Titkok az egyik legősibb hangszerről

Fehér László tárogatóművésszel beszélgettünk, aki a fúvós hangszerek nagymestere. Honnan ered és mi a célja a tárogatónak? Miért is szól minden nap délután fél ötkor a tárogató Esztergomban? 

– Úgy tudom, a tárogató sokáig tiltott volt. Mi a története ennek a hangszernek?

– A történészek, régészek úgy vélik, hogy valahonnan az Iráni-fennsíkról származó népektől, perzsa-arab közvetítéssel került a hangszer kezdetleges formája a magyar törzsek birtokába. Úgyhogy a honfoglaló magyarok kezében már ott volt e harci síp.  A virágkorát a Rákóczi Szabadságharc idején élte, amikor minden kuruc ezrednek volt saját tárogató (vagyis terelgető, irányító, összegyűjtő) síposa. A nagyságos fejedelemnek még külön tárogatósa is volt, aki még a mulattatására is szolgált. A Rákóczi szabadságharc leverése után a császári önkényuralom betiltotta és a puszta birtoklásáért is kemény börtönévek jártak. Mindent fellehető tárogatót összegyűjtöttek és elégettek. Mindössze tíz darab kuruc tárogató maradt meg amelyek a Hadtörténeti múzeumban megtekinthetők. Ettől kezdve, mint a magyar szabadságharc és szabadság jelképévé vált hangszer, üldözve és tiltva volt. De mégis előkerültek a hangszerek 1848 a szabadságharc idején, majd az első és második világháborúban is ott szolgáltak, lelkesítették a csapatokat a harc mezején. Trianonkor pedig elsiratták a megcsonkított történelmi Magyarországot. A kommunista diktatúrában ismét nem volt ildomos elővenni. Gyakorlatilag a rendszerváltás után kezdték a csonka országi magyarok felébreszteni Csipkerózsika álmából. Erdélyben viszont nem volt tiltva, de ott is inkább a románság használta és majdnem ők védték le, mint nemzeti hangszert. Mindemellett a román diktátornak annyira tetszett a tárogató hangja, hogy Temesváron több évtizeden át gyártották is. De azt is tudni kell, hogy egyedül román nyelvre „fordították" le a hangszer nevét (taragot, torogoata). Ezen kívül mindenhol tárogató néven ismerik és használják a világban. 2014-ben a „tárogató népzenei hangszert” Hungarikummá minősítette a Hungarikum Bizottság.

– Sokan használják a tárogatót az országban, illetve a világon?

– Tudni kell, hogy 30 évvel ezelőtt alapítottuk meg a Rákóczi Tárogató Egyesület, azzal a céllal, hogy újból felébresszük a majdnem elfelejtett magyar tárogatót és muzsikáját. Akkor csupán 5 ember ült egy asztal körül a Szerencsi Rákóczi várban és tervezték a jövőt. Igen, egyre népszerűbb az egész világon. Most lett volna a 30. tárogatós találkozó, egyben az 5. világtalálkozó, de a járvány miatt jövő évre lett halasztva. Európán kívül az amerikai és az ausztrál kontinensről is bejelentkeztek tárogatón játszó vagy e hangszer hangjába szerelmesek. Mi a kárpát-medencei tárogatósok – kb. 80-100 zenész – összetalálkozunk minden évben 3-4 napra a szerencsi Rákóczi-várban. A világtalálkozó pedig egy hetesre nyúlik a sok program és résztvevő miatt, melyet Vaján, a Vaj Ádám kuruc generális kastélyában rendezzük.

– Hol gyártanak tárogatót az országban?

– Több helyen. Én a leányfalui Tóth József kiváló mesterrel és egyben tárogatós barátommal csináltattam egy hangszert. Rajta kívül még meg kell említeni néhány aranykezű mestert, Gregus Pált, Csekonics Gábort, de Erdélyben és Felvidéken is vannak ügyes kezű mesterek. Többnyire ők látják el új hangszerekkel a tárogatózni vágyó embereket.

– Mint hivatásos zenész, milyen hangszereken játszik és mióta?

– Zeneakadémiát végeztem Bukarestben klarinétművészként, majd a budapesti Liszt Ferenc zeneakadémia régi zene szakán is szereztem diplomát. Többnyire a klasszikus fúvósokon játszom és még néhány fúvós népi hangszeren is. A tárogatóval úgy 30 éve kezdtem ismerkedni, komolyan pedig 20 éve játszok rajta rendszeresen. Mindemellett régebben több zenekar tagja és vezetője is voltam.

–Trianon emlékére Esztergomban minden délután fél ötkor megszólal a tárogató, amelyen az ön felvétele hallatszik. Mióta tart ez a hagyomány, illetve ki kezdeményezte?

– Az ötlet a néhai Török Jóska bácsitól ered. 2000-ben mint esztergomi képviselő, indítványozta az akkori városatyák felé, hogy Európában minden történelmi városnak van valami jelképe, ezért az 1000 éves és hőskölteménybe illő történelemmel rendelkező Esztergomnak illene valami múltjához méltót kitalálni. Majd arra emlékezett, hogy amikor – a két háború között – ő gyermek volt, egy esztergomi szerzetes az Előhegyen a nyári estéken tárogatón játszott minden nap és milyen gyönyörű volt. Az akkori csendes Esztergom és a városon átkelők csodálkozva hallgattak a bársonyos, gyönyörű mélabús tárogató hangját. Így került a tárogató hangjára a választás, és lett Esztergom város jelképe. Ezek után kértek fel és bíztak meg felvétel elkészítésével, tudván, hogy tárogatójátékos is vagyok a sok egyéb zenei tevékenység mellett. Jómagam pedig már a rendszerváltás hajnalán a Szent István hetében augusztus 20. környékén fel merészkedtem a Szenttamás-hegyre néhány irredenta nótával. Így kezdődött az egész és lett belőle szép jelképe a városnak, amelyre rácsodálkozik a rengeteg turista és nagyon elismerően szólnak a helyiek. Nem is csoda hiszen a magyar lélek hangja, ízig vérig magyar hangszer, amely a gyönyörű bús hangjával szinte egy csapásra el tudja varázsolni a magyar szíveket.