A titokzatos tó, amelyben medvék fürdőznek
Száva Enikő | 2020.08.03. | Zöld

A titokzatos tó, amelyben medvék fürdőznek

Az emberi beavatkozás áldozata lehet Székelyföld egyik legszebb természeti értéke, a Szent Anna-tó. Ha a kutatók össze nem fognak a megmentéséért, éveken belül elpusztulhat Közép-Kelet Európa egyetlen vulkáni eredetű tava. Hogyan kerülhető el a katasztrófa? Egyáltalán mitől ilyen rejtélyes és különleges ez a tó? Erre kerestük a választ.

Medencében, emberek százával közösen strandolni, fürdeni számomra soha nem jelentett élményt. Talán azért alakult így, mert már gyerekként elkényeztetett a természet, Székelyföldön lehetőség volt nyílt vizekben lubickolni. Van egy hely, amely mindennél kedvesebb számomra. Már tizenévesen ide menekült a képzeletem, ha Manolache, a rettegett romántanár felcsapta a naplót, de ennek a helynek a felidézése ringatott el három-négy évtizeddel később, amikor a napi rohanástól túlhajszoltan álomra vártam. Közép-Kelet Európa egyetlen épen maradt, vulkáni kráterében létrejött tavát százezrek látogatták, megmártóztak benne, körbejárták, hemperegtek a tóparti mohaágyakon, felkeresték a mellette álló kis kápolnát, de a hely szelleméből aligha vihettek magukkal valamit. A titkokat csak a visszatérőknek tárja fel a tó, azoknak, akik napkeltekor vagy napnyugtakor, a végtelen csendben lesik meg, hogyan fürdenek vizében a környék medvéi.

A rejtélyek tava

Cserfes leányka koromban a nyarakat Háromszéken, a bálványosfürdői vagy a Mohos láp fölötti sátortáborban töltöttem. Mindennapos volt, hogy a nagyobbakhoz csapódva, vagy akár családostól fenyvesen és málnavészen át órákat gyalogoltunk, csak hogy megmártózhassunk a Szent Anna tóban. A fenyvesekkel körülvett kacsaúsztató mindig hideg  – tengerszint fölött 950 méteren nem tudott felmelegedni – érintése mégis lágy, selymes, mintha körülölelne, akárcsak az a puha tőzegmoha, mely főként a tó északi partját borítja. Kisgyerekként itt hallottam, először a tó legendáját. A környék legszebb szűz lányáról, Annáról szól, akit egy gazdag, gőgös várúr tizenegy másik lánnyal együtt lovai elé fogatott, így akarta vetélkedésben legyőzni testvérbátyját. Mikor a csattanó ostor megsebezte Annát, az olyan átkot mondott, hogy rögtön elfeketedett az ég, megindult a föld, s a vár azon nyomban összeomlott, helyén gyönyörűséges tó keletkezett, tükrén tizenkét hattyú úszott. Körülbelül 30.000 évvel ezelőtt ilyen földindulásból, azaz vulkánkitörésből alakulhatott ki a kráter, amely lassan feltelt esővízzel. 

Beliczay László-
Fotó: Beliczay László

Gyerekkoromban úgy képzeltem el a tavat, mint egy hatalmas tölcsért, egy mosdókagylót, amelyből ha kihúzzák a dugót, elnyel mindent és mindenkit, az apámat is, ezért soha nem téveszthettem szem elől távolodó fejét, ha úszni indult, de ha mégis megtörtént, teljes tüdőből kiáltottam el magam, a völgy körbeadta a hangomat, a visszhang egyre feljebb és feljebb emelkedett a kráterben, és megnyugodhattam, mert mindig jött rá válasz. A parton szárítkozva édesapám beszédbe elegyedett régi osztálytársaival, barátaival, s bár a felnőttek állandóan elzavartak, azért csak kifüleltük, ki kivel csalja a férjét-feleségét, kit vertek meg a rendőrségen, sőt a nyolcvanas évek elején itt hallottam először a tóparti kápolna köré szervezett rendszerellenes zendülésről, amelynek néhány magyar diák volt a szellemi atyja, és amelynek csúfos megtorlás lett a vége. Délutánra mindig elszövődött a nap, fátyolfelhő árnyékolta a tavat, olyankor tudtuk, hogy ideje hazaindulni. Estére fáradtan, keserűgombával, áfonyával megrakodva tértünk vissza sátrainkhoz, farkaséhesen estünk neki a pityókástokánnyal teli üstnek. A nomád életet csak édesanyám viselte rosszul, napközben a medvétől való rettegés miatt félt velünk tartani, éjszaka meg a medveformájú árnyaktól nem bírt aludni. A tábortűz melletti beszélgetések csak fokozták a félelmét, ezek nyilván medvetörténetek voltak, minél több sör fogyott, annál cifrábban végződtek. 

