Versek Kovács András előadásában
Kovács András Székelyhidi Zsolt és Kukorelly Endre verseket olvas fel.
Kovács András színész az A 38-on adott inerjút, amelyben egyebek mellett arról is beszámolt: a járvány alatt nagy gyakorlatot szerzett a fertőtlenítésben, már azt is tudja, mit kell tenni vásárlás után, vagy éppen, hogyan kell megtisztítani a tárgyakat, hogy elkerülje a fertőzést. Azt mondja, a karantén alatt sok olyan dologra adott magának időt, amire máskor nem, egyebek mellett olvasásra és a tai chi-ra s. Pályatársaitól szerencsére nem szakadt el, telefonon és az interneten keresztül tartották a kapcsolatot.
Az interjú után először Székelyhidi Zsolt: Giccs című versét hallhatjuk a színésztől. A vers szövegeiben a hétköznapokból kiragadott pillanatképeket sajátos metafizikai pátosz lengi be: szimbolikája és metaforahasználata átlényegíti a mindennapi történések, gesztusok, érzelmek giccshatáron lavírozó banalitását. A közhelyes felszínességet ironikus kiszólásokkal kerüli el, melyek azáltal semlegesítik a giccset, hogy azt reflexió tárgyává teszik: „Nem lehet / nem giccsesen írni / a tengerről. / Nem írok / a tengerről ezért.”
Végezetül Kukorelly Endre: 1958 című versét hallhatjuk. Kukorelly Endre alkotásai nagy részének tematikája önéletrajzi, de ugyanakkor általános, mert emberi. Sokszor mindennapi, rutin-, egyszerű élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva gondolkodtatja el az olvasót. Több művében is visszaköszönő életrajzi témák többek között a gyermekkor, a hétköznapi és családi élete egy VI. kerületi függőfolyosós bérház harmadik emeletén. Ebben a versben nagyapjával közös emlékeit és a halála reggelét meséli el.
