Az elhízás tovább súlyosbítja a járványhelyzetet
Az elhízás a második legnagyobb rizikófaktor a koronavírus-járvány szempontjából.
Március 4-én volt az elhízás elleni küzdelem világnapja, és tavaly az első Covid-fertőzöttet is ezen a napot azonosították itthon. Az elhízás témája a járványhelyzet árnyékában azért is rendkívül aktuális, mert az életkor után ez a második legnagyobb rizikófaktor a koronavírus szempontjából. Ráadásul a híradásokból az derül ki, hogy az oltás is kevésbé hatásos a súlyproblémákkal küzdőknél.
Magyarország most minden tekintetben súlyos helyzetben van. Évek óta halljuk, hogy a magyarok élen járnak az elhízásban, a felnőttek harminc százaléka esik ebbe a kategóriába (BMI>30), a túlsúlyosok aránya negyven százalék (BMI>25-30), azaz a népesség kétharmada veszélyeztetett. Európa legkövérebb nemzete vagyunk, és a világon is a negyedikek az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland után. Az elhízáshoz nagyon gyakran kapcsolódik magas vérnyomás, 2-es típusú diabétesz, bizonyos szív- és érrendszeri megbetegedések, zsírmáj, és hajlamosít a légzőrendszeri betegségekre, a reumatológiai panaszokra, valamint egyes rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát is növeli.
A Coviddal fertőzött elhízottaknak sokkal rosszabbak a kilátásaik, mint egészséges társaiknak: hosszabb és súlyosabb a betegség lefolyása, jóval gyakrabban szorulnak kórházi ápolásra és lélegeztetésre, valamint ötven százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg a Covid–19-megbetegedésben. Az egyre romló járványadatok miatt most ismét szigorú lezárásokkal nézünk szembe. A témáról a Magyar Elhízástudományi Társaság elnökét, dr. Halmy Esztert kérdeztük.
– Ön szerint összefügg az elhízottság mértéke a pandémia jelenlegi állásával? Ha karcsúbbak lennénk, jobb lenne a helyzet?
– Egyértelműen összefügg. A Covid 2,5 milliós halálos áldozatából 2,2 millió olyan országokban élt, ahol a túlsúlyosok és elhízottak aránya ötven százalék feletti. Most jelent meg a World Obesity Federation kétszáz országra kiterjedő 2021-es atlasza, amiből általános és az egész világra kiterjedő következtetéseket lehet levonni. Ebből az látszik, hogy a várakozásokkal ellentétben nincs összefüggés a koronavírus halálos áldozatainak száma és az idős lakosság aránya között, ahogy nincs korreláció a gazdasági helyzettel sem. Érdekes, hogy önmagában az inaktivitás vagy a különböző táplálkozási formák sem számítanak, ha a testsúly az egészséges tartományba esik. Az elhízás viszont kétségkívül kockázatnövelő tényező, mivel folyamatos gyulladásban tartja a szervezetet, így kevésbé tud védekezni a Coviddal és minden más fertőzéssel szemben is. Ma már pandémia helyett szindémiáról, azaz a nem fertőző krónikus betegségek – diabétesz, légzőszervi, szív- és érrendszeri, daganatos megbetegedések – és a koronavírus szinergikus egészségkárosító kölcsönhatásáról beszélhetünk.
– A kényszerű bezárkózás bizonyos szempontból ráadásul visszafelé is hat, hiszen a karanténban jóval kevesebbet mozgunk és többet is eszünk, ami további hízáshoz vezethet. Azonkívül, hogy betartjuk a szabályokat, milyen extra óvintézkedést tegyenek azok, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak? Hová fordulhatnak segítségért?
– Sajnos ez nem az az időszak, amikor nagyon sok intézményi segítséget vehetnek igénybe a rászorulók, hiszen például a nem sürgős műtéteket jó ideig beszüntették, mostanra pedig hosszú várólisták alakultak ki mindenhol. Azonban egyénileg is megtehetünk sok mindent. Alapvető a táplálkozás visszaszorítása, leginkább a kalóriamennyiséget kell csökkenteni, a fogyás szempontjából ez a legfontosabb. Utána lehet a mikor és miből kérdésével foglalkozni, különösen, ha valaki speciális diétára szorul. A fizikai aktivitásban a fokozatosság nagyon fontos, gyalogolni például most is lehet, akár egyedül, akár családdal, biztonságos távolságban másoktól, ráadásul szabad levegőn. Egészségünk megőrzésére napi harminc perc, testsúlycsökkentésre hatvan perc, az elért, csökkentett testsúly megtartására pedig kilencven perc tempós gyaloglás vagy evvel egyenértékű mozgás – futás, kerékpározás, tánc – ajánlott. Fontos odafigyelnünk a napirendünkre is, hiszen most az is könnyen felborulhat: későn fekszünk-kelünk, a munka, a tanulás rendszere is megváltozott. A felnőtteknek 7,5 óra alvás az ideális, két órával éjfél előtti lefekvéssel. Most duplán kell figyelni az alvásminőségre, mert a rossz alvás csökkenti a stressztűrő képességet, ami szintén növeli a súlygyarapodás esélyét. Ráadásul minél inkább elhízott valaki, annál visszahúzódóbb, így az izoláció miatt még több stressz éri, ami így egy ördögi kört eredményez.
