Csak a halott művész a jó művész?

A kortársai által fel nem ismert festőzseni, aki életében csak egy képének tudott vevőt találni. Egy őrült pillanatában levágta a bal fülcimpáját, majd egy másik elborult napon végzett magával. Vincent van Goghra emlékezünk halálának 130. évfordulóján néhány kevésbé ismert életrajzi érdekességgel. 

Halott testvére helyére érkezett

1853. március 30-án jött világra Hollandiában, Groot Zundertben. Édesapja, Theodorius van Gogh református lelkipásztor, édesanyja Anna Cornelia Carbentus, összesen hat gyermekük született. Vincent Willem van Gogh volt a gyerekek közül a legidősebb, de nem elsőszülött. Édesanyja korábban várandós volt egy fiúgyerekkel, aki azonban szülés közben meghalt. Napra pontosan egy évvel később született meg Vincent, aki ráadásul halott bátyja nevét is megörökölte. 

Fanatikus művészetrajongó volt

Még jóval azelőtt, hogy ecsetet vett volna a kezébe, belemerült a művészetekbe. Családi kapcsolatai révén már 16 évesen dolgozni kezdett egy hágai galériában, és mozgalmas élete során, ahol csak megfordult, lelkesen járta a múzeumokat, kiállításokat. Falta a művészetekről, elsősorban a festészetről szóló könyveket és újságokat, és már igen korán kialakult kritikai érzéke és ízlése. Csodálta a holland festőket, Rembrandtot, Halst és Jacob Ruisdaelt, de nagyra tartotta a barbizoni iskola tagjait is: Millet-t, Rousseau-t, Duprét. Ugyanakkor a japán metszetek is elbűvölték, többet le is másolt. 

Fiatal korában megszállottan vallásos volt

Egy szerencsétlen szerelmi kaland után (amiből bőven kijutott neki) depressziója elől a vallás és a Biblia felé fordult, otthagyta galériás állását, apja nyomdokaiba szeretett volna lépni. Kilenc hónapot töltött Angliában metodista lelkészeknek segédkezve, és eldöntötte, hogy tanítóként szeretne tevékenykedni az egyház szolgálatában. Amszterdamban és Brüsszelben tanult, majd arra vállalkozott, hogy próbaidős hittérítőként elmenjen Belgium nyomor sújtotta bányavidékére, Borinage-ba. Mint minden mást, ezt a nehéz munkát is szenvedéllyel végezte, és hatalmas személyes áldozatokat hozott: odaadta a bányászoknak ruháit, ennivalóját, és ápolta a bányarobbanások sebesültjeit. Azonban buzgalmát és elszántságát nem méltányolták, felettesei elbocsátották. 

Későn kezdett festeni

Bár már gyerekkorában is ügyesen rajzolt, valamint másolatokat készített metszetekről és nyomatokról, csak az egyházi kudarc után fordult igazán az alkotás felé, és már 27 éves volt, amikor első képét megfestette. Innentől kezdve azonban rendkívül termékeny volt, tíz évvel később bekövetkezett haláláig mintegy 900 művet alkotott. Ezek közül csak egyetlen egyet sikerült eladnia: 1890 elején Anna Boch belga művész és műgyűjtő vette meg a Vörös szőlőskertek Arles-ban című képét 400 belga frankért. 

Szerencsétlen volt a szerelemben

Van Goghnak különös ízlése volt a nők terén, hol menyasszonyokba, hol özvegy, idősebb nőkbe, hol pedig prostituáltakba bolondult bele halálosan. Többször visszautasították házassági ajánlatait, amelyek nem hatottak pozitívan mentális egészségére és családi kapcsolataira sem. Egy rosszul végződő szerelmi ügy után – amelyet egy 43 éves nő, Margot Bengemann öngyilkossági kísérlete is színesített – családja és ismerősei is megszakították vele a kapcsolatot. Apja 1885-ban bekövetkezett halála után pedig végleg elzárkóztak az egyre őrültebben viselkedő festőtől, öccsét, Theo-t kivéve. 

Családja tette híressé

Az közismert, hogy Vincent-et életében szinte csak öccse, Theo támogatta, nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is. Nagyon szoros kapcsolatuk volt, a festő mintegy 800 levelet írt testvérének, kaotikus életének szinte minden mozzanatáról beszámolt neki. Theo nem sokkal élte túl fivérét, annak öngyilkossága után egy évvel szifiliszben elhunyt, sírjaik egymás mellett fekszenek.

A posztomusz hírnévhez azonban sógornője állhatatos munkája kellett, Johanna ugyanis arra tette fel az életét, hogy Van Gogh művészetét meg- és elismertesse a világgal. Több száz festmény és rajz maradt rá, ezeket saját költségén szervezett kiállításokon mutatta be, cikkekkel, kritikákkal alapozta meg a renomét. De ennél tovább ment, azt szerette volna, ha nemcsak Van Gogh művészetét, hanem magát a művészt is megismeri a közönség. Ezért Vincent és Theo levelezéseit könyvvé szerkesztette, önéletrajzzal kiegészítette, és így adatta ki először Hollandiában, majd Németországban és Nagy-Britanniában is. Jo halála után a szintén Vincent nevet viselő fia vette át a stafétát. Először megalapította a Vincent Van Gogh Alapítványt, majd 1962-ben a holland államnak ajándékozta az alapítványban lévő mintegy hatszáz művet és hétszáz levelet. Később erre a gyűjteményre építve jött létre az amszterdami Van Gogh Múzeum 1973-ban, amely még ma is évente milliókat vonz. 

Súlyos mentális betegségekkel küzdött

A mai napig vita tárgya a tudósok között, hogy Van Gogh különös és összetéveszthetetlen képei mentális betegségeinek köszönhetőek-e. Nagyon gyakran szenvedett hallucinációktól, depressziótól, tévképzetektől, többször elmegyógyintézeti kezelésre is szorult. Labilis idegrendszerét vad életmódjával is gyötörte: rengeteget ivott, prostituáltakhoz járt, mániás időszakaiban megszállottan festett. Ráadásul folyamatosan kudarcok érték, sem a szerelemben, sem egyházi törekvéseiben, sem festészetében nem ért el sikereket, és a családja is kitagadta. Bár a modern pszichológusok a súlyos tünetek alapján már több mint 30 diagnózist felállítottak – ezek között skizofrénia, bipoláris depresszió és temporális lebeny-epilepszia is szerepel – máig nem biztos, hogy valójában miben szenvedett Van Gogh. Ahogy halála körülményei is misztikusak. Sokáig az volt az elmélet, hogy egy kényszerképzetes pillanatában mellbe lőtte magát, csak még két napig haldoklott, annyira szerencsétlenül sikerült a lövés. A mai kutatók viszont már azt a teóriát is elfogadják, hogy egy helyi kamasz lőtte le véletlenül.

Bár valószínűleg soha nem fog százszázalékos bizonyossággal kiderülni, hogy a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja miként vesztette életét tragikusan fiatalon, 37 évesen, az már bizonyos, hogy sógornője törekvései sikerrel jártak. Vincent Van Gogh képei ma már csillagászati árakon cserélnek gazdát, a műveit felvonultató kiállításokon tömött sorokban állnak a látogatók, hányattatott életéről pedig számtalan könyv, mozi- és dokumentumfilm, valamint kísérleti művészeti alkotás is készült már.