András László: Mikor van vége – könyvajánló
Talán azt hisszük mindannyian, hogy tudjuk.
Érdemes elolvasnunk András László írását, s rájövünk: amit teljesen biztosnak hittünk, hirtelen egyensúlyát vesztheti. Szóval akkor mikor is van vége?
András László Egy medvekutató feljegyzései című kötetében olvashatjuk ezt az elementáris erővel, a lényeg egzisztenciális esszenciájával megragadott írást arról, hogy mikor van vége bárminek, mindennek. Amikor azt hisszük, nálunk van a „bölcsek köve”, s teljes bizonysággal kijelentjük valamiről: vége van… na akkor érdemes elolvasnunk ezt a kis első olvasatra légiesnek tűnő, többszöri olvasatra már halálosan komolynak tetsző szösszenetet arról, hogy valami mikor ér véget az életünkben. Legyen az egy kapcsolat, egy élet, egy terv, egy hivatás… olvassuk, s rádöbbenünk, hogy nem is akkor, hanem már jóval előtte vagy éppen jóval utána…
Idézet a műből:
„Amikor vége van, akkor van vége.
Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.
Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.
Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.
Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.
Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.”
Az Egy medvekutató feljegyzéseiről:
„Már éppen azt hittem, hogy egy másik bolond, egy másik, csak éppen közép-európai Doppler, aki megunva az életét (vagy a nincséletét) bemenekül az erdőbe. Csak éppen nem egy félnótás rénszarvassal áll össze, hanem medvékkel. Már éppen azt hittem, hogy sírva fakadok, mert azt írásban láttam a lehetőséget, a jó lehetőségét, és akkor kiderült, hogy hálistennek ez nem egy másik Doppler.
Olyan ez a fickó, ez a medvész vagy mi, mint egy ügyes festő, csak ő mondatokkal, fest a vászonra, és egyetlen ecsetvonásában, egyetlen sorában több szív és lélek van, mint sok más író sok-sok fejezetében együttvéve. (Most direkt nem írom ide a japán fickó nevét, mert őket egy lapon se.)
Férfikönyv különben, de remélem, sok nő olvassa, mert azt mégiscsak fontos tudni, hogy egyrészt mikor van vége, másrészt, hogy amikor elkezdődik valami, az még nem is biztos, hogy valaminek az eleje.” – moly.hu
A moly.hu olvasója írta:
„Átlagon felüli könyv ez, és egészen zseniálisan indul. Valahol átcsúszik medvésből félhivatalos, majd full hivatalos, kafkás-pelevines szürreálba, aztán ez már nem annyira érdekes, mint a medvés dolog. Az államhivatali élet abszurd karikírozása tök oké, de eléggé lerágott. (Mondjuk mi nem az? A szerelmi szál? stb.) Ennek ellenére abszolút olvasható, humoros és komoly, prozódiával is erős köszönő viszonyt ápoló szöveg. Sziporkáznak a nyelvi poénok, néha kicsit sok is, nem mintha panaszkodnék. Kicsit kanmedvés, kicsit katolikus, ezek nálam annyira nem pluszpontok, de hát elfér..."
