Szerelem és siker - Anne Shirley sztorija
Nosztalgia, romantika és egy nagy adag társadalomkritika az Anne, e-vel a végén! sorozatban, ami miatt még azoknak is érdemes végignéznie a három évadot, akik alapból ódzkodnak a néhol giccses, negédes, vagy az újrafeldolgozott kosztümös sorozatoktól.
Anne Shirley karaktere ugyanis egyáltalán nem ismeretlen a magyar nézőknek, sőt. A Reszkessetek, betörők! és a Sissi mellett szerintem az Anna minisorozat az, ami minden karácsonykor előkerül valamelyik tévécsatornán. A vörös hajú, cserfes árvalányról szóló történetekből már számos feldolgozás született, de mindeddig meglehetősen idillikus, már-már csöpögős változatok jelentek meg Lucy Maud Montgomery regényeiből.
Ezzel a hagyománnyal szakít némileg a Netflix három évados változata, az Anne, e-vel a végén! A kanadai Prince Edward-sziget persze továbbra is gyönyörű és elidegeníthetetlen keretet ad a sztorinak, az autentikus kosztümök és díszletek is a boldog békeidők hangulatába ringatnak. Már amikor nem csap az arcunkba a szépen tálalt, de egyáltalán nem rejtett társadalomkritika.
Bevallom, nem nagy kedvel fogtam neki az újrafeldolgozott sorozatnak, mert az gondoltam, hogy az unásig látott történet már semmi újat nem tud mutatni. Valahogy aztán, egy eseménytelen karanténnap végén mégis óvatlanul rákattintottam, hogy majdnem azzal a lendülettel ott is hagyjam az egészet. Mert bizony az első pár részen nagyon nehezen rágtam át magam, idegesített a főszereplő sületlen és végeláthatatlan fecsegése, de az összes többi karakter is irritálónak és antipatikusnak tűnt.
Ami miatt mégis maradtam, az az, hogy már az elejétől látszott, ez jóval drámaibb és szociálisan érzékenyebb feldolgozás lesz, mint az eddigiek. A 19. század végi történet ugyanis nagyon elegánsan és nem túl tolakodó módon tálal olyan társadalmi problémákat, amelyekkel még ma is bőven küzdünk. A színes bőrűek beilleszkedése, a melegek elfogadása, a feminizmus, a bevándorlás, vagy csak egyszerűen, a különbözőségek elfogadása- mind olyan témák, amelyekről manapság is napi szinten vitázunk. Ebben rejlik a széria újdonsága és frissessége, és ezért nagy kár, hogy az öt évadosra tervezett sorozatot a harmadikban elkaszálták a Netflix és a készítő CBC összezördülése miatt.
A vége így egy kicsit összecsapott és néhány szál elvarratlan is marad. Pedig a karakterek nagyon szép fejlődéstörténetet járnak be, a főszereplők mellett a mellékszereplők is saját kerettörténeteket kapnak, amelyekbe a forgatókönyvírók ügyesen beleszövik a társadalmi kérdéseket. Még ha néha nem is sikerül túllépni a sztereotípiákon: a meleg fiú természetesen művész hajlamokkal van megáldva; az emancipált nő egyedülálló (de legalább nem szingli, hanem özvegy); a fekete srácot pedig kemény gyerekkora sem tette keserűvé, züllötté, sőt, annyira pozitív személyiség, hogy pár nehézség után szinte magához öleli a konzervatív, kisvárosi közösség. A feleségét is beleértve. Na persze.
A hibák, vagy inkább hiányosságok ellenére azért a legtöbb szereplőnek többdimenziós személyiséget kreáltak a készítők, így sikerült elkerülni azt, hogy túl kiszámítható legyen a történetvezetés, vagy hogy megunjuk a figurákat. Anne, a szeretetre éhes és hatalmas fantáziával megáldott, eszes lány meggondolatlansága és lobbanékonysága miatt sokszor galibába keveredik, másokat is magával rántva. A szerető nevelés és a közösségbe való integrálódása, valamint az átélt kalandok hatásosan faragnak személyiségén, érettebbé és határozottabbá válik. Ahogy nevelőszülei, Marilla és Matthew is sokat változnak az örökbefogadásnak köszönhetően, egyre inkább képesek kimutatni szeretetüket és törődésüket. Az idős testvérek igazi szülőkké válnak az évek során, pont olyan támaszt és biztonságos otthont teremtenek Anne-nek, amire szüksége van.
Diana, Anne legjobb barátnője, szintén jelentős jellemfejlődésen megy át, miközben a szépség és jómódúság aranykalitkájából igyekszik kitörni. Talán csak Anne riválisának, majd szerelmének, Gilbert-nek a karakterét szabták túl egysíkúra. Ő annyira helyes, okos, becsületes és jófiús, hogy gyakorlatilag soha nem hibázik, talán csak abban, hogy majdnem túl későn vall szerelmet. Így viszont lehetősége volt a készítőknek egy eléggé csöpögősre sikerült, egymás felé rohanós, az utolsó pillanatban összeborulós jelenetsort összehozniuk a lezárásnál.
Szerencsére túl sok ilyen Hollywood-i képkockát azért nem kell végigszenvednünk. Az alkotók profin egyensúlyoztak a gyönyörű operatőri munka, az egyéni élettörténetek izgalmas szövögetése és a nagyobb, társadalmi mondanivalók bemutatása között. Így ha egy nem is tökéletes, de mindenképpen szerethető és egyben elgondolkodtató sorozatot kaptunk, ami ugyan első pillanatra családinak tűnik, de nem (csak) az. A 27 résznek nyugodtan nekieshetünk egyedül, párban, de akár a családdal együtt is, mindenki fog benne neki tetsző szereplőt és történetet találni.
