Rejtőzködő örökségünk
Mit jelent a közösségi régészet? Bárki kutathatja a föld alatt rejtőzködő kincseket? Cikkünkben számos izgalmas kérdésre választ találnak.
A közösségi régészet a kulturális örökség megismerése és megmentése céljából a civil szféra és a régész szakma képviselői által közösen végzett kutatói, elsősorban terepi régészeti munka. A projektek jellemzően lokális kezdeményezésből indulnak ki, amelyekben a kutatás célját a résztvevők közösen határozzák meg. A kutatás során a szakmai irányítás a régész kezében van, de az erőforrásokat főképpen a civilek biztosítják – így definiálta a jelenséget Rácz Tibor Ákos, a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze a Múzeumcafé 72. számában.
Nagy népszerűségnek örvend a régészet napjainkban
Rácz Tibor Ákos, aki a Közösségi Régészeti Egyesület elnöke is, elmondta, egyre népszerűbb a közösségi régészet Magyarországon. Az egyesület 51 taggal rendelkezik, de az általuk szervezett ásatásokon 100-120 aktív civil vesz részt rendszeresen, az összes regisztrált száma pedig 200 felett van. Az amatőr régészek többféle módon segítik a szakembereket. Az egyesület által nyáron és ősszel szervezett ásatásokon bontómunkát végeznek és dokumentálnak, a terepbejárásokon kerámiákat gyűjtenek és topográfiai adatokat rögzítenek, többek között feljegyzik a lelőhelyek koordinátáit is.
– Annyira népszerűek ezek a kutatások, hogy a múltkor például húsz főnek hirdettünk meg egy terepi munkát, viszont 35-en jöttek el, ezért a csapatot két részre kellett osztanunk – mesélte az elnök. A szeptemberi kutatás során például honfoglalás kori csontvázakat segítettek kiásni a civilek. Az amatőröknek egyébként tavasszal és ősszel előadásokat is szerveznek, ahol szakemberek bevonásával bővíthetik tudásukat.
Bárki felhúzhatja a bakancsot, és csatlakozhat
A Közösségi Régészeti Egyesület minden korosztályból várja a lelkes kutatókat. Habár fémdetektor és szakképzettség sem szükséges a csatlakozáshoz, az ásatás és a régészet iránti szerelem és érdeklődés elengedhetetlen. Fontos kiemelni, hogy egyre több olyan érdeklődő jelentkezik, aki nem a kincskeresés miatt csatlakozik, hanem a kutatás és az ásatás is érdekli.
Örökbe is fogadhatunk egy-egy leletet
Habár minden, ami a föld alatt található, az állam tulajdona, de szimbolikusan bárki örökbe fogadhat egy-egy régészeti tárgyat. Az ásatások során rengeteg lelet kerül elő, a múzeumok anyagi kapacitásai pedig mondhatni végesek, ezért a Közösségi Régészeti Egyesület a honlapján örökbefogadásra hirdet meg tárgyakat. Ez annyit jelent, hogy aki anyagilag szeretne hozzájárulni a költségekhez, fedezheti a tárgy restaurálásának egy részét vagy teljes egészét. Rácz Tibor Ákos elmondta, hogy az első alkalommal meghirdetett örökbefogadás olyan jól sikerült, hogy minden tárgyra összegyűlt a fedezet fél nap alatt. Ezek a tárgyak már a restaurátorok kezei alatt vannak, és hamarosan régi pompájukban tündökölhetnek majd.
A Magyar Nemzeti Múzeumnak is van programja
Dr. Tomka Gábortól, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgató-helyettesétől megtudtuk, nekik is van közösségi régészeti programjuk. „A civil kutatók”, akik nem engedéllyel rendelkező intézménnyel voltak, vannak kapcsolatban, valójában valamennyien illegális tevékenységet végző személyek voltak, akik közül egyesek csak nyereségvágyból, mások kíváncsiságból bolygatták (és sajnos bolygatják a mai napig) a lelőhelyeket. A „hivatásos régészek” tehát mind a jogszabályok tisztelete miatt, mind az örökség védelme miatt szükségszerűen ellenezni kötelesek az efféle tevékenységet. A hobbirégészek sokszor kárt tettek a leletekben, hiszen a fémdetektor által bejelzett területből csak úgy kiszakították a történelmi tárgyakat, ezzel a kontextus, azaz a lelet összefüggései is megsemmisültek, és gyakran a lelőhely régészeti jelenségei is megsérültek. Így – még ha a tárgyak később esetleg mégis múzeumba jutottak is – nehezebbé vagy éppen lehetetlenné vált behatárolni az egyes tárgyak keletkezését és körülményeit. Ezért döntöttek úgy 2017-ben, hogy létrehozzák az MNM KRP-t, aminek az egyik célja az, hogy az engedély nélkül működő – magáncélra vagy a műkincspiacra dolgozó – fémkeresősöket megelőzve az együttműködő, a szabályokat betartani kész önkéntesek segítségével a veszélyeztetett, földben rejlő tárgyakat közgyűjteménybe juttassa, s ezzel megakadályozza a tárgyak, illetve a tárgyak által hordozott információk elvesztését, valamint elősegítse társadalmi hasznosulásukat. A program lebonyolításával a múzeum négy munkatársát – Tarbay János Gábort (őskor), Vida Istvánt (római kor), Schilling Lászlót (népvándorlás kora) és Pető Zsuzsa Esztert (középkor) – bízták meg. Velük közösen vehetnek részt a civilek a lelőhelyek felkutatásában és a leletek felderítésében. Habár a régészek egyelőre önkéntesen segítik a civileket, a jövőben tervezik, hogy egy főállású munkatársat vesznek fel a program lebonyolítására. De ki kell emelni, hogy sok ügyes amatőr régész van, akik jobban értenek a detektorokhoz, mint maguk a hivatásosok, ezért fontos megemlíteni, hogy sokszor nagyon jól jön az ő segítségük a lelőhelyek felkutatásán túl akár a régészeti feltárások során is. A terepi munkák a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (MNM RÖG) támogatásával valósulnak meg.
A legális „fémkeresőzés”
A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében ma Magyarország területén magánszemélyek nem vagy csak igen szűk keretek között végezhetnek fémkereső készülék segítségével kutatómunkát. Az MNM gyűjteménye a megalapítása óta számos jelentős, magánszemélyek által talált és adományozott tárggyal bővült. Az utóbbi években több, régészeti gyűjteménnyel rendelkező intézmény is indított közösségi régészeti programot, hogy ennek a tevékenységnek keretet adhasson.
Rejtőzködő örökségünk
Ezzel a címmel nyílt meg szeptemberben az az időszaki kiállítás, ahol a civilek által talált jelentősebb leleteket tárják a nagyközönség elé. Első alkalommal a Kesztölc község határában talált késő bronzkori kincsleletet, valamint az Esztergom határában felfedezett XVI. század végi lelőhelyről származó, különlegesen szép pajzsdíszt mutatják be.
Fotók: Közösségi Régészeti Egyesület
