Lattmann 60 – Aki Charlie-val és Zoránnal is dolgozik

Nemrégiben ünnepelte 60. születésnapját a kiváló basszusgitáros, Lattmann Béla. Az ismert zenésszel beszélgettünk.

– Mikor kezdtél zenélni, mikor varázsolt el ez világ?

– Már általános iskolában tudtam, hogy zenész akarok lenni. Először zongorán játszottam, amit tovább kamatoztattam a győri zeneművészeti szakközépben. A tanárképzőn első évben még zongorán játszottam, majd elvarázsolt a jazz világa és átváltottam nagybőgőre. Itt kezdődött a basszusgitáros karrierem is.

– A családban volt, illetve van más zenész is?

– Én voltam az első a családban, aki zenével foglalkozott. A kisebbik fiam követ ezen a pályán, ő 32 éves és zongorán játszik, amin én kezdtem. Jelenleg nemzetközi hajókon szórakoztatja tehetségével a vendégeket.

– Miért pont a basszusgitárt választottad?

A koncerteken legtöbbször a nagybőgő helyett praktikusabb volt a basszusgitár és mivel egyre többet használtam, erre esett a választásom. De a zenekarok is inkább basszusgitárosokat hívtak bőgősök helyett és így végül ez az egy hangszer maradt meg.

– Milyen zenekarokban játszottál?

– Rengeteg zenekart tudhatok magam mögött és mintegy 100 kiadott lemezen hallgathatják az érdeklődők a játékomat. Az általam megfordult zenekarok közül, akiket érdemes kiemelnem jazz kategóriában az a Kaszakő Együttes, a Shabu-Shabu, a Things, László Attila Band és a Csanyi-Lattmann Kvartet. A jazz mellett blues műfajban is tevékenykedem, mintegy 10 évet játszottam Hofi Géza mellett és elmondhatom, hogy körülbelül 30 éve játszom Charlie-val és Zoránnal a mai napig. De László Attilával és Orosz Zoltánnal is szoktam zenélni.

– Ki volt a legismertebb zenész, akivel együtt játszhattál?

– Hármat is kiemelnék: George Duke (zongorista, énekes), Billy Cobham (dobos, zeneszerző), Randy Brecker (trombitás, zeneszerző). Közülük George és Randy többszörös Grammy-díjas. Élvezet volt ilyen nagy zenészekkel együtt játszani, sosem felejtem el.

– A legtöbb ilyen kaliberű zenész a fővárosban folytatja az életét, mi tartott vissza, miért maradtál Dorogon?

– A munkámat Budapesten végzem, tehát nagyrészt ott vagyok. Dorogon azért maradtam, mert itt él a családom, a rokonaim és nem utolsó sorban imádom ezt a várost, mondhatni lokálpatrióta vagyok.

– Ha jól tudom utánpótlás neveléssel is foglalkozol. Hol teszed ezt?

Igen, már régóta tanítok. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakának basszusgitár tanára vagyok.

Melyek a legfontosabb elismerések, amelyeket az életed során szereztél?

– A legbüszkébb a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjére vagyok, amivel a tanítói munkámat ismerték el 2008-ban. Mindemellett büszke vagyok a többi elismerésre is, köztük az EMeRTon-díjra, a Pro-Urbe díjra, az Artisjus-díjra és az Artisjus előadóművészeti díjra. Idén akár még egy díjjal gazdagabb lehetek, hiszen nemrégiben indult a Komárom-Esztergom Megyei Príma Díj közönségszavazás, amelyre engem is jelöltek.