Koszi Janka – Pop az óra körül

Hogy fér meg valakiben egyszerre az üdítően friss popdíva és a komoly zenepedagógus? Ennek a csodának jártunk utána.

Szerintem mindenkiben él egy kép, hogy milyen is egy igazi popénekesnő. Fiatal, üde, forráspontig hevített nőiesség, ami valahogy mégsem közönséges. Na jó, itt azért elég tág a határ mostanában, főleg, hogy lassan a bugyi a dresszkód ebben a műfajban… De azért például Ariana Grandét sem keveri össze a gyanútlan szemlélő XXX Jolánka szexipari munkással, pedig mindketten az interneten domborítanak, leltár szerint ugyanazokkal kellékekkel.

És ez csak a külső.

Kell még hozzá egy egyedi, érzéki hang és tökéletesre csiszolt énektechnika. Szóval aki ebbe a fába vágja a fejszéjét, nagyon komoly adottságok mellett rengeteg munkára is számíthat, hogy megüsse a szintet. A pop mindig a tökéletességről szól, és amikor az megvan, akkor kell még valami finoman szabálytalan, amitől ellenállhatatlan lesz az egész.

Ez mind szép, de hol teremhet ilyen csoda, és egyáltalán létezhet-e a természetben?

Nem mondom, hogy le kellett mennem érte a térképről, de azért utaztam egy órácskát Székesfehérvárig (nem Pestről indultam), hogy találkozzak egy ilyen unikornissal.

Koszi Jankát hírből ismertem eddig, soha nem láttam, csak felvételről, úgyhogy volt bennem egy kis drukk, hogy mit fogunk egymással kezdeni a cukrászdának álcázott pékségben, ahova a találkozót szerveztük.

Nyilván nem kellett csalódnom.

Kedves, csinos, fiatal lány, nagyon helyes, picit rekedtes beszédhanggal, ami rögtön megmagyarázza azt az izgalmas karaktert, ami a hangjában van – ugyebár: finom szabálytalanság. Picit tartózkodó, de mégis nyitott viselkedéséből azonnal érezni lehetett a gondos neveltetést. Miután ugyanezzel áltatom magamat én is, így ketten voltunk ott szuper jól neveltek, így ezen a ponton be is fejezhetném, mert nehezen alakul ki drámai feszültség ilyen rendezett szituációból.

Aztán szerencsére az „alkotó” megvilágosodott, hogy nem regényt ír, de még csak nem is riportot, csak épp anyagot gyűjt, hogy bemutassa az ország egyik legszexibb hangjának tulajdonosát.

Koszi Janka zenész családból származik, kiskorától végig járta a zenészséghez vezető összes lépcsőfokot: zenei általános, hegedűórák, zongoratanulás, de végül mint a Monty Python spanyol inkvizíciója, betoppan életébe a Kőbányai Zenei Stúdió…  „Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!"

Négy év alatt megkapja az R’n’R kiképzést, úgy szakmailag, mint emberileg, amit egy év médiatanulmánnyal színezett tovább, hogy ne csak hangjegyekből álljon a világ.

A kőbányai zenesuli egyik nagy előnye, hogy aki oda jár és jól teljesít, hamar be tud kerülni a szakmai köztudatba, így idővel szépen kezdtek jönni a megkeresések, nemcsak zenekari, de reklám- és tévés frontról is. A Voice-ban és a Rising Starban mint korrepetitor, énektanár vett részt. A Dal több évadában is szerepelt mint vokalista Király Viktor, Janicsák Veca és SP mögött. Saját bevallása szerint akkoriban még nem érezte késznek magát arra, hogy a saját neve alatt egy önálló projektbe kezdjen. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak a háttérben énekelt volna! Több zenekar tagja is volt (Beat Therapy, The Acoustic Loops), és sok ismert produkcióba hívták vendégként  (Subscribe, PASO, Leander, Copy Con, Biga). Ezekből a közreműködésekből sokszor szép sikerek is kerekedtek.

Szakmai életének másik nagy fejezete a tanítás, amit a szakvizsga letétele óta folyamatosan gyakorol. Rengeteg kreatív energiát fektet ebbe is. Az utóbbi években pszichológus bevonásával kidolgozott egy új énektanítási módszert, ami messze túl mutat a szokásos „skálagyepáláson”.

A 2010-es évek derekán indult útjára Szabó Zé produceri közreműködésével a Koszi Janka Projekt, amivel 2016-ban le is tették a névjegyüket, Be Alone című albumukkal.

Angol nyelvű, nyugati mércével mérve is színvonalas popzenéjükkel sajnos nem volt egyszerű  itthon az előrejutás. Nem is tudott hosszú életű lenni a zenekar, mert tagjait pár év alatt úgy szétkapkodták a nagyszínpados bandák, hogy szinte lehetetlen volt az egyeztetés.

Bár a zenekar már nem létezik, saját neve alatt azóta is rendszeresen jelentkezik egy-egy számmal. A Random Trip családot is rendre erősíti úgy a koncerteken, mint lemezen.

Az idei évre is jutott egy-két csemege.

Egyrészt a Stinky Bugs funkgengsztereivel dolgozták fel a Nekem ez jár című Majka-számot.

 Másrészt a Molnár Tomi vezette Jetlaggel hozták össze a nyár egyik legnagyobb hazai slágerét, a Temegént.

Felmerül hát a kérdés, mennyire indulnak újra a pop rakétái Koszi Janka vadászgépén.

A válasz nem egyértelmű. Az utóbbi időkben Jankát egyre jobban izgatja a dalszerzés, és a formálódó új anyag picit messzebbre evez a fősodratú pop vizeitől. De azért nem lennék meglepve, ha ennek az évnek a sikerei még húznának magukkal további rádióslágereket a jövőben.