Petőfi népszerűsége töretlen Kínában
Li Csen (Li Zhen) Árpád Pekingben végzett magyar szakot, 2000-ben költözött hazánkba. Azóta Magyarországon élő kínaiaknak szóló újságot vezet. Tavaly kiadta az általa mandarinra fordított Petőfi Sándor szerelmes versei című díszkötetet.
– Igaz lehet az az anekdota, miszerint 1934-ben, amikor a kínai Vörös Hadsereg nagyobb veszteségeket szenvedett visszavonulás közben, Petőfi Szabadság, szerelem című verse tartotta bennük a lelket?
– Tavaly a Magyar Nemzetben olvastam először efféle elméletről. Igazából egyáltalán nem volt semmilyen kapcsolat a Szabadság, szerelem című vers és az akkori Vörös Hadsereg között. A vers később híressé vált négysoros kínai verziója 1933 februárjában Sanghajban látott napvilágot, tehát nagyvárosban, a kínai Vörös Hadsereg pedig akkor Délkelet-Kínában harcolt keményen, aztán 1934 őszétől kisebb-nagyobb csaták közepette vonult – két éven át – a dél-kínai tartományokon keresztül Észak-Senhszi tartományba. A háború, valamint a hosszú menetelés alatt valószínűtlen, hogy akár a Vörös Hadsereg katonái, akár a vezetői a Szabadság, szerelmet vagy bármit olvasgattak volna. Egyébként a Magyar Nemzet állítása szerintem egy szép félreértésből származik. Az utóbbi évtizedben tényleg olvashattunk pár olyan, a hosszú menetelésre emlékező kínai cikket, amelyben a vöröskatonák a Szabadság, szerelem eszméjét vallva harcoltak. Szellemileg ugyanaz, de nem azt jelenti, hogy ismerték a verset. Az egészet egy 2013-as kínai zenés színjáték mélyítette tovább, a nagy sikerű drámában a vöröskatonák összesen hét alkalommal olvasták fel a verset. Szóval a történet alapvetően egy művészeti illusztráció volt, de a képzelet szüleménye.
– Akkoriban már ismert volt Petőfi neve Kínában?
– Első fordításai nem is Kínában, hanem 1907-ben Japánban jelentek meg (Csou Co-zsen fordítása, szintén Szabadság, szerelem, hat sorban.). Akkoriban néhány kínai író Japánban tanult, és több kínai nyelvű folyóiratban is olvashatták külföldi szerzők műveit. Lu Hszün (Csou Co-zsen bátyja) – aki elismert kínai író lett – is ott tanult, 1908-ban az egyik Tokióban kiadott kínai magazinban publikált esszében nyolc európai forradalmi és romantikus költő között Petőfit is bemutatta. Még Lu Hszün által fordított öt Petőfi-vers 1925-ben megjelent egy pekingi irodalmi lapban, a Szófonalban, azonban ezeket nem magyarból, sem angolból, hanem németből fordította. Egyébként Lu Hszün az 1925-ban kiadott esszékötetében így írt Petőfiről: „Ez a nagyszerű lírikus költő, magyar hazafi hetvenöt évvel ezelőtt halt meg hazájáért kazah katonák lándzsájának hegyétől. Fájdalom, hogy Petőfi meghalt. Ami azonban még ennél is fájdalmasabb, hogy verseinek mondanivalója a mai napig ugyanúgy érvényes.” Tulajdonképpen a legelső kínai nyelvre lefordított Petőfi-vers, a Reszket a bokor, mert… sem Kínában jelent meg, hanem Kolozsváron 1880-ban. Érdekes, hogy nem kínai betűkkel, hanem latin betűkre átírt, nagyon régi, kb. 3000 évvel ezelőtti kínai változatban, az akkori versek stílusában.
– Minek köszönheti a népszerűségét Petőfi Sándor?
– A XX. század első évtizedében már többen lefordították néhány versét sanghaji és pekingi újságokba. Ott tevékenykedett leginkább a kínai értelmiség, egyúttal az írók is. Ekkoriban Petőfi még nem lett híres, csak egy lefordított külföldi költő volt a sok közül. Nevét is sokféleképpen fordították, Peituanfei, Bidefei, Peidufei stb. Mostanra már Peiduofei a standardizált neve Kínában. Lu Hszün 1933-ben a Korunk című folyóiratában idézte Petőfit, egy öt fiatal forradalmi író emlékének szóló nekrológban, melyben pont szerepel a Szabadság, szerelem. Ezt a fordítást Baj Mang – valódi neve Hszü Hsziao-csie (Xu Xiaojie) – jegyezte, Lu Hszün pedig véletlenül találta meg egy tőle kapott, 1887-es bécsi kiadású Petőfi-kötetben. Ott a Szabadság, szerelem négysoros német változata olvasható. Ugyanarra az oldalra írta be saját fordítását a fiatal forradalmár. Ezt a német Petőfi-kiadást ma műtárgyként őrzik a pekingi Lu Hszün-emlékmúzeumban. A Lu Hszün által publikált cikk címe Az elfeledettek emlékére, a nekrológ magyarul is elérhető az interneten. Ebben írta le a kínai író, hogy két évvel korábban, a Kuomintang-kormány elleni tevékenység miatt kivégezték több társával együtt Baj Mangot, aki halála előtt még kilenc Petőfi-verset is publikált a Lu Hszün szerkesztette sanghaji irodalmi folyóiratban, az Áradatban.
