A világ legsürgetőbb problémái
A koronavírus tovább mélyítette a globális gondokat.
Az utóbbi egy évben szinte minden a Covidról szólt, és úgy tűnik, ez a világméretű pandémia még jó ideig társunk lesz, bármennyire is szeretnénk már a hátunk mögött hagyni. A járvány azonban nemcsak egészségügyi krízist okozott, hanem az élet számos területét befolyásolta: gazdasági, oktatási válságot is hozott, tovább növelte az egyenlőtlenségeket és még polarizáltabbá tette a közéletet, a közbeszédet. Bizonytalanná váltak az élelmiszerláncok, gond van a vakcinaelosztással, és az emberek egyre kevésbé bíznak az intézményekben és vezetőikben is. Mindezekre a médiaharcok és a fake news rohamos terjedése is ráerősít.
A járvány kitörésekor egy ideig úgy tűnt, hogy legalább a klímaváltozásra pozitív hatással lesz az, hogy kevesebbet tudunk utazni, fogyasztani, hogy otthon kell ülnünk a fenekünkön, de mostanra már látszik, hogy ebben sikerült visszaállni az eredeti szintre, és közel ugyanannyi üvegházhatású gázt pöfékelünk ki, mint korábban.
Ezzel együtt megható nagylelkűséget és hihetetlen szolidaritást is tapasztalhattunk az emberek, a közösségek, a különféle ágazatok és országok között is. A válság újra megmutatta, hogy a globálissá váló problémákat is csak közösen, összefogással lehet megoldani. Hogy melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel az emberiségnek az elkövetkező években meg kell küzdenie? Soroljuk!
Élelmiszer-biztonság
Azt gondolhatnánk, hogy a XXI. században, az intenzív mezőgazdaság korában már elegendő étel jut mindenkinek. Nem is a megtermelt mennyiséggel, hanem az elosztással, a hozzáféréssel és a minőséggel van a baj. Míg a világ népességének 11 százaléka alultáplált, addig a felnőtt populáció 39 százaléka túlsúlyos. A legkövérebb országokban – közöttük Magyarországon is – a felnőtt lakosság 2/3-a túlsúlyos vagy elhízott. Bár csábító azt gondolni, hogy az elhízás a túlzott táplálkozás egyik formája, valójában egy másik fajta alultápláltságról van szó: az emberek jellemzően előre csomagolt, alacsony tápanyag- és magas szénhidrát-, zsír- és tartósítószer-tartalmú ételeket fogyasztanak, amelyek jelentősen növelik az elhízás kockázatát. Ez a probléma a fejlett országok szegényebb rétegeit jellemzi leginkább.
Az elhízás már önmagában óriási, társadalmi szintű egészségügyi gondot és költséget jelent, a Covid azonban megmutatta, hogy a súlyproblémákkal küzdők esetében hosszabb és súlyosabb a betegség lefolyása, jóval gyakrabban szorulnak kórházi ápolásra és lélegeztetésre, valamint ötven százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg a fertőzésben.
Az elhízás tovább súlyosbítja a járványhelyzetet
Az elhízás a második legnagyobb rizikófaktor a koronavírus-járvány szempontjából.
Miközben a fejlett országokban az élelmiszer 30-40 százaléka a kukában végzi, addig az ellátás egyenlőtlensége és bizonytalansága miatt a világon minden kilencedik ember naponta szembesül az éhséggel, mert nincs elegendő bevétele élelmiszerre. Ez sokkal nagyobb fenyegetést jelent az emberi népesség általános egészségére nézve, mint bármilyen betegség – például a Covid, a malária, a HIV. Ezzel együtt azokban az országokban, ahol a legmagasabb az élelmezés-bizonytalanság, a legnagyobb arányú a menekültek külföldre vándorlása is. Az éhezés tehát a migrációs folyamatokat is felgyorsítja.
Csakúgy, ahogy a vízhiány. Az ételhez hasonlóan mennyiségileg elegendő tiszta édesvíz is lenne a Földön mindenkinek, azonban az eloszlás itt is egyenlőtlen. Ma körülbelül kétmilliárd olyan ember van, akik a nem kielégítő infrastruktúra, az elvándorlás vagy különböző társadalmi konfliktusok, háborúk miatt nem biztonságos, szennyezett vízforrásokat használnak. Ugyanilyen nagyságrendű azok aránya, akik nem jutnak megfelelő vécékhez. Ezek együttese pedig egyértelmű egészségügyi és higiéniai kockázatot jelent.
