Döme Barbara: Sanyi elnököt választ
Döme Barbara | 2020.11.20. | Irodalom

Döme Barbara: Sanyi elnököt választ

Mit lép az egyszerű falusi alkoholista, amikor az elnök arra kéri, kampányoljon mellette a választáson?

Ki a fészkes fene az a Trump, és mit akar tőlem?, kérdi az uram, Sanyi, miközben átfazonírozza a bolti kenyeret, amit vacsorára házi kovászos cipóként tálalunk a vendégházunkban megszálló drága vendégeknek. Úgy tudtam, az a Clinton vagy ki a nyavalya az amerikai elnök, hümmög Sanyi. Hol élsz te, barlangban?, fogom a fejem. Clintont húsz éve leváltották, most éppen Trump került slamasztikába, ezért fordult hozzád segítségért. Nézzed csak, videót küldött neked, ha ebből sem gazdagszunk meg, akkor soha semmiből.

Tavaly karácsonyra kaptam egy laptopot a lányomtól. Anyu, haladni kell a korral, meglátod, a vendégház ügyeit is jobban tudod majd így intézni, mondta, amikor tiltakoztam, hogy nem kell nekem ilyen úri huncutság. Aztán amikor a kis unokám, Virdzsike megmutatta, miket tud ez a masina, nagyon elcsodálkoztam. Rögtön elhatároztam, lecserélem az uramat a laptopra. A gépet már aznap éjszaka magam mellé vettem az ágyba, és éjszakára is ott tartottam. Sanyit meg kiküldtem a konyhai sezlonra. Úgyis cefreszaga volt, örültem, ha megszabadultam tőle. Jaj, mennyi mindent megtudtam én azóta az internetről! Jobb, ha nem is sejtik, mert a végén még azt mondanák rám, hogy könnyűvérű vagyok. A lényeg, hogy kiokosodtam egy cseppet, megtanultam ezt-azt, Sanyiból meg közben celebet csináltam, a csodáit is az interneten reklámozzuk, ezért jönnek ilyen sokan hozzánk. Persze nem ülhetünk a babérjainkon, mindig ki kell találni valami újdonságot, ha azt akarjuk, hogy összejöjjön a pénz, amiből jövő nyáron Balira utazunk, mint ahogyan Juci, a szembeszomszéd is. Nehogy már neki jobban menjen, mint nekünk!

A kis unokám ráadásul folyamatosan sorolja, mi éppen az újság, mi a divat, ehhez próbálom igazítani a Sanyi csodái programsorozatot. Ahogy Virdzsikém mondja: mama, trendinek kell lenni. Hát mi azok vagyunk erősen, ezt senki nem tagadhatja. De hogy sokáig ne húzzam az időt, rá is térek a lényegre. Nézegetem a minap az internetet, látom, hogy Amerikában elnököt választanak. Azt higgyék el, több hír volt arról, mint a koronavírusról. Miközben zsírt hevítettem egy fazékban, hogy olyan szagot csináljak a konyhában, mintha a bolti fánkot én sütöttem volna, azon töprengtem, hogyan húzhatnánk Sanyival hasznot az amerikai elnökválasztás körüli csiriburiból. Ahogy ezen gondolkodtam, megérkezett Virdzsikém, és kacagva mutatott egy videót a telefonján. Olyan szépen énekelt rajta, mint a csuda. Drágaságom, nem is tudtam, hogy te így tudsz dalolni, simogatom meg a kis fejét. Jaj, mama!, nevet, ez nem az én hangom, csak rátettük a videómra. Mi a nyavalyát beszélsz itt?, kérdem tőle. Elmagyarázom, mondta. Van egy program, amivel meg lehet hamisítani a felvett filmeket. Képzeld, így csinálnak reklámot maguknak a legnagyobb sztárok. Van, hogy szándékosan botrányba keverik magukat, csak hogy még többen figyeljenek rájuk. Hogyan működik a program? Mondjuk, Sanyi papa részegen káromkodik, ahogy szokott. Felveszem a telómmal. Aztán ráteszek ezzel a hamisító programmal egy szöveget, ahol valaki verset mond. Olyan lesz, mintha Sanyi papa szavalna, és nem káromkodna. Érted?