– Petőfi beleillett a kínai történelmi narratívába?
– Nagyrészt igen. A XX. század első felében Kína még „félfeudális és félgyarmati helyzetben” volt. Petőfi és a hasonló kaliberű európai költők forradalmi szellemiségét nagyon szerette Lu Hszün és a kortársak. Ez idő tájt az említetteken kívül több Petőfi-vers jelent meg Kínában, 1931-ben a János vitéz, 1940-ben pedig az első, japánból fordított, 25 válogatott verset tartalmazó kötet. Petőfi viszont még ekkor sem lett annyira híres. 1949-ben létrejött az új Kína, és 1950-ben sok más mellett a tankönyveket is áttervezték. Lu Hszün nekrológja belekerült az akkori középiskolás irodalmi tankönyvbe. 1950-től minden diák megismerte a cikket, és egyúttal megismerte Petőfit és a Szabadság, szerelem című verset. Aki csak tanul, mindenki megismeri Petőfi nevét, és fejből tudja a verset is. A Szabadság, szerelemnek Baj Mang előtt és után több más kínai verziója is volt, de az övé a legnépszerűbb. Volt egy második hulláma is Petőfi kínai népszerűségének. 1980-ban megjelent Az élet derekán című kínai regényben, a szerző, Sen Zsung idézte Petőfi Lennék én folyóvíz című versét. Két év múlva a regényt megfilmesítették. A kínaiakat ekkor hódította meg Petőfi egy újabb verse. Örömmel mondom, hogy a regény magyar kiadása ma még kapható az antikváriumokban. Míg a Szabadság, szerelem a leghíresebb külföldi vers Kínában, a Lennék én folyóvíz az egyik legszebb romantikus darabként ma is népszerű a kínai emberek között. Az elmúlt hetven évben több jó minőségű Petőfi-fordítás is megjelent, például a Szun Jung-féle Petőfi válogatott versei. Érdekesség, hogy a műfordító eszperantó nyelvből dolgozott. A 64 verset tartalmazó könyvet tavaly ismételten kiadták Lennék én folyóvíz címmel. Ma a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum kertjében a költő külföldi fordítóinak szobrai közül kettő a már említett kínai műfordítókat: Lu Hszünt és Szun Jungot ábrázolja. Jelenleg három kínai városban (Peking, Sanghaj és Csungking) négy Petőfi-szobor áll, mindegyiken a Baj Mang-féle Szabadság, szerelem olvasható. Petőfi népszerűsége Kínában töretlen.
– Lefordította mandarinra Petőfi szerelmes verseit. Miért erre a témára esett a választás?
– Petőfi versei leginkább kétféle tematikát dolgoznak fel: vannak forradalmi és szerelmes versei. A szerelem a világon mindenhol jelen van. Ha a forradalmi verseit, mondjuk a Nemzeti dalt lefordítjuk, a legtöbb kínai olvasó nem tudja, miért íródott a mű. Nincs háttér-információjuk, nem tudják, hogy milyen társadalmi viszonyok uralkodtak Magyarországon és mi történt 1848. március 15-én. A szerelem mindenki által megélhető. Petőfit pedig azért választottam, mert rajta kívül semelyik magyar költő nevét nem ismerik Kínában. Hiába bizonygatom, hogy ez meg az nagyon híres és nagyon jó magyar költő, nem tudják, hogy kiről van szó. Petőfi már be van járatva. Ráadásul a magyarul tanuló kínai emberek körében népszerű vélemény, hogy Petőfit korábban nem jól fordították. Közmegegyezés, hogy ki kell javítani a hibákat. Ez hát a három oka annak, hogy Petőfi szerelmes verseit lefordítottam.
– Magyar szakon tanult Pekingben. Mi vitte rá, hogy ezzel foglalkozzon?
– A középiskolában nagyon szerettem az idegen nyelveket, tanultam angolul és japánul is. Akkoriban Kínában a legjobb, ilyen tudományterületen működő képzés a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén volt. Kínában máshogy működik a felvételi rendszer, az egyetemek a tartományok számára évről évre változó szakokat adnak meg választhatóként, ráadásul fix a létszám, a pontrendszer pedig tartományonként változik. Mikor én kezdtem, 1988-ban, a vizsga előtt már tudtam, hogy a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén csak két szakot választhatok abban az évben Senhszi tartománybeli lakosként: angolt hétfős vagy magyart háromfős csoportban. Akkoriban csak ott tanítottak magyart, és nem évente indult csoport, hanem ritkábban. Tizenheten voltunk a szakon, négy évig tanultunk magyarul. Ezzel a végzettséggel el lehetett helyezkedni a minisztériumokban, akár a hadsereg központi vezérkarában is. Az épp Magyarországon szolgáló kínai attasé is magyar szakot végzett. Most Kínában már több egyetemen van magyar nyelvi képzés a két ország elég jó kapcsolatainak köszönhetően.
