Véget ért a Vasárnapi Iskola – Néhány videóval búcsúzunk
Egy korszak lezárult, véget ért a Vasárnapi Iskola. Tekintsük át a teljesség igénye nélkül, mi is történt ez idő alatt, kiket láthattunk, hallhattunk a színpadon. Azt is eláruljuk, melyek voltak Adél kedvenc produkciói.
Az elmúlt 3 hónapban a Hajónapló az A38 közreműködésével tíz héten keresztül online stream-fesztivált tartott Vasárnapi Iskola néven.
A program a Zenei és társművészeti produkciók megsegítésére létrejött pályázat keretén belül zajlott, melynek célja a bevétel nélkül maradt művészek zenészek megsegítése és a programok nélkül maradt közönség érdeklődésének fenntartása volt.
Ez idő alatt – azon kívül, hogy a magyar zenekaroknak egy csodálatosan gazdag és színes, eddig kevésbé ismert világa tárult elénk – a Vasárnapi Iskola egy fontos bemutatkozási platformmá vált a magyar zenészek számára.
A még márciusban elkezdődött program keretében minden vasárnap tíz stream-koncertet követhetett élőben a közönség a Hajónapló facebook oldalán.
A Hajónapló zenei szerkesztőjeként mind a tíz alkalmat végigkövettem, és interjút is készítettem a zenészekkel, és most nagyon szomorú vagyok, hogy véget ért ez az időszak. Új zenéket felfedezni ugyanis nagyon jó élmény. Bár igyekszem „up-to-date” lenni a zenei szcénával, sokszor kényelmes zenefogyasztó vagyok: azt hallgatom, amit már ismerek, és szeretek.
Szerintem mindannyian nagyon jól meghatározható szempontrendszer szerint hallgatunk zenét: az autóban a megszokott rádiót, a Spotify-on a lementett playlist-eket, koncerteken a kedvenc bandáinkat. Ritkán nyitunk ismeretlen együttesek, új stílusok felé, pedig nagyon fontos, hiszen jó hatással lehet ránk. Bevallom, ez a csak vasárnaponként megnézett 100 produkció (mert amúgy mi hét közben is folyamatosan forgattunk ám) nagyon sokat tágított zenei látószögemen.
Ezért arra gondoltam, hogy megosztom veletek újonnan felfedezett kedvenc produkcióimat. Szubjektív lista következik, semmilyen rangsorolás, csak az aznapi nagyon kellemes meglepetéseim lenyomata. Fontos, hogy a felvételek feldolgozása folyamatosan zajlik, most csak az eddig publikáltakból válogattam.
Van itt minden, mint egy jó boltban.
A Nagy Emma Quintet Emmájától leesett az állam. Tinédzser létére egyszerre van benne Björk finomsága és Dua Lipa vadsága. Ösztöne az improvizáció és a játékosság. Letaglózott, újra akarok jazzkoncertekre járni.
A Rebootflow más dimenzióban él, mint amiben én valaha léteztem. Az ego és az akarat nélküli alkotás elkötelezett hívei. Nagyon jó élmény volt velük megismerkedni, koncertjük alatt, energiájukban tényleg sikerült elengednem az „akarást”.
Oláh Gergő megtanított beatboxolni. Sőt, a videóban mutatott módszerével bárki bármikor megtanulhat beatboxolni! Átragadt rám Gergő lendülete, izgágasága, tenni akarása. A Roma Soul pedig egy vérprofi produkció. Nemcsak zeneileg, de érzelemátadásban is csillagos ötös.
Megy egy Cukorka akkora pikírt lazasággal ült be az interjúszékbe, hogy arra gondoltam, kilendítem ebből és fölteszem neki az összes provokatív kérdést, ami eszembe jut.
Nagyon vicces interjú lett, Barnával mindketten vártuk, hogy megjelenjen.
A Solére produkció mind zeneileg, mind vizualitásban a legutolsó trendek lenyomata. Grafikáik, klipjeik, socilamédiájuk, Zsófi megjelenése, sminkje profi, átgondolt, kidolgozott. Nem mellesleg missziója, hogy ezen a téren segítse a magyar produkciókat. Egy csajos, de nagyon szép és fontos beszélgetés, egy varázslatos nap, egy energiákkal teli koncert.
A Dorota experimental punk-rock transz performansza elröpített az arab világokon keresztül a hindu zenéken át a buddhista szellemig, majd a mélységet megspékelték egy olyan őrjöngős punkkal, hogy nem lehet nem beléjük szeretni. Én kitomboltam magamból az egész karanténben felgyűlt, ki nem adott feszültséget. És a Dorota lett a kedvenc magyar punkegyüttesem.
Iratkozzatok fel a Hajónapló yotube-csatornájára a többi Vasárnapi Iskolás videókért itt!
