Fogamat összeszorítva hallgatok
A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának (KMI) küldetése - a kortárs magyar szépirodalom és az olvasás minél szélesebb körű népszerűsítése határon innen és túl; ennek érdekében ősztől alkotók bemutatását, irodalmi produkciók közvetítését vállalja, ösztöndíjprogramot indít, s tervei szerint minden évben kiválaszt 8 senior és 4 junior szépirodalmi alkotót, hogy segítse írói arculatuk építését, műveik népszerűsítését. A Hajónapló szerkesztősége szeretne hozzájárulni ez utóbbi program sikeréhez, ízelítőt nyújtani a KMI 12 szereplőjének művészi, aktuális terveiből. Ezt szolgálja az alábbi interjú is.
– Hol, merre élsz jelenleg? Milyen sűrűn jársz haza Kárpátaljára?
– A kárpátaljai Kincseshomokon születtem, és ott is éltem közel harminc éven át. A feleségem azonban beregszászi, és úgy alakult, hogy tavaly itt sikerült házat vennünk, ezért én is Beregszászra költöztem.
– Hogyan éled meg költőként a határon kívüli létet? Megjelenik a költészetedben?
– Úgy érzem, mesterkélt és hiteltelen lenne, ha az anyaország határain kívül rekedt ember panaszait verselném meg. Inkább az érdekel, hogy ez a léthelyzet és az itt tanult világlátás mit tehet hozzá a költészetemhez. Remélem, hogy aki a kötetemet olvassa, ezáltal új témákkal és atmoszférával találkozhat a kortárs irányzatokhoz képest.
– Olvastam, hogy saját verseidet nem zenésíted meg. Mi ennek az oka?
– Meglehetősen szűkös a repertoárom, kevés az olyan vers, amihez dallamot tudok komponálni. Hogy ez miért nem működik a sajátjaim esetében sem, nem tudom, de az biztos, hogy annál nagyobb öröm, ha egy másik zenész mégis munkát fektet bele, és egy színpadról visszahallhatom a saját költeményemet. Deme Csabának köszönhetően elhangzott már a versem az Énekelt Versek Zentai Fesztiválján, Fodor Gábor pedig a HangHordozók versenyének döntőjéig vitte el a Különjáratot. Emellett Baricz Gergő és zenekara, valamint a Kocsis Csaba vezette Körömvirág együttes is játssza a Fekete-Tisza egyes darabjait.
– Sikerült a doktori iskolát befejezned? Mi a témája a doktori kutatásodnak?
– A kutatásaimat egy általam nagyon tisztelt és példaképnek tekintett költő, Vári Fábián László munkásságának elemzése mentén végeztem. Több előadásom, cikkem és recenzióm is született a témában a doktori képzés évei alatt, de a disszertációmat még nem sikerült megírnom. Az utóbbi évek a tudományos kutatás helyett inkább a szépirodalmi tevékenységről szóltak számomra.
– Milyen aktuális munkáidon dolgozol? A közeljövőben várható újabb kötetmegjelenés tőled?
– A napokban vált nyilvánossá a névsor, miszerint bekerültem az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasok közé. Ez lehetőséget ad, hogy egy újabb verseskötet megírására koncentráljak, amin már dolgozom is. Emellett a nyelvtudásomat próbálom hasznosítani, és egy ukrán életrajzi regény, a memoárirodalomba sorolható vaskos mű lefordításába kezdtem.
– Blogot is írsz. Ott miket olvashatunk tőled? Miért tartod fontosnak a blogírást?
– Blogírással korábban foglalkoztam, amikor még fontosnak éreztem, hogy társadalmi problémákról cikkek formájában véleményt mondjak. A mai digitális világban akkora a zaj, és mérvadó vélemények olyan könnyen elbagatellizálhatók egyetlen mémmel, hogy inkább a fogamat összeszorítva hallgatok. Vannak érdeklődők, akik az interneten követik a munkásságomat, ezért manapság csak a Facebookon működtetett szerzői oldalamat szoktam frissíteni.
– Mik a legfőbb témáid a költészetedben? A lírán kívül még milyen műnemben alkotsz?
– Nehéz lenne erre egy-két címszót említve válaszolni, mert mindig is sok téma foglalkoztatott, de jelenleg a Fekete-Tiszában megkezdett mitikus balladai világ továbbépítésén dolgozom, valóban élt, szülőföldemhez köthető történelmi személyek sorsának, tragédiájának versbe szedésével. Emellett egy időmértékekkel játszó gyermekvers-ciklus megírásába is belekezdtem, ez foglalkoztat éppen. A verseken kívül korábban rövid prózai műveket is írtam, de a költészet miatt jó ideje ez is háttérbe szorult.