Társadalmi egyenlőtlenségek
A Covid-járvány a legnagyobb csapást pont a kiszolgáltatott és perifériára szorult közösségekre mérte: a nőkre, a gyerekekre és a fejlődő ország azon lakosaira, akik még az alapvető egészségügyi ellátáshoz sem jutnak hozzá. Ráadásul a pandémia miatti gazdasági visszaesés hatására a globális munkajövedelem több mint tíz százalékot esett, amely elsősorban a legszegényebbeket érinti. A becslések szerint az elmúlt évben 71 millió embert kerül szélsőséges szegénységbe a Covid miatt, míg a világ tíz leggazdagabb embere több mint félmilliárd dollárral (147,38 milliárd forinttal) növelte vagyonát. Ez az összeg elegendő lenne arra, hogy a világon mindenki koronavírus elleni vakcinához jusson, és hogy senki se kerüljön szegénysorba a vírus miatt.
A növekvő egyenlőtlenségek másik területe az oktatás, amelynek pont, hogy a kiegyenlítődés felé kellene hatnia. A Covid miatti távoktatás, az online tanítás azonban rendkívül hátrányosan érinti azokat, akik nem rendelkeznek megfelelő internetkapcsolattal vagy számítógéppel. A Világbank adatai szerint a világjárvány első csúcsán, 2020 áprilisában 1,6 milliárd diák tanult iskolán kívül, 700 millió pedig még mindig erre kényszerül.
Ökológiai katasztrófa
Ugyan a járvány és az azzal járó gazdasági visszaesésből fakadó problémák némileg visszaszorították a klímapánikot, továbbra is széles körű ökológiai válsággal kell szembenéznünk. A biológiai sokféleség eltűnése, az óceánok elsavasodása, a túlhalászás, a szeméthegyek növekedése csak néhány azon jelenségek közül, amelyek az ökoszisztéma összeomlásával fenyegetnek. Annak ellenére, hogy a gazdasági tevékenység lassulása a globális szén-dioxid-kibocsátás rövid távú csökkenését eredményezte, a globális felmelegedés soha nem látott szintre jutott. Az elmúlt év a legmelegebb három év egyike volt, rekordméretű tűzvészekkel, hurrikánokkal, áradásokkal és aszályokkal világszerte.
Az erdők kulcsfontosságúak a klímaváltozás elleni küzdelemben, mégis, évente 26 millió hektár tűnik el a Föld színéről, főleg azért, hogy mezőgazdasági termőterületeket hozzunk létre. Ez együtt jár a természetes élőhelyek pusztulásával is. A tudósok becslései szerint a kihalás gyorsasága a szokásos ütem körülbelül ezerszeresének felel meg. Nemcsak a növény- és állatvilágot veszítjük el, hanem felborítjuk az ökoszisztémáinkat is, aminek hatásait még nem látjuk előre a rendszerek bonyolult és összetett jellege miatt.
Megoldás?
Bár az egyéni felelősség is fontos, a fenti, legsürgetőbb kérdéseket nem lehet lokális intézkedésekkel megoldani. Globális összefogás szükséges, és olyan intézmények, amelyek szabályozóként és végrehajtóként is képesek fellépni. A legfontosabb feladat a perifériás csoportok – nők, gyerekek, színes bőrűek, menekültek – alapvető emberi jogainak biztosítása. Továbbá erősíteni kell a nők szerepvállalását és tanítását, ugyanis a nők oktatáshoz való hozzáférésének növelésével a népesség gyarapodása jelentősen csökkenthető, amely számos további problémának elejét veszi. Az éghajlatváltozás lassításához szintén világszintű egyezmények és lépések szükségesek, hiszen a fosszilis kibocsátás nagy részét a gyárak, a villamosenergia-előállítás, az autók, valamint a mezőgazdaság termelik.
2020 és a Covid komoly jelzést adott arra, hogy a jelenlegi életvitelünk nem fenntartható. Az egyre hevesebb társadalmi mozgalmak, a humanitárius vészhelyzet és az ökológiai problémák elszaporodása alapvető és gyors változásért, cselekvésért kiáltanak. Mi vagyunk az a generáció, amely már tisztán látja a természet óriási értékét, és talán az utolsó is, amely még visszafordíthatja annak pusztulását, megelőzheti a súlyos társadalmi összeomlást is.
