beszélnek összevissza az egyetem oktatásáról? (Illetéktelen beavatkozás.)

Mi az, amikor a hallgatók beszélnek összevissza az egyetemről? (Destruktív magatartás.)

Mi az, amikor a tanársegédek beszélnek összevissza? (Dühöngő fiatalok.)

Mi az, amikor adjunktusok mondanak butaságokat? (Okvetetlenkedés.)

Mi az, amikor a docensek? (Előretörési kísérlet.)

És ha a professzorok? (Oktatási reform.)

Fotó: Fortepan/fortepan
Névjegy
Fotó: magyartanszek.partium.ro

Dr. Balázs Géza 1959. október 31-én született Budapesten. Nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, intézetigazgató-helyettes. Édesapja, P. Balázs János, a Nyelvtudományi Intézetnek csaknem negyven éven át munkatársa. 1966 és 1974 között a Keresztúri Úti Általános Iskolába járt, majd 1974-től 1978-ig az I. László Gimnáziumba Kőbányára. Érettségi után az ELTE BTK magyar–népművelés szakára nyert felvételt, letöltötte az előfelvételis katonaságot (1978–1979: honvéd Hódmezővásárhelyen), majd következett az egyetem (1979–1984). Az első év végén fölvette a néprajz szakot is. Magyar nyelv és irodalom szakon hamarabb végzett egy évvel; rögtön kapott egy ösztöndíjat. Mire néprajzból végzett, már tanársegédi állást kínált számára Fábián Pál tanszékvezető a Mai Magyar Nyelvi Tanszéken. 1985-től tanársegéd, 1987-ben egyetemi doktorrá avatták. 1987 és 1993 között az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Gödöllői Képzési Helyén is tanított. 1990-ben a néprajztudomány kandidátusa; a munkahelyén ettől az évtől adjunktus, 1994-től docens, 2003-tól professzor.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön járt egyetemre?