– Az elhízásból adódó egészségügyi költségek már így is nagyon súlyosak, a legutóbbi, elérhető adatok szerint évi kétszázmilliárd forintot tesznek ki, ami az egészségügyi alap költségvetésének 12 százaléka. Vannak-e arra vonatkozó statisztikák, hogy az elmúlt egy évben a járvány miatt mennyivel nőttek ezek a kiadások?
– Ilyen szám még nincs, és nagyon nehéz is kinyerni a hozzáférhető adatokból. Ugyanis hiába küzdünk azért már harminc éve, hogy az elhízást betegségnek minősítsék, az egészségügyi rekordok között csak kapcsolódóan – például a diabétesz, a magas vérnyomás mellett – vagy egyáltalán nincs ez rögzítve. Így nehéz adatsort kinyerni, főleg tudományos becslésekre tudunk támaszkodni. A kétszázmilliárd forint még 2013-as adat, ez a szám 1998-ban 11 milliárd, 2004-ben negyvenmilliárd volt. Ugyan az elmúlt tíz évben a túlsúlyosak száma nem nőtt, az elhízottak aránya viszont igen, így biztos, hogy az elhízásból adódó egészségügyi költségek tovább nőttek azóta.
– A britek – akiknél szintén súlyos probléma az elhízás – pont a koronavírus-járvány közepén kezdtek egy átfogó egészségügyi programba, amely elsősorban felvilágosításra és az egészségtelen, zsírban, cukorban, sóban gazdag, többszörösen feldolgozott élelmiszerek visszaszorítására irányul. Nálunk vannak hasonló törekvések? Mit tehetne az állam, a cégek és a magánszemélyek, hogy kevésbé legyünk súlyosak?
– Fontos tudatosítani, hogy az elhízásról nem csak az egyén tehet, hiszen egy obezogén, hízásra hajlamosító környezetben élünk: mozgásszegény az életmódunk, a magas kalóriatartalmú ételek csak egy karnyújtásnyira vannak. Sok helyen – leginkább vidéken, szegényebb településeken – az elérhető egészséges táplálékok és mozgásformák is korlátozottabbak, mint egy nagyobb városban. Az USA-ban már évtizedek óta vizsgálják az elhízás problémáját, számos program is van, mégis egyre kövérebbek az emberek, hasonlóan Nagy-Britanniához. Nálunk is történtek már lépések arra, hogy visszaszorítsák a hizlaló élelmiszerek fogyasztását, a legismertebb ezek közül a chipsadó. De önmagukban ezek nem oldják meg a helyzetet, összehangolt együttműködésre lenne szükség a kormányzat, a cégek, az egészségügyi és a szakmai intézmények között. Remélem, hogy a mostani járványhelyzet újra rámutat arra, hogy az elhízás rendkívül súlyos problémákat okoz, jelentős költségvonzata is van, és történik előrelépés az ügyben.
– Főleg, hogy a járványból való kilábalást leginkább az oltásoktól várjuk, azonban az elhízottaknál kevésbé hatékonyak a vakcinák.
– Valóban, egyre több adat mutat erre a problémára. A szervezetük feleannyi ellenanyagot termel, mint az egészséges testsúlyú társaiké, így az elhízottak még inkább ki vannak téve a Covidnak. De nem csak annak, hiszen mivel folyamatosan gyulladásban van a szervezetük, más fertőző betegségekre is hajlamosabbak. Így egy esetleges későbbi járványban szintén a rizikócsoportban lennének.
– Bár a koronavírus-járványban kevésbé érintettek, a gyerekkori elhízás is egyre nagyobb méreteket ölt, minden negyedik-ötödik gyerek túlsúllyal küzd. Egy elhízott gyerekből pedig nyolcvanszázalékos eséllyel elhízott felnőtt lesz. Mit tehetnénk ez ellen?
– A mostani helyzetben a gyerekeknél még jobban oda kell figyelni a szabályozott napirendre, az egészséges táplálkozásra és a kiegyensúlyozott alvásra. Az online oktatással végképp a négy fal közé szorultak, ezért korlátozzuk a képernyő előtt töltött időt, ne engedjük, hogy egész nap a telefont, a tabletet, a számítógépet használják tanulásra, játékra, filmnézésre. A gyerekeknek még nagyobb a mozgásigénye, mint a felnőtteknek, ezért biztosítsuk számukra a szabad levegőn végzett sportokat. Úgyis jön a jó idő, a család együtt mehet kirándulni, biciklizni, és a természetben végzett, közös mozgás a fizikai mellett a mentális egészségnek is jót tesz.
