Király Farkas: Vetélkedő
2020.05.02. | Irodalom

Király Farkas: Vetélkedő

Egy bizarr vetélkedő története humorosan.

Kedves Nézőink,

nagy szeretettel köszöntjük önöket a Hogyan irtsuk ki az emberiséget? című vetélkedőnk legújabb adásában! Akik eddig is követtek minket, jól tudják, hogy ehhez hasonló vetélkedőt még nem látott soha senki. Azoknak pedig, akik csak most csatlakoznak nézőink népes és egyre gyarapodó táborához, máris gratulálok, hiszen érdekesebb és nagyobb tudást kínáló műsor egyetlen, de tényleg egyetlen csatornán sem látható! Mindez azért, mert ennél jobb és érdekesebb – nos, kedves nézőink: ennél izgalmasabb a kerek világon, egészen egyszerűen, nincs.
Mai adásunkban a műsorunk címéhez leginkább passzoló három, döntős receptet mutatjuk be a gazdag mezőnyből, amelyet ezúttal séfek, szakácsok, nevesebb bloggerek és mellettük teljesen no-name főzőcskézők serege hozott össze. Hiszen, mint önök közül a legtöbben tudják, műsorunk szerkesztői úgy döntöttek, hogy mostani adásunkban az emberiség kiirtásának legsikeresebb módozatait ezúttal a gasztronómia területéről gyűjtjük össze. És micsoda eredménnyel, hölgyeim és uraim! Több ezren neveztek a megmérettetésre – de mi ezúttal sem kivételeztünk, és mindössze három alkotást engedtünk a döntőbe.
Hölgyeim és uraim, következzen tehát három recept, amelyeket önök közül bárki megalkothat a konyhájában – fáradsággal ugyan, de a siker ga-ran-tált!
Vágjunk bele tehát!
Íme, első receptünk.

(zenei bejátszás)

Első lépésben szerezzünk be egy kehes, de még viszonylag jó állapotú tevét. Állítsuk be az istállóba – garázsba, kocsibeállóba –, és tartsuk jól, takarmányozzuk rendesen. Az autentikusság végett az ürülékét ne komposztáljuk, hanem szárítsuk meg, hiszen hagyományosan ezzel tüzelnek ott, ahol a dromedár őshonos. Amikor az egyre kehesebb teve végül úgy rogy le, hogy többé nem hajlandó felállni, áldozzuk föl. Ne egyénieskedjünk, hívjunk szakembert, mert ha elrontjuk, a tevét kidobhatjuk, és kezdhetjük elölről.
Nekünk a púpra lesz szükségünk, a többi részét ajánljuk fel rokonainknak és egyéb ellenségeinknek, miért legyen nekik jobb. A zsíros púpot hajnalban pácoljuk be olajban elkevert kömény, kardamom, vízilófül-reszelék és krokodilpor keverékével, délben pedig bőségesen kenjük át nagy adag dzsinnszellentéssel. Este a szárított tevetrágyából rakjunk tüzet, dobjuk rá a grillrácsot, és az ujjnyi vastagra szeletelt tevepúpot süssük meg. Ha megsült, forgassuk málnaszörpbe és darált dióba. Még melegében fogyasszuk el, és mindenképp etessük meg a közjegyzőt is, akit a végrendeletünk hitelesítése céljából hívtunk magunkhoz.

(újabb zenei bejátszás)

Kedves nézőink, remélem, feljegyezték az elhangzott remek receptet. Akinek nem sikerült, megtalálja honlapunkon a Hogyan irtsuk ki menü Gasztro pontja alatt mindhárom döntős receptet. És máris jön a második döntős!

(ismét zenei bejátszás)

Szükségünk lesz egy élő álcás pálmasodróra – legkönnyebben az internetről szerezhető be, de ne így keressük a csempészeknél, hanem cibetmacska néven. Végül is az sem nagy baj, sőt, lényegében mindegy, ha más cibetféleséget szállítanak nekünk – a lényeg, hogy éljen. Az állat töltését ugyanis már élve elkezdjük, hiszen húsának íze attól függ, hogy mivel táplálkozik. Érdemes tehát észszerűen etetni a cibetet, például kávézaccal, a pincében tíz éve száradó lekvárokkal, a szilvafán megtelepedett taplóval, de belefér néhány kartondoboz meg egy-két cigarettacsikk is. Az utolsó két napban viszont szigorúan Szent Iván éjjelén, fehér ruhában, aranysarlóval gyűjtött fagyönggyel tápláljuk, ez csökkenti a cibet vérnyomását, és nem lesz ideges, amikor meglátja, hogy éles eszközzel közelítünk felé. Mert ez lesz a következő lépés: kivéreztetjük és megnyúzzuk, majd eltávolítjuk a belsőségeit, amiket átdobunk a szomszéd kertjébe. Feltesszük főni egy lábasban annyi vízzel, amennyi ellepi. Ecettel, sóval, szójaszósszal, borssal, fokhagymával és szurokfűvel ízesítjük. Amíg lefő a víz, tovább tanulunk kantoniul. Ha lefőtt, fáradt olajban tíz percig (vagy ameddig akarjuk) sütögetjük. Tejszínhabos nyávogással tálaljuk.

