Bumm a fejbe

Mesterséges intelligencia által irányított gépfegyverrel ölték meg a vezető iráni atomtudóst, Mohszen Farizadét?

Különös hír jelent meg a napokban. Egy vezető iráni atomtudóst, Mohszen Farizadét állítólag „mesterséges intelligencia által irányított gépfegyverrel” öltek meg. A dolog sok szempontból elgondolkodtató. Vajon a jövő háborújából kaptunk ízelítőt vagy egyszerű gyilkosságot vitt véghez az új technika?

Tudósok célkeresztben

Az iráni atomtudós lelövésének közvetlen előzményéről nem tudunk, de az tény, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei, így a térségben legjelentősebb technikai és katonai erőt képviselő Izrael régóta igyekszik megakadályozni Irán atomprogramját. Az amerikaiak attól tartanak, hogy Teherán atombombát fejleszt, és ezt néha tárgyalásokkal, máskor embargóval próbálják megakadályozni, de amióta megakadtak a tárgyalások, különös sorozat szedi áldozatait az iráni atomtudósok között.

Teherán szerint egy – vélhetően izraeli – merényletprogram részeként legalább négy tudós vesztette életét 2010 és 2012 között. Most pedig lelőtték Mohszen Farizadét is.

A tudós az iráni Forradalmi Gárda tagja volt, a rakétagyártás szakértője, akiről úgy vélik, hogy az iráni atomfegyver kifejlesztését célzó titkos program egyik vezetője lehetett. 2003-ig az iráni nukleáris program alapját képező projektet vezette, majd nukleáris fejlesztéssel foglalkozott a teheráni védelmi minisztérium égisze alatt. Hogy pontosan mi volt a dolga, azt soha senki nem hozta nyilvánosságra, de jelentős szereplője lehet a perzsa atomprogramnak.   

A Farsz iráni hírügynökség szerint Farizade régóta az izraeli titkosszolgálat célkeresztjében van. Lapértesülések szerint egy évvel ezelőtt túlélt egy merényletkísérletet, és azóta bujkálva élt. 

Izrael természetesen mélyen hallgat az iráni szakemberek célzott kivégzéséről. Hivatalosan most sem felelt semmit a magas rangú atomtudós meggyilkolásával kapcsolatos vádakra. Ugyanakkor Netanjahu miniszterelnök – a merényletről szóló jelentések megjelenése után – közzétett egy videót, amelyben részletesen leírta a héten végzett munkáját, és sejtelmesen hozzátette: „Nem árulhatok el mindent...” Ez éppen elég ahhoz, hogy Izrael ellenségei aggódjanak.

Megelőző arculcsapás?

De tulajdonképpen mindannyiunknak van okunk aggódni. Nem biztos, hogy jó lesz abban a világban élni, amelyikben egy tel-avivi, New York-i, pekingi vagy moszkvai irodában eldöntheti valaki, hogy melyik atomtudós veszélyes a nagyhatalmak szerint és melyik jelentéktelen. A logika ugyanis azt diktálja, hogy az atomfizikusok lelövöldözgetése után ugyanezek a vadászok elgondolkodnak majd azon, nem jelent-e veszélyt rájuk nézve egyik-másik biológus, kémikus vagy mondjuk programozó.

Ők persze majd azzal érvelnek – ha egyszer egy bíróság kérdőre vonja őket e gyilkosságokért –, hogy a célzott likvidálással háborúkat akartak megelőzni. És lám, nincs is háború.

Csöndesen jegyzem meg, hogy hasonló ötletekkel már mások is előálltak. Az 1920-as években szárnyra kapott Európában egy bűnmegelőzésre irányuló projekt. Akkoriban virágkorát érte az új tudomány, a lélektan. Wundt és Pavlov kísérletei, Freudnak és tanítványainak elméletei nyomán nagy lendületet vett a pszichológia, s így voltak, akik leporolták az olasz tudós, Lombroso régi ötletét: mi lenne, ha előre megmondaná a tudomány, kiből lesz bűnöző. Ha pedig ezt tudjuk, nincs is más dolgunk, mint lecsukni az illetőt, és volt-nincs, megszűnt a bűnözés.

