Elszabadultak a Lánchíd oroszlánjai

 „Zenész vagyok, zenélek. Kíváncsi vagyok, kutatok.” – IAMYANK

Yank 2-3 év finom, klasszikus kísérletei után most a ritmusnehéz, karcos DYSTOPIA-val koncertezett. Éppen egy jéghideg techno szettre készül, de összehoztak egy új hangszert is Karányi Danival, és hamarosan előrukkol két ambient  EP-vel.

– Nagyon érdekes időszakomat élem, sűrűn változnak a projektek, lehetőségek, zeneileg igen széles spektrumú helyzetekbe kerülök, illetve végre engedem, hogy belekerüljek. Néhány  évvel ezelőtt erősen ráfeszültem, hogy mi legyen az irány. Most a Covid miatt van egy kis apokalipszisérzésem. Egyáltalán meddig élünk még? Úgy vagyok vele, hogy  inkább csinálok mindent, ami eszembe jut, nincs most energiám azzal foglalkozni, hogy rém pontosan kitaláljam és megtervezzem, hogy mit tolok és milyen hatással lesz mindez az imidzsemre. Nincs stratégiám, úgy dolgozom, mint egy kisgyerek, akinek egyik nap ez tetszik, a másik nap meg valami egész más. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a dolgaimnak van azért kifutása, koncert, buli, és van egy maroknyi ember, aki mindezt érdeklődve várja. Most éppen egy nagyon száraz, nyers techno cuccon dolgozom, amit korábban nem tudtam volna elképzelni magamról. Mindig azt gondoltam, hogy megszólnának érte, ugyanakkor mindig is érdekelt, hogyan kell ilyet csinálni. Most ezt is megengedem magamnak.

– Szinte mindig betekintést engedsz az alkotási folyamatokba, dokumentálod a techno szettre való felkészülést?

– Készítek videókat, de még nem osztottam meg őket, mert leginkább a partira koncentrálok, így hát a naplózást akkor láthatjátok majd, ha túl leszek a bulin, retrospektív bemutatóként. Ha most foglalkoznék ezekkel a felvételekkel, akkor gyakorlatilag magamat rúgnám seggbe, hiszen elég időigényes dolog, és a felkészülési időmből venném el. Egyszerűbb bejegyzéseim azért most is vannak, de a bonyolultabb dolgokat később publikálom.

– Az Atreyu’s Horse ambient évei után ismét egy karcosabb koncertet adtál a múlt héten.

– Kicsit erőszakosabb, igen. Mondják az emberek, hogy ez egy visszatérő koncert volt a beatorientált, kemény dobos cuccokhoz, de magamban valójában sosem tértem el teljesen ezektől, csak azt már csináltam, az ambientes, vonós dolgokat pedig még nem. Nálam mindig az van fókuszban, hogy új dolgokat próbáljak ki, legyen kihívás gondolkodásban és technikailag is. Éppen ezért fordultam ismét ebbe az irányba, az ambientben az elmúlt 2-3 évben megtettem az első nagy lépéseket, de megint frissítésre vágytam, és úgy gondoltam, hogy arra használom fel ezeket a tapasztalatokat, hogy a több évvel ezelőtti mindsetekhez most másképp álljak. Az Atreyu’s Horse és tulajdonképpen az egész ambient vonalam azért indult, mert nem találtam az utamat, nem tudtam, merre lépjek tovább, hogyan ne ismételjem önmagam. Ezért egyetlen huszárvágással a kemény dolgok után teljesen a dob nélküli cuccok felé fordultam, addig elektronikát csináltam, hát kipróbáltam az ellenkezőjét teljesen klasszikus módon.

– Most pedig hirtelen két dobossal is erősítettél. 