(még egy unalmas zenei bejátszás)

Ez volt hát a második döntős receptünk, hölgyeim és uraim. Időközben egyik kedves nézőnk SMS-ben érdeklődött, hogy Szent Iván éjjelén, fehér ruhában, aranysarlóval gyűjtött fagyöngyöt honnan a pííííííííí tud beszerezni? Ajánlani tudom vetélkedőnk internetes áruházát, ahol a receptekhez – az állatok kivételével – minden más összetevőt meg tud vásárolni, ráadásul jelentős kedvezménnyel. É-é-és végül, de nem utolsósorban jöjjön a harmadik recept!

(az utolsó unalmas zenei bejátszás)

E recepthez patkósdenevért kell beszereznünk, fejenként egy darabot. Ehhez nappal látogassunk el egy közeli barlangba, ha szerencsénk van, találunk nappali álmukat alvó példányokat. Igazi mázlisták a padláson is találhatnak néhányat. Figyelem: az alvó bőregereket viszonylag könnyű összefogdosni, de arra készüljünk fel, hogy felébredve nagy hisztit fognak csapni a cekkerben.

Otthon várjunk estig. Ha besötétedett, a konyhában csapjuk szét a lámpát, gyújtsunk gyertyát, ha van keresztünk, fordítsuk lefelé. Indítsuk el Ozzy Osbourne Diary of a Madman című, 1981-ben kiadott albumát. Mikor átvettük a zene hangulatát, sorra harapjuk le a denevérek fejét – mint az említett énekes tette 1982. január 20-án, az iowai Des Moines-ban, a színpadon –, és a vérüket kenjük magunkra. A fejeket ne dobjuk el, jók lesznek díszítő elemnek. Az állatokat kibelezni nem kell. Tegyük fel főni egy lábosba, bő vízzel. Egy óra múlva nyúzzuk meg a bőregereket, és szedjük le a csontjukról a húst. Készítsünk levest a denevérhúsból hagymával, snidlinggel, sok fokhagymával, valamint pandavizeletben érlelt kókuszárnyékkal. Ha kész, tejfölös tányérba merjük, és a fejekkel díszítjük.

(valójában ez az utolsó unalmas zenei bejátszás)

Kedves nézőink, a döntés az önök kezében van! Szavazzanak SMS-ben! Ha az első finomság, a grillezett tevepúp lett a kedvencük, küldjék a MERS szót a képernyő alsó részén látható, emelt díjas telefonszámra! Ha a második, cibetmacskás étel nyerte el a tetszésük, küldjék a SARS szót SMS-ben. Ha pedig a harmadik eledel, a denevérleves a befutó, a COVID betűszót küldjék a képernyő alján látható telefonszámunkra!

Következő műsorunk témája: Hogyan készítsünk idegmérget házilag? Szeretettel várjuk önöket legközelebbi adásunkba is! Viszontlátásra.

Fotó: pixabay.com
Névjegy
Fotó: Döme Barbara

Király Farkas 1971-ben született Kolozsváron. Költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró. 2002 óta Magyarországon él.  Az Ambroozia online kulturális irodalmi folyóirat és az AmbrooBook Kiadó egyik alapító szerkesztője. 2016–2019 között az Irodalmi Jelen próza- és műfordítás rovatának a szerkesztője, jelenleg az Országút kétheti lap főszerkesztő-helyettese. Munkásságát egyebek közt Bella István- és Páskándi Géza-díjjal ismerték el. Legutóbbi kötetei: Sortűz (kisregény, 2017), Ha elfogy a fény (elbeszélések, 2019), Út a tengerszemekhez (versek, 2019).


Ajánló | Könyv

Valamikor a 20. század nyolcvanas éveiben, a Pokol völgye torkolatához közeli Csarnóházán a Büfé fényreklámjának (melyben áram akkoriban már nem keringett) négy betűjéből az első valamiért leesett. Soha nem került vissza a helyére, így a kocsma neve Üfé lett. A Pokol völgyében és vízgyűjtő területén bányászat és fakitermelés folyt, részben a katonaság, részben messzi tájakról odaszerződött emberek közreműködésével, ezért meglehetősen érdekes figurákkal és történetekkel találkozhattak az oda gyakran kiruccanó barlangászok, például az Üfében iszogatva a sört, amelyet a félkarú Gavril pumpált ki biciklipumpával a hordóból, és amelyet korsók híján literes tejesüvegekbe porciózott a kocsmáros. Ebben az alig hihető valóságban összekeveredett a magyar, a román és a szláv hitvilág, sosem volt (vagy mégis?) lények lakták be a karszt üregeit meg az erdők mélyét. Aktív barlangász koromban, azaz mintegy tizenkét év alatt szinte minden hétvégémet az Üfé húsz kilométeres vonzáskörében töltöttem, így elég sok furcsasággal találkoztam, amelyeket nagyon szívesen dolgoztam fel. A kötet szövegeit épp a Pokol völgye, s azon belül az Üfé tartja össze, bár a szereplők mozognak Kárpát-medence-szerte kirándulóként, kivándoroltként, de zsoldos katonaként is. A történetek a rendszerváltás előtti világban kezdődnek, de hogy mikor fejeződnek be, azt nem tudni. (Király Farkas)

Fotó: irodalmijelen.hu