Animalia / Anomalia – A deviancia a művészetben

Animalia / Anomalia – A deviancia a művészetben

A devianciának funkciója van az evolúcióban. 

A furcsaságokért valahogy mindig a földfelszín alá kell leszállni – gondoltam kissé cinikusan, ahogy megérkeztem a várva várt kiállításra. Ha már átlépés egyik valóságból a másikba: az élénk piros ajtó mögött nem Alice vagy a Csodaország fogadott, hanem egy élesen világos és tágas tér. A pincegalériát már majdnem megtöltötték az érdeklődők. Nem a megszokott, képről képre vándorló, komoly borongókat láttam – tudniillik, a műkedvelők általában annyira kedvelik a műveket, hogy ráncos homlokkal merednek a semmibe, amint az alkotások segítségével épp megfejtik saját létük értelmét. A Red Doorban a fúziós jazz impró háttere előtt izgatott tömeg várta a megnyitó kezdetét.

Drégely Imre-Kutya 2014, 60x60
Kutya 2014, 60x60Fotó: Drégely Imre

A meghökkentő energia eredőjére hamar rájöttem. Elég, ha az ember szűz tekintettel végigfut a kiállított darabokon, máris érződik, hogy mennyire ősi és elemi témához nyúltak a kortárs festők – pedig szinte még szárad a képeken a festék. Balra egy Minotaurusz kékkel elkent torzója, középtájt egy egyszarvú koponyája áll, hátul egy szfinxre emlékeztető alak izzik vörösben. Az állatok és mutánsok idegenségük ellenére furcsán ismerősek: a saját, nemzetenként változó kultúránkkal együtt, az anyatejjel szívjuk ugyanis magunkba a mitologikus történeteket is, a görög-latin-keresztény-zsidó kultúrkör stabil értékrendjét, gondolkodásmódját.

A terem szinte felforrt, túl sokan vagyunk, így a megnyitó beszéd helyszínéül az utcafrontot választják. Smid Róbert irodalom- és kultúratudós, kritikus méltatta a kiállított képeket – háta mögött egy körbekerített építkezési területtel. Beszédében felhívja a figyelmünk arra, hogy óvatosan szemléljük a műveket, mert határátlépés történik. A normális és abnormális között billegő képeken állatok és emberek gyakran egymásba olvadnak. A förtelem, amit egy eltorzult disznófej-hibrid láttán érzünk, talán annak következménye, hogy megtörténik a határsértés erőszakos cselekedete. Az emberi fogalom fenyegetve van – méghozzá a természet által. Érdekes gondolatmenetében párokba állítva halad végig a kiállító művészek üzenetén. Ha az ember nem csak egydimenziós lény, akkor mi is tulajdonképpen?

Baksai József-Öregek könyve 150x100 cm olaj, vászon
Öregek könyve 150x100 cm olaj, vászonFotó: Baksai József

Az elhangzottak bizonytalanságot ébresztenének bárkiben, és mivel nekem is sok kérdésem maradt, Lantos Csengéhez, az egyik alkotóhoz, egyben kurátorhoz fordulok. Készséggel vezet végig a képeken, és elém tárja egy szakavatott interpretációját. Miért van szükség ezekre a vadhajtásokra? 

„Bár sok kiállítás jelent már meg a poszthumanizmus témájában, úgy gondolom, hogy a koronavírus alatt kialakult helyzet aktualizálta ezeket a kérdéseket. A tudatalatti mindig birkózik a saját határaival, ott nincsenek szilárd formák, csak amorf alakok – ezeket meg kell értenünk, egyénileg és kollektíven is. De sosem szabad kizárólag a dolgok egyik oldalát nézni: a normális, a jó, a helyes fogalmával nem szemben áll, hanem kiegészíti azt az abnormális, a rossz, és a helytelen. Hogyan láthatnánk egyiket, ha nem látjuk a másikat?”– mondja.

A devianciának funkciója van az evolúcióban. Minden elfajzás a fejlődés különös kísérlete: annak esete, amikor az egyén több akart lenni magánál. A fákon is vannak olyan ágak, amelyek csonkán végződnek és nem hajt rajtuk levél, de a fa teste és a hozzá kapcsolódó milliónyi organizmus csak ebből tud tanulni, így érti meg, merre kell nőni, és hol van a tápláló fény. Egyfajta orientáció ez, szembenézés a sötéttel, a természetes pusztító erők megjelenítésével. Az európai ember jól megtanulta, hogy ez mindannyiunk feladata, kortól függetlenül. Hogy miképpen néz majd ki az ember meghaladása, az persze kérdéses.

Fotó: Lantos Csenge

Szeptember 22-én, 19:00-kor nyitották meg a The Red Door galériában az Animalia /Anomalia című, kortárs festők kiváló munkáit felvonultató kiállítást. A Szentkirályi utca 13. szám alatt olyan képeket tekinthetnek meg az érdeklődők, amelyek a normalitás és abnormalitás kettősségén, ember és állat hibrid kombinációin keresztül mutatnak rá jól ismert fogalmaink törékeny határaira.

A kiállítás október 22-ig tekinthető meg, jövő héttől Schneller János művészettörténész tárlatvezetésével. 

A képek alkotói Baksai József, Drégely Imre, Gallai Judit Ágnes, Király Gábor, Lak Róbert, Lantos Csenge, Szöllősi Géza, és Verebics Ágnes. A kiállítás kurátorai Lak Róbert és Lantos Csenge fiatal képzőművészek.

***

A Red Door egy hely a művészeteknek, a zenének, az előadóművészeteknek – a közönségnek, az ismerősöknek és az ismeretleneknek.

Az a bizonyos piros ajtó egy olyan térre nyílik, ahol napjaink mozgalmas zűrzavarának ellenpontjaként hosszan, a valódi emberi értelemben vett módon lehet szemlélődni és tapasztalni, és ahol azért találkozhatunk, hogy megosszunk egymással valamit.

A tér elsősorban galériaként funkcionál: a tulajdonos élete és utazásai során gyűjtött alkotásainak állandó kiállítása mellett rendszeresen találkozhatunk kortárs magyar képzőművészek friss munkáival, illetve hétről hétre izgalmas zenei programokkal is.

Az eseményekről és a helyről a thereddoor.hu/events/ oldalon olvashatsz többet.