Íme a Terence Hill-könyv
A Zsugabubus – Hihetetlen történetek Terence Hilltől című kötet október vége óta kapható.
Bud Spencer és Terence Hill utolérhetetlen párosának vígjátékain már több generáció szocializálódott, és ma sem múlik el úgy hét, hogy valamely tévécsatornán bele ne tekinthetnénk az egyik produkciójukba. Hazai népszerűségük töretlen, így nem véletlen, hogy a Piedone nyomában – Hihetetlen történetek Bud Spencertől, valamint a Hasonmások – Hihetetlen történetek Bujtor Istvánról és Bud Spencerről című könyvek után a szerző, Király Levente a Terence Hillről szóló könyvel zárta a trilógiát. A Zsugabubus – Hihetetlen történetek Terence Hilltől című kötet október vége óta kapható, de igencsak sietnünk kell, ha még szeretnénk megkaparintani egy-két példányt. A szerzővel beszélgettünk az új könyvéről.
– Hogyan fogadta a közönség az új könyvet? Bő egy hónapja kapható a Zsugabubus, jól fogy?
– Nagyon jól, a legnagyobb terjesztőknél még akad néhány példány, de már nem túl sok. Azt mondhatom, a három könyv közül ennek indult a legjobban az értékesítése. A Piedone nyomában mostanáig már több mint 13 000 példányban kelt el, ami azért egy nagyon szép szám, hiszen a mai viszonyok között egy könyv 3000-es eladással már sikeresnek számít. Azt hiszem, a közönség már várta a Terence Hill-könyvet, sikerült is ennek jó publicitást adni. Az is látszik, hogy a másik két könyvet is húzza a Zsugabubus, hiszen akinek egy megvan, az szeretné a másik kettőt is a polcon látni, hiszen úgy lesz teljes a kollekció.
– Gondolom, a másik kettőhöz hasonlóan ennek a könyvnek a megírását is szorgalmas kutatómunka előzte meg. Hogyan épül fel a kötet?
– A Bud Spencer-es könyvekben természetesen sok szó esett Terence Hillről is, és nem szerettem volna, ha ugyanazok a sztorik kerülnek elő ebben is. Új információkat szerettem volna adni az olvasóknak. 2016-ban sikerült Terence Hill-lel interjúznom, de az nem lett volna elegendő egy könyvhöz. A kutatásaim során egészen 1974-ig visszanyúltam, a hazaiak mellett rengeteg angol, német, olasz és spanyol sajtóforrásokat használtam. A könyv ugyan kronologikus felépítést követ, viszont a fejezetek tematikusak, nem épülnek szorosan egymásra, így az olvasók akár külön-külön is olvashatják az őket érdeklő részeket. A Zsugabubus – hasonlóan az előző kettőhöz – kellemes, szórakoztató olvasmány, amely egy igen szeretetreméltó karakter életébe enged bepillantást.
– Mi a legkedvesebb történeted vele kapcsolatban?
– Azt tudni kell, hogy Terence Hill, a filmbéli szerepeivel ellentétben, egy meglehetősen zárkózott, visszahúzódó ember, aki nem szeret a magánéletéről beszélni. Ezért egészen a könyv megírásáig én sem tudtam róla, hogy nemcsak egy fiút fogadott örökbe, hanem kettőt. Azt sokan tudják, hogy Ross fia 1990-ben, 17 éves korában egy autóbalesetben elhunyt, amit a színész nagyon nehezen hevert ki. De rajta kívül is van egy fogadott gyermeke, egy thaiföldi kisfiú, azóta már férfi, Mani Wong. Mani nem él a családdal, nem is találkoztak, viszont Terence Hill 1974 óta támogatja őt anyagilag. Erről egy olasz újságban olvastam, amelynek egyetlenegyszer, először és utoljára nyilatkozott az örökbefogadásról. Nem akarta reklámozni ezt az ügyet, és szerintem Magyarországon sem tudott róla eddig senki.
– Ez egy valóban nagyon szimpatikus történet. Ahogy az is, hogy bár Terence Hill ragyogó kék szemével és szőke hajával, tenyérbemászó jóképűségével a nők bálványa, mégis már 53 éve hűséges feleségéhez.
– Fiatalkorában ő is nagyon szerette a nőket, viszont amikor megismerkedett Lori Zwicklbauerrel, aki az angoltanára lett, azonnal véget ért ez a korszak. Két hónappal az első találkozásuk után már egybe is keltek, és azóta is hűségesek egymáshoz. Valószínű, hogy ebben Terence Hill vallásossága is nagy szerepet játszik, aki példaképének Assisi Szent Ferencet tartja. Érdekes, hogy idősebb korára, kibújva a szépfiú szerepéből, már húsz éve egy papot, Don Matteót alakítja az azonos című sorozatban, igen hitelesen. A szériát nagy sikerrel vetítik Olaszországban, és itthon is több csatornán futott már.
– Nálad melyik filmje a kedvenc?
– Az …és megint dühbe jövünk. A könyv borítója is ebből a filmből van, és a Zsugabubus címet is innen kölcsönöztem. Ez a film 1978-ban jött ki, akkor, amikor megszülettem, így különösen kedves a számomra.
– Az egyik legnagyobb Bud Spencer–Terence Hill-klasszikus, amit szerintem mindenki minimum tízszer látott már, de nem lehet megunni. Szerinted barátjához, kollégájához hasonlóan egyszer Terence Hillnek is lesz szobra Budapesten?
– Nagyon remélem, hogy igen, én biztos, hogy bőkezűen áldoznék rá, és a könyv bevételének egy jelentős részét is felajánlanám egy ilyen projektre. Akár közösségi összefogással, akár önkormányzati, céges segítséggel is meg lehetne valósítani. Mindenképpen a Tasnádi Szandra által elkészített Bud Spencer-szobor mellé kellene tenni, ott lenne a helye, így tisztelegve a két nagyszerű színész előtt.
– Én is remélem, hogy egyszer ez megvalósul, hiszen a barátjához hasonlóan Terence Hill is igen népszerű és szeretett figura, akit a könyved most még közelebb hoz a közönséghez. Ha öt jelzővel kellene leírnod őt, melyek lennének azok?
– Zárkózott, kedves, hűséges, hiteles és szórakoztató. Azt hiszem, ezek nagyon jól jellemzik Terence Hillt.
Nem hagyott nyugodni a Terence Hill-szobor gondolata, és Király Leventével való beszélgetésünk után Tasnádi Szandrát, a Bud Spencer-szobor megálmodóját és megalkotóját is megkerestem. Benne már régóta megfogalmazódott egy Terence Hillről mintázandó szobor terve, vannak ötletei, vázlatai is, viszont nem tartja etikusnak, hogy amíg a színész él, el is készítse azt. Szerinte a Bud Spencer-szobor is egy emlékmű, így egyelőre – remélhetően még sokáig – várnunk kell a Terence Hill-es alkotására.
Viszont a már jól ismert, a Corvin negyedben felállított Bud Spencer-szobor mellett Szandra két másik művet is készített a nagy pofonosztóról, az ezekről készült fotókat pedig meg is osztotta velünk. Az alábbi mellszobrot egy lelkes rajongó akár meg is vásárolhatja tőle.
Az alábbi, jelenleg még csak makett, vázlat formájában létező kis szobrot pedig Szandra szeretné nagy méretben is elkészíteni, valahol felállítani, amennyiben talál rá támogatót.
