Sánta Ferenc: Húsz óra – könyvajánló
Az író második könyvének cselekménye összesen húsz óra alatt pereg le.
A könyvben az író húsz órába sűríti bele – a második világháború végétől a könyv megírásáig – a korszak nagy összeütközéseit. Ezek egy falu volt szegényparaszti társadalmán belül történnek. A cselekményben a történelem szubjektív oldalát ismerhetjük meg szenvedély és dráma formájában. Az író a XX. század történelmének három nagy fordulópontjára emlékszik vissza: a földosztás idejére, az ötvenes évek elejére és az 1956-os eseményekre. A szerző az alanyok küzdelmeit személyes visszaemlékezésekből kelti életre.
A cselekmény kezdetekor egy újságíró érkezik a faluba, akik végigjárja a házakat, hogy riportot készítsen az elmúlt két évtized eseményeiről. Húsz óra alatt szemtanúkat faggat, hogy egy tragikus esemény körülményeivel kapcsolatban minden kérdésére magyarázatot kapjon. A szóban forgó tragikus eseményben, 1956 őszén korábban jó barátok kerültek végzetes konfliktusba. A húsz fejezet mindegyike rövid: egy-egy óra eseményeit meséli el. Megszólalnak a falu hősei és antihősei, a község polgárai és tisztségviselői, a téesz vezetője és annak dolgozói. Tehát ellentétező szerkesztésmód (szimultanizmus) jellemző az alkotásra.
Hol olvashatom el a könyvet? A regény a DIA jóvoltából ide kattintva olvasható el.
Így vélekednek az alkotásról:
„Ez a regény olyan, mint a bors: kicsi, de erős. Talán túlzottan is az volt számomra. Sűrű, nehéz, politikával vastagon átitatott történet. Nem egyszerű összefoglalni a történéseket. A hangulata nyomasztó, káderek, titkárok, elvtársak mindenfelé. Borzasztó ilyenről olvasni, nem a világom. Nem is szívesen élnék abban a korban, ezért csak 3,5 csillag (3,6 pont). Nehéz, tömény idők voltak. Ez most nem esett túl jól, talán máskor kellett volna olvasnom. Az 1964-ben megjelent könyvet korszakos regénynek és a belőle készült filmet is annak tartotta Aczél Endre az Acélsodronyban, elsősorban ez mozgatta meg a fantáziámat. Ezt követően jött a molyos ajánlás, amit ezúton is köszönök!” Bélabá, a moly.hu lelkes olvasója.
„Tiszta lappal indult nálam Sánta Ferenc, csak a neve volt előttem ismert. A téma is majdnem ismeretlen számomra; földosztás utáni »ijedtségek«, téeszesítés, bár hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől és dédszüleimtől erről, de nem sokat értettem belőle. Ebben a könyvben viszont elég megfogható, hogy mennyire rossz lehetett. Úgy tűnik, akkor aztán nem lehetett tudni, hogy mi a jó, mi lesz ebből, és teljességgel érthető az »egyszeri ember« bizonytalansága. Előtte a háború, utána a megtorlások… Nem könnyű időszak.” deardurr, a moly.hu lelkes olvasója.
Idézetek a könyvből:
„A virág is elesik a karó nélkül, hát még az asszony, ha nincs mellette az ura, hogy megmondhassa, hogy mit mikor és mit hogyan. Meg aztán mindent elvégezni magának az asszonynak, jobb arról nem is beszélni, mert nem lehet azt szóval elmondani sem. Nem ér már annak az asszonynak az élete semmit, semmitlen semmi az, amit ér!” – 24. oldal.
„Mén tovább az élet, ahogyan azelőtt is volt, meg mindig is volt, szegénynek nehéz, gazdagnak könnyű.” – 32. oldal.
„Kibújhat egy ember a bőréből? Elvégre – bocsánat a hasonlatért – micsoda lusta ember volt például az apám, nem is láttam soha templomba járni – és mennyire szerette az Istent…” – 50. oldal.
„Nem volt rossz valóban – mondta a kocsis –, csak a kötél hiányzott neki a nyakából, s akkor rendes ember lett volna belőle!” – 138. oldal.
