Szálinger, a költő

A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának (KMI) küldetése - a kortárs magyar szépirodalom és az olvasás minél szélesebb körű népszerűsítése határon innen és túl; ennek érdekében ősztől alkotók bemutatását, irodalmi produkciók közvetítését vállalja, ösztöndíjprogramot indít, s tervei szerint minden évben kiválaszt 8 senior és 4 junior szépirodalmi alkotót, hogy segítse írói arculatuk építését, műveik népszerűsítését. A Hajónapló szerkesztősége szeretne hozzájárulni ez utóbbi program sikeréhez, ízelítőt nyújtani a KMI 12 szereplőjének művészi, aktuális terveiből. Ezt szolgálja az alábbi interjú is.

– Mivel foglalkozol mostanában? A színház vagy az irodalom tölti ki inkább az idődet, életedet?

– Most egy bábdarabon dolgozom egy magyar középkori témában, de már megvan, hogy utána mi lesz. Ha Isten is úgy akarja, szeptember végén elmegyünk egy hónapra Nagybányára. Egy drámát tervezek írni évek óta, ott játszódik, és szeretném jobban megismerni hozzá a várost. Addig pedig a dráma cselekményének idejét kell jobban megismernem, úgyhogy rengeteg történelmet olvasok majd ebben a két hónapban.

– Közelebb áll-e valamelyik tevékenység a szívedhez (színdarabok vagy versek írása)? Voltak-e olyan időszakok az életedben, amikor az egyik domináns volt? Ha igen, mi ennek az oka?

– Mindig a vers a legelső. Amikor színházi munka van, abban is igyekszem a költészetet megtalálni, akár csak formailag is. Most prózakötetem jelenik meg, de úgy érzem, a próza itt szintén a költészetnek egyfajta segédműfaja. Ebben szerencsére nem voltak korszakok, mindig is a vers ült a dolgok legtetején.

– Olvastam, hogy nagyon szereted Erdélyt. A járványhelyzet ellenére el tudtál utazni oda mostanában? Tervezed, hogy a Kolozsvári Magyar Napokon részt veszel?

– Jézusom, dehogyis utaztam! Nagyjából két éve egy kisgyerek mindennapjai köré gombolyodik az én életem is, úgyhogy egy ideje amúgy se utazunk. A Magyar Napok... nem is hívtak, és nem is tudnék elmenni a fentiek miatt. Ha sikerül majd elmenni Nagybányára, akkor a kolozsvári könyvhétre elmegyek majd, de az októberben lesz, ha lesz.

– Milyen aktuális munkákon dolgozol jelenleg? A közeljövőben lesz újabb megjelenésed - akár verseskötet, akár egy új színdarab?

– Van ez a bábdarab, amit már említettem. A hetekben mutatják be egy ifjúsági vígjátékomat a Pécsi Nemzeti Színházban László király visszatér! címmel, Tóth András Ernő rendezésében. Aztán nemsokára megjelenik az új kötetem, az Al-dunai álom, erről beszéltem az előbb. Mindkettőt a járvány fújta ide tavasz végéről az ősz elejére.

– Működik még az együttesetek, a Szűcsinger? Milyen zenei stílusban, milyen felállásban játszotok? Vannak jelenleg is fellépéseitek?

– Persze, hogy működik, júliusban elég furcsa és meghitt hangulatú koncertünk volt a magyar világ egyik legnagyszerűbb kocsmájában, a fehérvári Petzben. A stílus ugyanaz, a felállás ugyanaz. Egyelőre két fővárosi dátumunk van szeptemberre, de... ugye, semmi se biztos. Tavasszal öt-hat fellépésünk maradt el, a nyári meghívások pedig már nem érkeztek be a helyzet miatt. Úgyhogy fel vagyunk készülve mindenre.