Érdekes módon még a harmincas évek legsötétebb diktatúráiban sem vezették be a „született bűnöző” elméletére támaszkodó bűnmegelőzést. Ezek a bornírt rendszerek más szempontok szerint tagadták meg az európai kulturális hagyományokat. Az ártatlanság vélelmének régi elvén vagy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog kérdésein nem gondolkoztak.

Intelligens gépfegyver

Van a most meggyilkolt iráni fizikus ügyében egy hasonlóan nyugtalanító elem. Vagy pontosabban egy olyan elem, ami az ítélet nélküli levadászás ügyét különösen elgondolkodtatóvá teszi.  

Mohszen Farizade gyászszertartásán az egyik szónok, Ali Fadavi dandártábornok, a Forradalmi Gárda parancsnokhelyettese arról beszélt, hogy a tudóst egy Nissan pick-upra szerelt gépfegyverrel ölték meg, mégpedig közvetlen emberi irányítás nélkül. A fegyvert egy erre a célra kifejlesztett mesterséges intelligencia hozta működésbe, amely műholdról kapott azonosító információk alapján vette célba a tudóst. Az iráni beszámolók szerint a távvezérelt gépfegyver tizenhárom golyót lőtt a fizikus autójára, mégpedig úgy, hogy minden lövés Farizade arcát, pontosabban négy golyó a fizikus testőrét érte, amikor megpróbálta megmenteni a tudóst. Az a megdöbbentő a történetben, hogy az áldozattól huszonöt centire ülő feleségét egyetlen golyó sem találta el.  

Tegyük azonban hozzá, a riasztó és disztopikus csodafegyver léte egyelőre inkább lehetőségnek tűnik, nem valóságnak. A gyilkosság utáni hírek még arról szóltak, hogy Farizade és testőrei tűzharcba keveredtek Absard városának közelében, az egyik iráni jelentés pedig még tanúkat is idézett, akik szerint három-négy személyt öltek meg a lövöldözésben. Ezek állítólag terroristák voltak. És egy Nissan pick-up is felrobbant a helyszínen. Ráadásul a gyilkosságnak sem csak az izraeli titkosszolgálat a gyanúsítottja, hanem iráni ellenzéki csoportok is.

Könnyen lehet, hogy a gyilkosságokhoz köthető, hivatalossá lett teheráni álláspont inkább a rezsim céljait szolgálja, mint a valóságot tükrözi. A veszedelmes, mindenre képes és hatalmas technikai erőkkel, rémületes csodafegyverekkel rendelkező ellenség sötét alakjára bizonyára nagy szüksége van az iszlám köztársaságnak.   

Egy elektronikus hadviselésre szakosodott elemző, Tom Withington a kérdéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az iráni jelentéseket „egészséges csipet sóval” kell kezelni. Hozzátette, hogy a teheráni beszámoló olyannak tűnik, mintha „menő szlogenekből” tákolták volna össze.  

Elvesző biztonság?

Mindazonáltal nagyon valószínű, hogy ha talán ma még nem is állnak rendelkezésre, a mesterséges intelligencia által irányított fegyverek hamarosan elkészülnek. Ezzel a lehetőséggel már 2015-ben foglalkozott a tudóstársadalom, és sokan ugyancsak veszélyesnek tartották az ilyen irányú fejlesztéseket. 2015-ben Stephen Hawking professzor és a tudományos világ ezer meghatározó alakja nyílt levélben követelte a mesterséges intelligencia katonai célú fejlesztésének betiltását.

Noel Sharkey professzor, a gyilkos robotok elleni kampány egyik tagja szerint az ilyen fegyverek megjelenése a haditechnikában „elképzelhetetlen következményekkel jár majd”. Úgy fogalmazott: „Ha ezek az eszközök valóban autonómok lennének, és arcfelismerést használnának az emberek pontos meghatározásához és meggyilkolásához, akkor olyan irányba haladnánk, amely radikálisan megkérdőjelezné a globális biztonságot.”