Mikszáth emléknap: A fekete város – könyvajánló
Mikszáth egyik legnépszerűbb regénye most ingyen letölthető.
A regény cselekménye történelmi tény, hiszen a könyvből Görgey alispánnak és Lőcse városának párharcát ismerhetjük meg. Mikszáth meglátta a hajdani polgárság vonzó, tisztes puritanizmusát, meleg színeit és a Görgeyhez hasonló okos férfiak acélos jellemét is. De ezek a jó tulajdonságok mit sem mentettek ott, ahol a lélek egészét már eltorzította a később végzetessé vált bűn, a vagyonimádat és a szűklátókörűség. Görgey alispán lányának, Otrokóczy Rozáliának, s a fiatal lőcsei polgárnak, Fabricius Antalnak könyörtelenül széttépett romantikus szerelmében Rómeó és Júlia örök motívuma vádolt. Mindez együtt fejezte ki a regény mondanivalóját: az urak és polgárok nem tudnak helytállni az életért, az emberért, nem állhatnak helyt a nemzetért.
Így írt Mikszáth Kálmán:
Mikszáth a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal mutatta meg az általa ismert embereket. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.
Így vélekednek az alkotásról:
„Rendkívül szeretvén a históriát, rendszeresen tárgyaltuk a Habsburgok három századát. Természetesen nem oly dolgokról esett szó, amik könyvekben is olvashatók, hanem olyan tárgyakról, melyek a magyar regényíró lelkébe hatnak. Mikszáth olykor-olykor megállított a beszédben, nagy szemében a lelkesedés tüze csillogott, s jókedvvel kiáltotta: Megállj! Ez nekem való… A fekete város című regényében nemcsak fölhasználta azokat az ismeretlen adatokat, miket ez alkalommal hallott I. Lipót koráról, de még ki is színezte azokat.” – Takáts Sándor, piarista tanár, művelődéstörténész, az MTA rendes tagja.
„Nagyon tetszett ez a könyv, igaz nem lehetett száraz szemmel végigolvasni, mert nem egy rózsaszín lányregény. A régi magyar klasszikusok tudtak írni, imádtam a kort és a környezetet, amiben játszódott a történet, szinte ott voltam a szereplőkkel. A mezővárosban, a leányneveldében, a hivatalokban és a birtokon, ahol főhősnőnk édesapja élt. Azért a realitások mellett volt a történetben sok humor is, emellett hátborzongató dolgok. Az, hogy városnak fontosabb volt egy ember életénél, hogy földterületet bitoroljon el, mint megmenteni a sebesült birtokháborító életét és ezek után még a birtokost felelőssé tenni, igen megdöbbentő volt. Nem nagyon szeretem, ha a szerelmi szál tragikusan végződik, de ebben az esetben ez is a helyén volt, hiszen az életben gyakoriak a tragédiák. Szóval ez egy zseniális, realista történet volt és sajnálatos, hogy az iskolai kötelezőség miatt talán kevesebben olvassák, mint kellene.” – Lovas Lajosné Maráz Margit, a MOLY.hu lelkes olvasója.
Így vélekedik az író a regényéről:
„A megtörténhetés illúzióját fenn kell tartani. Ez az egyetlen törvény, mely az írót kötelezi… Legjobb tehát úgy venni, hogy az egész regény költött, mint ahogy költött is… Mert nem valamely család igaz történetét akartam papírra vetni, hanem egy kornak az igazi levegőjét. Mert hiszen az író… kitölti a hézagokat saját fantáziájával, nagyít, zsugorít, elhallgat, amint az ő művészi érzéke megkívánja.” – Mikszáth Kálmán (a regény első megjelenése után).
Idézet a könyvből:
„Körülvették a lánybarátnék, mert már voltak, hamar barátkoznak össze e fiatal teremtések, minden új lány új titok nekik, s vágynak a titkok után. Ezek aztán felvilágosították: – Látod, mi is feketében járunk, pedig szintén nem halt meg senkink. De megfordítva, úgy látszik, meg kell halnia valakinek, hogy a gyászruhát levethessük. – Ez különös – szólt Rozália elgondolkozva –, kinek kellene meghalnia? – Egy Görgey Pál nevű úrnak, aki meglőtte a lőcsei bírót, a város rettenetesen haragszik rá és megparancsolta, hogy addig gyászban járjon minden lélek, míg bosszút nem állnak rajta; bárcsak már vinné el az ördög, hogy ne szenvednénk mindnyájan. Neked még hagyján, te szőke vagy, neked illik a gyászos, de mit mondjak én, aki barna létemre valóságosan elenyészem a ruháimban, mint légy a mákban. De mi bajod, mintha könnyeznél…” – 11. fejezet: Otrokócsy Rozália eladó lánnyá serdül.7
Borítókép: Löcsei városháza