– Nemcsak simán beatorientált koncertet adtunk, hanem velem volt egyből két dobos is. Ezzel a rituális, szakrális vibe-ot akartam erősíteni. Érzek most a környezetemben egy mindenféle nem materiális dolgok iránti vágyakozást. Sokan elzárkóznak a vallásoktól, de közben azt is érzik, hogy a pusztán materiális gondolkodás hiányosnak tűnik, és én is ezen a folyamaton megyek át. Nagyon tetszik az az érzet, ami most ezekkel a zenékkel él bennem, hogy spirituális és rituális, de valahogy úgy, ahogy még a vallások előtt gondoltak erre az emberek. Hétköznapi, belülről fakadó és egyszerű, a rendszerszintű, megmagyarázott vallások kialakulása előtti korszakra emlékeztet. A rituális dobolás egy nagyon jó eszköze ennek a hangulatnak.

– Számíthatunk lemezre a DYSTOPIA-ból?

– Tervezem, nagyon közel áll hozzá, szinte teljesen kész a DYSTOPIA, van azonban valami, amit meg szeretnék próbálni, mielőtt lezárom a borítékot. Nincs még élő dobfelvétel, de szeretném elvinni az anyagot stúdióba, vagy akár egy 5-10 fős dobszekcióval feljátszatni, hogy monumentálisabb és még „törzsibb” legyen.  Nagyon szívesen kihoznám már idén, de mire eljutunk odáig a munkálatokkal, hogy elkészül a teljes pakk, addigra várhatóan a járvány csúcsán épp megint egy apokaliptikus helyzetben leszünk, és nem lenne túl észszerű akkor megjelentetni. Ráadásul ez egy nagyon lélegző, pulzáló dolog, és teljes öngyilkosság volna úgy kiadni, hogy nem tudunk mellé csinálni egy rendes release partyt. Szóval, egyre inkább úgy látom, hogy csak jövőre fog ez megtörténni. Alakul viszont két másik ambient EP, amit még ebben az évben kihozhatok.

„Klasszikus vs. könnyűzene? Ha van is határ a két dolog között, azt én inkább valamiféle intézményjellegű, mesterségesen kreált vagy fenntartott határnak érzem. Talán közhely, de zene-zene. Sok résztvevővel találkoztam,  aki egyik-másik oldalon bezárva érzi magát, és távoli szemlélőként érdeklődik a másik oldalon történő dolgokról." Iamyank

– Karányi Danival készítettetek egy új kontakt szintetizátort, milyen soundokkal találkozhatunk?

– Ez a második közös munkánk. Az első, ami tavaly készült, gitárorientált volt, vonóval, húzott gitárokkal kísérleteztem, abúzált gitárhúrokból alakultak ki a synth-ek, és már rögtön akkor elindult az agyalás, hogy mi legyen majd a következő hangszer. Én most egyelőre ragaszkodom a húrokhoz, mert nagyon érzem, hogyan viselkednek, milyen területeken hogyan reagálnak az utólagos módosításokra. A zongora adta magát, és hát egy-két elég elvetemült dolgot is megtettem. Pengetővel játszottam, széttörtem egy szegény csellóvonót, és az abból kitépkedett vonószőrrel húztam a húrokat. Végigmentem majdnem az összes zongorabillentyűn 3 félhangonként, egyesével felvettem mindent, utána jött a gitárpedál és a moduláris szintetizátor, amelyek segítségével egyetlen leütött hangból egy végtelenségig kitartható hang keletkezett. Ezeknek a variációi és kombinációi kerültek a hangszerbe. Azonkívül, hogy van benne egy-két tiszta zongorahang, a hangkészlet nagy részéről egy civil ember egyáltalán nem tudná megmondani, hogy zongorából származnak. Ez nagyon izgalmas, és most, hogy a napokban útjára indult, úgy tűnik, nagyon jó a fogadtatása, egy kicsit jobban is felpörgött, mint az előző hangszer.

Egészen extrém dolgokra képes ez a kontakt szinti, legfőképpen filmzene, trailer és elektronikus zene terén. Érdemes meghallgatni a demo-kat!