Megállt a fakanál a kezemben, azonnal tudtam, miből fogunk meggazdagodni. Virdzsikém, kis szívem, segítesz nekem sok pénzt keresni? Persze, mondta – és már soroltam is neki, mit találtam ki. Másnap reggelre kész volt a videó, ahol Trump amerikai elnök Sanyinak üzen. Virdzsikém, hát miért külföldiül csináltad ezt a filmet?, kérdeztem tőle, amikor nagy büszkén megmutatta a művét. Ezt a faluban senki nem fogja így megérteni. Magyarul kellett volna. De mama, mondta, ha Trump magyarul üzenne papának, senki nem hinné el, hogy ez egy valódi videó. Majd rakok rá feliratot, és akkor mindenki tudja, miről van szó. Okos gyerek az én kis unokám, gondoltam, és már küldtem is el a híradónak a videót, hogy minél előbb beszámolhassanak róla, ezzel reklámot csinálva a vendégházunknak.

Na, mit szólsz hozzá?, kérdeztem Sanyitól, miután megmutattam neki Trump üzenetét. Mit szólnék, nem is értem, hisztizett. Csak akkor volt hajlandó felvenni az olvasószemüvegét, hogy lássa a feliratot, amikor kitöltöttem neki a szokásos felest meg a pohár sört. Ebből tudta, hogy komolyan gondolom a dolgot. Amikor megértette végre, mit mond az elnök, kikerekedett a szeme. Erre lépj valamit, Sanyi!, vigyorogtam. Trump azt akarja, hogy segítsél neki megnyerni a választást, győzd meg az embereket, hogy az a másik jelölt csalással kerekedett feléje. Azt mondja, benned van az utolsó reménye. Látta az interneten, hogy te milyen népszerű vagy, mióta csodákat teszel, ezért azt gondolta, ha te beszélsz róla a neten, és jókat mondasz, mégiscsak ő maradhat az elnök. Láttam, az uram hitetlenkedik, de a beígért huncutkodás meg az újabb pohár pálinka elhitette vele, hogy Trump tényleg üzent neki.

Virdzsikém jót nevetett, amikor elmeséltem, hogy átvertem a nagyapját. De azon kiakadt, hogy a híradónak is elküldtem a filmet, pedig akkor még nem is tudta, hogy a Facebookra is feltöltöttem. Ott addigra már annyian írtak, hogy nyomon sem tudtam követni. De nem a foglalások szaporodtak, ahogy számítottam rá, hanem a szidalmak. Azt merték írni, hogy mi csalók vagyunk, süljön ki a szemünk, amiért ilyen hazugságokat terjesztünk. Feljelentéssel fenyegettek, a híradós riporter meg azt üzente, most túllőttünk a célon, mert ez a trumpos próbálkozásunk gagyibb még annál is, mint amikor Sanyi a kő Buddhából akart vizet fakasztani.

Mondtam Sanyinak, ha igazi férfi, megvédi a becsületünket, kiáll a nyilvánosság elé, és bevallja az igazságot, hogy ő bizony tényleg találkozott az elnökkel, amikor Amerikában vízen járó tanfolyamot tartott az ottani ötvenhatos magyaroknak. De hát nem is volt ilyen, tiltakozott az uram. Én persze meggyőztem: elitta az eszét, ezért már arra sem emlékszik, ami valójában megtörtént.

Miattad jutunk koldusbotra, mehetünk a híd alá, senki nem jön ezután hozzánk!, sírtam. Sanyi egész este nem szólt hozzám, aztán hajnalban hirtelen felült az ágyon, és azt mondta: tudja, hogyan csinálhatnánk hírverést mégis a vendégházunknak. Te Mari, ha ez a Trump-üzenet nem jött be, próbálkozzunk mással. Csináljunk egy újabb videót, ahol te bevallod, hogy az a másik ember, hogy is hívják Trump ellenfelét, na, mindegy, szóval az, erőszakkal be akart nézni az otthonkád alá, amikor elkísértél a vízen járó tanfolyamra Amerikába. Ha annak a szépasszonynak, Monica Lewinskynak bejött a szexbotrány, nekünk miért ne válhatna be?

Fotó: pixabay
Névjegy
Fotó: Döme Barbara

Döme Barbara 1973-ban született Debrecenben. A Hajónapló felelős szerkesztője. Író, újságíró, szerkesztő, Budapesten él. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, kommunikáció szakon tanult.  Diplomamunkáját szociológiából írta. Kreatív írást tanult a Magyar Írószövetség Íróiskolájában. Újságírói munkáját 2011-ben Magyar Toleranciadíjjal ismerték el. 2020-ban megkapta az Irodalmi Jelen prózadíját. Több riportkötet szerzője. A Magyar Írószövetség és Magyar Újságírók Szövetségének tagja. Novelláskötetei: A nagymama, aki elfelejtett meghalni (2013), Nők a cekkerben (2019). Művei több antológiában szerepeltek, legutóbb 2019-ben a Magyar Napló által kiadott Év novelláiban jelent meg írása. Rövid prózáit számos irodalmi folyóiratban publikálja.


Kapcsolódó cikkek