pinterest.com-
Fotó: pinterest.com

Édesapám azzal nyugtatott bennünket, hogy a medve este tíz előtt nem jön elő a barlangjából, így mi, gyermekek, pontban tíz órakor hálózsákba bújtunk, és bevackoltuk magunkat a sátor biztonságába. Diákkoromban egyszer éppen Anna napkor kerestük fel a tavat, így csöppentem bele az AnnArt fesztiválba. A parton izgalmas performanszok zajlottak, az Anna-napi búcsúra érkező zarándokok meg értetlenül bámulták a képzőművészeket. Télen sem maradt ki életünkből a tó. Alig pár napos mínusz alatt befagyott, állítólag azért, mert a víz nagyon kevés ásványi anyagot tartalmazott. A vastag jégrétegen jól lehetett csiszonkázni, korcsolyázni, emlékszem, a hatalmas csendet a kráter mélyéből érkező furcsa morajlás törte meg, apám szerint a vastag jégpáncélban keletkezett feszültség hangja volt ez. 

Beliczay László-
Fotó: Beliczay László
   

A Szent Anna-tó, mint bűzös pocsolya?  

Évekkel ezelőtt megkongatták a szakemberek a vészharangot, baj van a tó vizével, és az egyre csak romlani fog. Fájdalmas tudomásul venni, hogy gyermekkorom legszebb helyszíne pusztul. Közel két éve döntöttek úgy a hatóságok, hogy megtiltják a fürdőzést, a piknikezést, sőt, már csak gyalogosan közelíthető meg a tó, így próbálják helyreállítani az ökológiai egyensúlyt. De vajon lesz-e még valaha átlátszó-kék vizű a tengerszem? Dr. Máthé István mikrobiológust, a Sapientia EMTE docensét kérdeztem, miből ered a baj, az egyetem a partnereivel, többek közt a Balatoni Limnológiai Intézettel közösen már 2012 óta vizsgálja a tó vizének minőségét. Akkor még fenékig, hat méterig is átlátszó volt a tó vize, ma már legfeljebb másfél méternyi az átlátszósága. 2017-ben törés következett be: a tóban egy Cosmoclaudium nevű, zöld színű alga vált dominánssá, átvéve a 80-as évekig uralkodó Peridinium nevű páncélos ostotos-alga helyét, miközben a víz nitrogén és foszfortartalma is növekvő tendenciát mutat az elmúlt tíz évben. Átlagban évi 120.000 látogató kereste fel a tavat, a korlátozások előtt sokkal többen megfordultak ott, közülük sokan az egész napot ott töltötték – illemhelyek használata nélkül. A zárt krátertóba értelemszerűen mindent bemos az eső. Egy másik tényező, hogy 8-10 éve ezüstkárász került a tóba – mondja a kutató –, vélhetően horgászok telepítették be, mert addig számukra ez egy holt víz volt. Elég volt pár darab, mert az invazív, ellenálló faj hamar elszaporodott, a partról akár százas halrajok figyelhetők meg. A fiatal halivadékok zooplanktonokkal táplálkoznak, addig ezek a kis méretű rákocskák zabálták fel az algákat. 

