Az adat az új olaj?
Ki hitte volna néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a világ legértékesebb vállalata egyszer egy elsősorban mobiltelefon-gyártó cég lesz? A 90-es években például biztos nem sokan, amikor a tőzsdei listákat elsősorban olajban és nehéziparban utazó cégek vezették. Ehhez képest pár nappal ezelőtt az Apple vált a világon a második vállalattá, ugyanis elérte a 2 trillió dolláros piaci értéket. A többi tech-óriás csak az Apple mögött kullog. A számítástechnológia ilyen szintű előretörése rávilágít néhány csöndesen folyó trendre, amiről érdemes lehet kicsit elgondolkodni.
Tudta, hogy volt már 3. ipari forradalom?
Mindenekelőtt fontos lenne megtudni, honnan indult az informatika forradalma, és mikor vették át az irányítást az életünk felett.
Az iskolában már tanultunk két ipari forradalomról, melyeket hatalmas, történelemformáló eseménysorozatoknak képzeltünk el, de közben észre se vettük, hogy átestünk a harmadikon is, sőt már a negyedik határán vagyunk. Ezekről ugyan még nincs tudományos és történelmi konszenzus, de a harmadikat már egészen nyugodtan nevezhetjük nevén. A 3. ipari forradalomnak számít a számítástechnológia forradalma, mely már az 1950-es években kezdetét vette, azonban életünket csak a század vége felé kezdte el átformálni a személyi számítógépek és nem utolsó sorban az internet megjelenésével. Egy technológiai újításhullám akkor válik ’ipari forradalommá’, ha az a társadalmi berendezkedésünket is átformálja valamelyest. Ugyan egyik sem lesz olyan drasztikus, mint az első, ami tulajdonképp a feudalizmus kereteit kezdte el megbontani, de afelől nem lehet kétség, hogy a számítástechnika megjelenése óriási hatással volt az életünkre. A modern globalizáció például valószínűleg nem alakulhatott volna ki ilyen hatékony távközlés és információtovábbítási technológiák nélkül. Alig pár évtized elteltével már a 4. ipari forradalom is az ajtón kopogtat a mesterséges intelligencia és az ’Internet of things’ nevében. Az informatika forradalma az üzleti életben végül a 90-es években hozta el az áttörést, amint az első tech-cégek is befutottak a tőzsdén.
Biztos teremt egy tech-cég akkora értéket, mint egy kőolaj-kitermelő vállalat?
Ha megnézzük a 10 legértékesebb vállalat listáját az 1990-es évekből, akkor olyan klasszikus ipari vállalatokkal találkozhatunk, mint az egykori nehézipari óriással, a General Electric-kel, vagy a kőolajbiznisz vezetőivel az Exxon Mobil és a Shell személyében. Mára viszont beférkőztek ebbe a sorba olyan cégek, mint az IBM, az Intel vagy a Microsoft. Nagyot változott azonban a világ 2020-ra, amikor is a top 10-es listát kérdés nélkül, mérföldekkel vezetik a ’Big-tech’ cégek az Apple, a Microst, a Google és az Amazon nevében, hogy aztán a Facebook-ot ne is említsük. Ennek kapcsán sokakban felmerül a kérdés, vajon ezek a cégek valóban ennyivel értékesebbek lennének, mint régimódi társaik, és egyáltalán teremtenek-e akkora értéket, hiszen a világ végső soron még mindig kőolajon fut. A kapitalista hozzáállás annyival letudja a problémát, hogy minden annyit ér, amennyit az emberek hajlandóak fizetni érte, azt azonban nem teszik hozzá, hogy az egyszeri fogyasztót ilyen téren rettentő könnyű befolyásolni. Ráadásul ezeknek a tech-cégeknek éppen ezek a hétköznapi emberek a fogyasztóik, így megkérdőjeleződhet annak a bizonyos ’értéknek’ a realitása.
Az adat az új olaj? Hiperkonzumerizmus a tőzsdén?
A tény, hogy ezek a vállalatok így meghódították a világot két érdekes felismeréshez vezethetnek: a Google és a Facebook előretörése bizonyítja, hogy igaz lehet az újkeletű internetes mondás, mely szerint a „az adat az új olaj”, hiszen e két cég elsősorban a személyes adatainkra építik a hatalmukat. Ez a ’hatalom’ az analitika elterjedésén alapul, hiszen ma már minden, magára keveset is adó cég a magas fokú statisztikai elemzésekre építi üzleti stratégiáját. Ez különös szinergiát képez a hiperkonzumerizmussal, ami az impulzusvásárlások magas fokát jelenti, ahol az emberek csak azért vásárolnak, mert vásárolniuk kell, és hogy státusszimbólumokat szerezzenek maguknak. A szinergia lényege a személyes adatainkban bújik meg, melyet a cégek boldogan használnak fel, hogy rájátszanak a fékezhetetlen vásárlási szokásainkra, a tűpontosra kalibrált marketingstratégiáikkal.
Ebben a hiperkonzumerizmusban rejtőzhet az Amazon és az Apple felemelkedésének kulcsa is, és az, hogy ezek a cégek váltak a tőzsdén a legértékesebbekké, azt jelenti, hogy már a tőkepiacot is ezek a trendek irányítják. Korábban egy egyszeri halandó nem tudta volna megítélni, hogy érdemes-e befektetni az Exxon Mobil-ba, hiszen ahhoz ismerni kellett volna a kőolajipari trendeket, ma viszont boldog-boldogtalan befektethet az Apple-be, hiszen tudja, hogy a hozzá hasonló emberek úgyis vásárolni fogják a termékeit. Még csak a konkurencia sem igazán fenyegeti az iPhone-ok gyártóját, hiszen az Apple mára tulajdonképp luxuscikké avanzsált, melyet nem úgy tűnik, hogy egykönnyen helyettesíteni lehet. Ez a jelenség sokak szerint csak egy elhúzódó, dotkom-lufihoz hasonló történet, mely akkor fog kipukkadni, amikor az emberek rájönnek, hogy ezek a cégek nem teremtenek annyi értéket, mint azt sokan hiszik.
