Versek Kovács András előadásában
Lehoczki Dávid | 2020.08.14. | Irodalom

Versek Kovács András előadásában

Kovács András Székelyhidi Zsolt és Kukorelly Endre verseket olvas fel.

Kovács András színész az A 38-on adott inerjút, amelyben egyebek mellett arról is beszámolt: a járvány alatt nagy gyakorlatot szerzett a fertőtlenítésben, már azt is tudja, mit kell tenni vásárlás után, vagy éppen, hogyan kell megtisztítani a tárgyakat, hogy elkerülje a fertőzést. Azt mondja, a karantén alatt sok olyan dologra adott magának időt, amire máskor nem, egyebek mellett olvasásra és a tai chi-ra s. Pályatársaitól szerencsére nem szakadt el, telefonon és az interneten keresztül tartották a kapcsolatot. 

Az interjú után először Székelyhidi Zsolt: Giccs című versét hallhatjuk a színésztől. A vers szövegeiben a hétköznapokból kiragadott pillanatképeket sajátos metafizikai pátosz lengi be: szimbolikája és metaforahasználata átlényegíti a mindennapi történések, gesztusok, érzelmek giccshatáron lavírozó banalitását.  A közhelyes felszínességet ironikus kiszólásokkal kerüli el, melyek azáltal semlegesítik a giccset, hogy azt reflexió tárgyává teszik: „Nem lehet / nem giccsesen írni / a tengerről. / Nem írok / a tengerről ezért.”

Végezetül Kukorelly Endre: 1958 című versét hallhatjuk. Kukorelly Endre alkotásai nagy részének tematikája önéletrajzi, de ugyanakkor általános, mert emberi. Sokszor mindennapi, rutin-, egyszerű élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva gondolkodtatja el az olvasót. Több művében is visszaköszönő életrajzi témák többek között a gyermekkor, a hétköznapi és családi élete egy VI. kerületi függőfolyosós bérház harmadik emeletén. Ebben a versben nagyapjával közös emlékeit és a halála reggelét meséli el.

Fotó: Hajónapló
Névjegy
Fotó: jelenkor.net

Kukorelly Endre 1951. április 26-án született Budapesten. József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, kritikus. Irodalmi munkássága mellett a Kalligram című folyóirat rovatvezetője és a kreatív írás tanára. A budapesti Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárosa lett, majd 1975-ben felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem–könyvtár szakára. Egyetemi évei alatt a Jelenlét című irodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. 1983–1984-ben az Új Könyvek, 1985-ben a Négy Évszak, majd 1989-ig az Újhold Évkönyv munkatársa volt. Irodalmi közéleti tevékenysége az 1980-as években kezdődött: 1982-ben a Rainer Maria Társaság, 1985-ben az Örley István Kör egyik alapítója volt. 1987-től két éven át a Pallas Könyvkiadó lektora, 1989-ben A ’84-es kijárat című irodalmi lap alapító szerkesztője volt. A rendszerváltás után a Magyar Napló rovatvezetője volt 1992-ig, emellett 1991-től a Magyar Lettre Internationale munkatársa. 1991 és 1994 között a Magyar Narancs című közéleti hetilap szerkesztője, majd főmunkatársa volt. 1992-ben a Képzőművészeti Főiskola  intermédia tanszékén kérték fel kreatív írásszemináriumok vezetésére. 1999. december 11-én a Szépírók Társasága elnökévé választották, 2003-tól 2006-ig a társaság alelnöke volt. 2004-ben az Új Dunatáj rovatvezetője lett, emellett 2005 és 2008 között az Irodalmi Jelen című folyóirat munkatársa, 2010-től 2014-ig a Kalligram rovatvezetője volt. A Magyar Íróválogatott alapítója.

Fotó: a szerző portréja
Székelyhidi Zsolt
1973. október 11.

Író, költő, zenész, fotográfus. A Spanyolnátha művészeti folyóirat (www.spanyolnatha.hu) főmunkatársa, a Corvina Kiadó műszaki vezetője.

Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó sci-fi-fantasy regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcel grafikussal. A Magyar Írószövetség, a Fiatal Írók Szövetsége, a Szépírók Társasága (és az azóta megszűnt József Attila Kör) tagja. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának alapító tagja.

Írásai többek közt az Év versei antológiákban, a Parnasszusban, a Magyar Naplóban, a Tiszatájban, az Ambrooziában, a Spanyolnáthában is megjelentek.

A Spanyolnátha-könyvek antológiáinak és önálló könyveinek tervezője és szerzője, a Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.

SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál.

Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), a szövegből készült színpadi mű 2014-ben debütált Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.

2018 óta foglalkozik a fotográfiával. Fotós honlapja: https://fotonfoto.hu

 

 

Kötetei:

Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997)

Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004)

Jega Jade – Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009)

Ördöngős (versek, Spanyolnátha, Hernádkak, 2009)

Űrbe! (versek, Spanyolnátha, Hernádkak, 2012; digitális kiadás: urbe.spanyolnatha.hu, 2013)

Vampomorf (versek, Spanyolnátha, Hernádkak, 2014)

Csurom (versek, Parnasszus P’Art Könyvek, Budapest, 2016)

Színült (versek, Parnasszus P’Art Könyvek, Budapest, 2019)

A kékkőkúti csillag (két kisregény, Spanyolnátha-könyvek, 2020)


Kapcsolódó cikkek