magyarmezogazdasag.hu-
Fotó: magyarmezogazdasag.hu

Nem kizárt, hogy a klímaváltozás is benne van a képletben, erre vonatkozóan 2019 óta zajlanak kutatások, a Sapientia EMTE kutatói hőmérsékletet regisztráló szondákkal monitorizálják a változást. A további algásodás következménye drámai lehet: ősszel az algák elpusztulnak, a maradványokat különböző baktériumok fogyasztják, ez erőteljes oxigénhiányt eredményezhet a vízben, ami a maga során habképződéshez, a tó élővilága egy részének pusztulásához vezethet. Ezt a folyamatot kell visszafordítani mindenekelőtt a nitrogén és a foszfor mennyiségének csökkentésével, felelős turizmus révén – állítja Dr. Máthé István. Bár minden eset egyedi, a Szent Anna-tó vízminőségének a látványos javulása évekbe telhet, akárcsak a Keszthelyi-öböl esetében. A Balaton nyugati öblében a megnövekedett foszfortartalom következtében elszaporodtak az algák, a nyolcvanas évek második felében korszerű szennyvíztisztítók telepítésével csökkent ugyan a foszfor mennyisége, de csak 5-10 év elteltével javult a víz minősége.

A gyakorlatban az ezüstkárászok számarányának visszaszorítása az elsődleges lépés. Rengeteg megoldást kínál a szakma, de a krátertó esetében egyik sem célravezető – állítja Imets István halbiológus. A kárászok kipusztítása nem jelent megoldást, az elősegítené az üledék szintjének növekedését, ezáltal a tó rohamos feltöltődését, sőt, a bomló anyagok tovább rontanák a vízminőséget. A Szent Anna-tavat nem lehet lecsapolni, akár a halastavakat, az üledéket sem szeretnék megzavarni, ezért a mélyen történő hálózás sem működhet. Egy ragadozó halfaj betelepítése kontrollálhatná ugyan az ezüstkárászok túlszaporodását, de a lehetőség szintén nem célravezető, hiszen ezzel egy újabb természetellenes tényezőt vinnének be a krátertóba. Egyetlen megoldás maradt: a hagyományos halászati eszköz, a varsa bevetése. Ez egy hálós, terelőszárnyakkal ellátott csapdaszerkezet – magyarázza Imets István, amely hálóba tereli a halakat, de azok kifele már nem találnak utat. 

Beliczay László-
Fotó: Beliczay László

Ha a megoldás nem bizonyul elég hatékonynak, akkor megpróbálkoznak a kopoltyúhálós halászattal, vagyis a felszín közelében 50-100 méteres hálókat feszítenek ki. Hogy látszik-e a vége? Nem – állítja a halbiológus, a halak kifogása ezentúl állandó jellegű munka lesz, a turistáknak is hozzá kell szokniuk a látványhoz. Várhatóan kísérleti munka zajlik a következő években, mert ilyen jellegű problémára a szakirodalom sem kínál megoldást, a cél az, hogy olyan mértékben szorítsák vissza az invazív halfajt, hogy a gerinctelen populáció megerősödhessen, csak ez biztosíthatja az algák fokozatos visszaszorítását.

Sok turista és látogató zúgolódik, amiért nem gurulhat már négy keréken a tó partjáig, nem piknikezhet, sütögethet, fürödhet kedvére, pedig a korlátozó intézkedésekre most nagy szükség van. Csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e a Szent-Anna tónak életben maradni.

 

Fotó: erdely-online.hu
Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön járt már a Szent Anna-tónál?


Mohos láp, a Szent Anna-tó ikerkrátere

A Szent Anna tónak létezik egy ikerkrátere, ebben alakult ki a Mohos tőzegláp, amely Románia egyik legértékesebb védett, botanikai területe. Itt valamikor egy 800 méter átmérőjű tó létezett, ennek vize eltűnt, és tőzegmohával benőtt láp maradt utána, amit egy keskeny nyereg választ el a Szent Anna-tótól. A természetvédelmi szabályok szerint a Mohosnak csak egy része látogatható, és csak kísérettel.

Forrás: www.szekelyfoldiinfo.ro

Jókai Mórt is elvarázsolta a Szent Anna-tó

„Erdély legköltőibb helyét láttam. Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. (…) Háromezer lábnyi magasban a tengerszint felett, körös–körül ezerkétszáz lábnyi magasban a bércek által képzett medencében, vad erdők árnyékában terül el egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fodorul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mint egy sötét rámába fogva az ércvilágú vizlápot.”