Zúgjanak a harangok Trianon emlékére!

Kárpát-medence-szerte felzúgnak a harangok június 4-én, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) szervezésében, ezzel emlékeztetve a száz évvel ezelőtti trianoni traumára és arra, hogy nemcsak egy országot, hanem családokat és közösségeket is szétszakítottak. A felhívással kapcsolatban dr. Pálmai Tamással, a KÉSZ elnökségi tagjával beszélgettünk.

– Minden évben január utolsó szombatján rendezik meg a KÉSZ bált. Az idei rendezvény utáni gyűlésen Szuromi Pál pszichiáter tagtársunk az éves programok – köztük a trianoni évforduló – kapcsán felvetette: miért nem harangozunk együtt június 4-én? Innen indult a szikra, amit aztán elvittem a februári KÉSZ elnökségre. Miután rábólintottak, elkezdtük a szervezést. Első körben sajtón keresztül hirdettük a felhívást, majd felekezettől függetlenül a püspökségeknek, végül harmadik körben a plébániáknak, gyülekezeteknek is eljuttattuk az üzenetünket. Erdélyben például több mint ezerötszáz egyházi e-mail címre küldtük el a felhívásunkat – mondta dr. Pálmai Tamás.

Makláry Ákos elnök javaslatára logót és plakátot terveztettek, melyet dr. Pálmai Tamás lánya, Pálmai Panna grafikus és dzsessz énekes készített el.

– Itt jegyzem meg, hogy a KÉSZ közlemények az elnökség kollektív szüleményei, melyek „nagy szülési” fájdalmak után látnak napvilágot, próbára téve álló- és tűrőképességünk, de összevesznünk még nem sikerült, hála Istennek – mondta.

Az értesítettektől visszajelzést kértek, de meghekkelték a számlálót, így csak sejteni tudják, hogy hányan szeretnének csatlakozni a kezdeményezésükhöz. Örömmel tapasztalták azonban, hogy Délvidéktől Kárpátaljáig, Erdélytől Felvidékig mindenki egyetértett az elgondolással.

– Vannak, ahol a püspökségek, másutt mi vállaltuk, hogy értesítjük a papságot – tette hozzá.

A KÉSZ a közleményben azt kéri, hogy a békediktátum aláírásának napján 16:30-kor száz másodpercig harangozzunk, továbbá kulcsoljuk össze a kezünket és imádkozzunk el egy Miatyánkot.

De vajon lehet-e őszintén fohászkodni Istenhez úgy, hogy még száz év után is élénken fáj Trianon?

Dr. Pálmai Tamás véleménye szerint először a saját magunkban kell rendet tennünk és ha megleltük a lelki békénket, akkor a hitünkre támaszkodva építhetjük a jövőt.

– A kollektív nemzeti traumából tovább kell lépnünk. Állami szintű megemlékezésünk üzenete nagyon helyesen az, hogy június 4-e nem gyászünnep, hanem a nemzeti összetartozás napja. A határokat nem tudjuk elmozdítani, a történelmet nem írhatjuk át, de meg kell tanulnunk, hogy nincsenek határon belül és kívül élő magyarok, hiszen egy magyar nemzet van, melynek a Kárpát-medencétől az Amerikai Egyesült Államokig és Ausztráliáig minden magyar a tagja. Természetesen lehet és kell is imádkozni – szögezte le.

Dr. Pálmai Tamás elmondta: régóta vallják, tudják, hogy a hitet, a vallást nem lehet a napi bajoknak, kellemetlenségeknek, ne adj Isten tragédiáknak alárendelni.

– Mi azt hisszük és mondjuk, hogy mindennek, ami ma, pillanatnyilag nagyon rossz, annak értelme van és abból valami nagyon jó következhet. A magyar nemzet sok mindent át- és túlélt. Trianont is. Sokat veszítettünk, de nyertünk is vele. Erősödtünk, keményedtünk, strapabíróbbá lettünk, mint a keményen megnyesett növény, mely a drasztikus beavatkozást túlélve a maga javára fordította a történéseket. Isten segítségével. Már Szent István Szűz Mária kezébe helyezte nemzetünk, országunk és koronánk. Miért tennénk mi másképp? Minket nem érdekelhet más, magukat kereszténynek vallók tette és tetteinek indíttatása. Erre nem pazarolhatjuk energiánkat. Nekünk magunkat kell építeni, ha a Szentlélek néven ismert „ajándékot" nem akarjuk elfecsérelni – jegyezte meg.

Június 4-én egy időben több ezer helyszínen zúghatnak a harangok és bár naiv gondolat lenne azt hinni, hogy ennyivel össze lehet kovácsolni a nemzetet, dr. Pálmai Tamás szerint mégis fontosak ezek az események.

– Évtizedekre erőt és lelkületet adhat a külhonban élőknek, ha azt érzik, hogy az anyaország felől egy szerető gesztus, mozdulat irányul feléjük. Ezek a jeles évfordulók alkalmával különösen fontosak – fogalmazott. Amikor a 16 évvel ezelőtti rettenetes népszavazás volt az állampolgárságról, akkor a békési KÉSZ minden határon túli egyházközségnek, gyülekezetnek levelet írt és bocsánatot kért, felekezetektől függetlenül. Mert kellett ez gesztus akkor.

Mint azt megtudtuk, a KÉSZ törekszik arra, hogy a határon túl mindenhol kapcsolatokat alakítsanak ki a helyi közösségekkel. Ebben hitt előző elnökünk, Osztie Zoltán is, ezért indult el és teljesedik ki a KÉSZ a Kárpát-medencében. Ma már nincs olyan területe a történelmi hazának, ahol ne lennénk jelen.

Ami a mát illeti: bár Szlovákiában még messze nem ideális a felvidéki magyarok helyzete, a két ország közötti viszony akár a megoldáshoz vezető út alapját is képezheti. Kárpátalján néha „érezni” a puskapor szagot, de dr. Pálmai Tamás szerint talán ott is van remény az elmozdulásra. Úgy gondolja, hogy Horvátországban és Szlovéniában sincsenek nagy problémák, Őrvidéken is ébredezik a közösség. Szerbiával talán sosem volt ilyen jó a viszonyunk. Az ottani magyaroknak most inkább az elvándorlás a legnagyobb bajuk, de inkább az anyagiak miatt történik, nem az üldöztetés miatt.

– Romániában egy kicsit nehezebb a helyzet, ahol a választások előtt gyakran előhúzzák a „magyar kártyát” és gyakran sértő kijelentéseket is hallhatunk magas rangú politikusoktól. Bízunk a javulásban – mondta.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének nevében is fogalmazott, amikor kijelentette, szeretné, ha a gyász helyett az elkövetkező napok a békéről, a méltóságteljes ünneplésről szólnának, és nem mellesleg arról, hogy a századik évforduló a közös jövő sarokköve legyen. Várnák az érzékszervek ébredését, hogy megfelelő információt vigyenek az agynak, mert csak így fog tudni jól dönteni a szív. Azaz, hogy sorompóktól függetlenül lássuk egymást, érezzük egymás kézfogását, halljuk egymás harangjának hangját, érezzük bőrünk – közös forrásvízben megmosott – friss illatát, ételeink csodálatos ízét. Fedezzük újra fel egymást, tisztuljon ki a kép: mi egy vérből valók vagyunk. Értse az agy mindezt és akkor nem lesz baj a szívünk döntésével. Imádkozva, de a puskaport szárazon tartva nem érhet végzetes baj.

Vezetőkép: Harangok a gyergyószentmiklósi örmény-katolikus templom tornyában.