– Nehéz volt megtanulnia magyarul?
– A magyar nyelv a világ legnehezebb nyelvei közé tartozik a kínai és az arab mellett. De van egy fordulópont a nyelvtanulásban: először nehéz, aztán látom, hogy mit tudok, onnantól kezdve pedig egyszerű befejezni. A négyéves képzés elég volt rá. Szorgalmasan tanultunk, egész jól elsajátítottuk a nyelvet. Persze aztán nem lehet leállni, gyakorolni kell, hogy ne felejtsünk.
– 2000-ben költöztek Magyarországra. Mi hozta Budapestre?
– Nem jártunk itt korábban. Sok sorstársamhoz hasonlóan a jobb kereset miatt jöttem Magyarországra. Először irodai ügyintéző lettem, később pedig újságot alapítottam. Akkor még nem volt mindenkinek okostelefonja, kellett egy újság, ezen keresztül adtunk hírt a Budapesten élő kínaiaknak Kínai Idők néven. Tizenkét évfolyamot ért meg a lap, míg végül megcsappant az érdeklődés, és leáldozott a nyomtatott újságnak. A csúcsidőben öten dolgoztunk a szerkesztőségben, és 1500-as példányszámot is elértünk. Könnyen megszoktam Budapestet, nem voltak nagy nehézségek. Természetesen vannak kulturális különbségek, viszont nincs kínai negyed. Persze, van ilyen nevű kereskedelmi központ, de nincsenek a Nyugaton látható Chinatown-okhoz hasonló negyedek, ahol csak kínaiak élnek, szét vagyunk szórva a városban, emiatt sokkal könnyebb az adaptálódás is. Az itteniek pedig sosem akartak tömörülni, más a története az itt élő kínai közösségeknek, mint a Nyugaton élőknek. Ők régebben költöztek ki, és akkor mindenki a saját nemzetisége szerint szeparálódott, mindenki a sajátjait kereste.
– Vannak markáns különbségek a kínai és a magyar emberek között?
– A rassz, a kultúra és az életfelfogás. A konfuciánus kultúrának köszönhetően a kínaiak fegyelmezettebbek. Konfuciusz kétezer éve megtanította, hogy tisztelni kell az eget, az időseket, a természetet, a hagyományt és azt az utat, amire születtünk. Európában másképp élik meg. Azt lehet mondani, hogy a járvány kezdetén sajnos elég sok magyar nem szívesen hordott maszkot, volt több olyan eset is Pesten, hogy másképpen néztek a boltokban maszkot viselő kínaiakra. Emiatt enyhe kultúrakonfliktusnak is minősíthetnénk a jelenséget. Szerencsére a probléma gyorsan megoldódott, hiszen köztudott lett, hogy a maszkviselés a legalapvetőbb védekezés a vírus ellen. Mintha Kínában szigorúbban vennék a szabályokat. A kultúrafogyasztásban is látok különbségeket: az európaiak jobban kedvelik a komolyabbat és a konzervatívabbat, fontosnak tartják a személyeset. Ha tipikusan európai vívmányt kellene mondanom, az operát említeném. A kínai kultúra nyugodtabb és türelmesebb, a kollektivizmusra kell szépen figyelni az embereknek: például ott a természetábrázoló festészet dívik, és a hímzés.
– Nincs honvágya?
– Van. Hiányzik a szülőföld, a rokonok. Ráadásul most nem olyan könnyű eljutni Kínába, kevés a repülőjárat, otthon pedig kötelező fél hónapos karantén vár. Legutóbb tavaly ősszel voltam otthon, azóta itt vagyok.
– Hogy lett végül Árpád a neve?
– Pekingben a magyar szakon kaptunk egy magyar lektort, akit az ELTE küldött a két ország közötti oktatási együttműködésnek köszönhetően. Az első órán minden hallgatónak adott egy magyar nevet. Lilla, Vera, János, Tamás, Attila, Rózsa, Klára, Tibor, Csaba. Először Tamás lettem, de mondtam neki, hogy az nem annyira magyaros név, erre mondta, hogy akkor legyek Árpád.
– Petőfivel továbbra is foglalkozik?
– Természetesen, sőt egyre inkább úgy érzem, hogy erre születtem. A tavaly kiadott kötetem 170 verset tartalmaz, ez a költő hősi halálának 170. évfordulójára jelent meg. Tervem szerint 2023-ban, születésének 200. évében 200 versből álló új kötetet adunk ki, abban pedig már forradalmi versei is lesznek. Több lábjegyzetre lesz szükség a történelemről, ezek segítenek majd a versek megértésében. Másrészt pedig a költő kutatásában is részt veszek. Tudjuk, hogy mind a születési, mind a halálozási körülményei zavarosak, egy objektív, valós képet kell kapni róla. De bárhogy is legyen, Petőfi a magyar nemzet hőseként és halhatatlan szimbólumként örökre megmarad az irodalomban és a történelemben egyaránt.
Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 1-i számában.
