A kísérletező zseni, Moholy-Nagy László

Felsorolni is fárasztó lenne, hogy hány hazánkfia lett külföldön híres, míg itthon ismeretlen maradt a nevük. Moholy-Nagy Lászlóé – már csak a nevét viselő művészeti egyetem, a MOME miatt is – lassacskán mindenkinek ismerősen cseng, de korszakos jelentőségű munkássága még mindig nem az alapműveltségünk része. Erre a rendkívül sokoldalú, kísérletező avantgárd művészre emlékezünk születésének 125. évfordulóján. 

Ceruza, ecset, fény

Weisz Lászlóként született 1895. július 20-án Bácsborsódban. Nem indul könnyen az élete, mivel apja korán otthagyta a családot, Amerikába emigrált és nem is hallottak többé felőle. Szerencséjére testvéreivel együtt nagybátyjuk, Dr. Nagy Gusztáv pártfogásába veszi őket, miután a vajdasági Moholra költöznek. Később nevet is változtat, előbb felveszi a lakhelye, majd a nagybátyja nevét, így lesz Moholy-Nagy László. A szegedi gimnázium után Budapestre megy jogra, amit soha nem fejez be, bevonul katonának. Az első világháborúban szerzett sérülése vezeti a művészet felé, lábadozás közben kezd először rajzolni. A kortárs művészeti élet hamar befogadja, Adyval, Babitscsal, Juhász Gyulával kerül egy társaságba.

Bár szimpatizál a forradalommal, igyekszik távol tartani magát a politikától. Szegeden már elsősorban azért szervez kiállítást, hogy pénzt gyűjtsön az emigrációra. Csatlakozik a Kassák körül kialakult avantgárd körhöz, először Bécsbe, majd Berlinbe költözik. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Lucia Schultz-cal, aki bevezeti a fotográfia világába. Izgalmas utcaképeket, fotómontázsokat alkot. 

A német fővárosban megismerkedik a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. Neves barátok veszik körbe: Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Liszickij, Ivan Punyi. 1922-ben Péri László magyar szobrásszal közösen szervezett, a berlini Der Sturm galériában megrendezett kiállítása nagy sikert arat. Még ugyanebben az évben magyarul és németül is kiadják az Új Művészek Könyvét, amelyet Kassák Lajossal együtt szerkesztenek. 

Bauhaus

Még mindig csak 28 éves, amikor Walter Gropius meghívja Weimarba, majd Dessauba, hogy a Bauhausnál tanítson. Először az előkészítő tanfolyam és a fémműhely, később a fényképész csoport vezetője lesz. Hihetetlen termékeny korszaka ez, fotóz, könyveket ír és szerkeszt, ekkor születnek legizgalmasabb absztrakt festményei is, bár olyan nevek mellett kell érvényesülnie, mint Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Oskar Schlemmer. 

A fémműhelyben sem csak tanít, hanem állandóan kísérletezik. Kinetikus konstrukciókat tervez az indusztriális esztétika jegyében, valamint azt kutatja, hogy mi lehet a művészet szerepe a tudományos-technikai világban. Bár egyre nagyobb nevet szerez, 1928-ban Gropiusszal együtt otthagyja a Bauhaust, feleségétől is elválik. Berlinben fotózással foglalkozik, valamint tipográfiákat és színházi díszleteket is készít. 1933-ban másodszor is megházasodik, Sybille Pietzsch lesz a felesége, még ebben az évben megszületik első lányuk, Hattula is, majd rá egy évre a második, Claudia. A nácizmus elől 1934-ben először Hollandiába, majd Angliába költöznek, a London Gallery életmű kiállításán bemutathatja művészetét. 

Pedig életműve még közel sem teljes, iskolateremtő lesz. 1937-ben Gropius ajánlására meghívják Chicagóba, ahol létrehozza az Új Bauhaust, majd 1939-ben a School of Design-t. Ez 1944-ben főiskolai rangra emelkedik, és felveszi az Institute of Design nevet. Nem vezethette sokáig az intézetet, mert 1945-ben leukémiát diagnosztizálnak nála. Akkoriban még semmilyen gyógymódot nem ismertek erre a betegségére, ezért nagyon gyors lefolyás után, 1946. november 24-én végleg lehunyja a szemét. Egészen haláláig dolgozik a Mozgásban-látás című könyvén, amelyet egyfajta szellemi végrendeletként is ír. Halálát követően felesége, majd lányai gondozzák örökségét. 

Festőként és fotóművészként a fény foglalkoztatta leginkább, ahogy üvegarchitektúrái is folyton változtatják fény- és térhatásukat. Az alkalmazott művészetekben, például a reklámgrafikában és a tipográfiában is maradandó nyomott hagyott, ő tervezte például a híres Parker 51 töltőtollat, amely a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) gyűjteményében is megtalálható. 

Magyarországon a szocializmus ideje alatt egyáltalán nem értékelték újító, útkereső tevékenységét, csak jóval később fedezték fel és ismerték el korszakalkotó és világszínvonalú tehetségét. Ma Moholy-Nagy László a leghíresebb magyar képzőművész, Argentínától Japánig megtalálhatóak rajongói, kiállításai rendre nagy sikert hoznak, műalkotásai hatalmas összegekért cserélnek gazdát. A világ számos pontján megtalálhatóak művei, ezek közül többet megtekinthetünk a közeli bécsi Modern Művészetek Múzeumában, de sok alkotását amerikai múzeumok őrzik, mintegy ezer fotója és hétszáz negatívja maradt fenn.

Moholy-Nagy 125

2006-ban az akkor 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem felvette a világhíres művész nevét, azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként (MOME) működik. A névadó előtt tisztelegve, születésének 125. évfordulójára az egyetem rendhagyó audiovizuális kampánnyal készül, amelyet július 20-án mutatnak be a hazai médiaszolgáltatók, online médiumok, valamint a külföldi magyar intézetek.

A MOME ebből az alkalomból Moholy-Nagy 125 riportfilmmel, Moholymotion című 125 másodperces animációval, több tucat interjúval és videóüzenettel, valamit az ezeket összefogó interaktív honlappal tiszteleg Moholy-Nagy eszméinek időtlen érvényessége előtt. A július 20-i online megemlékezést ősszel további események követik majd a MOME tavaly szeptemberben átadott új, világszínvonalú campusán.