Csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz a koronavírus második hulláma

Nyugati lapvélemények szerint a kormányzati intézkedésektől és az emberek fegyelmezettségétől egyaránt függ, hogyan folytatódik a járvány.

Miközben az Egyesült Államokban nem tudják megfelelően kordában tartani a vírust, addig Európa már túl van a járvány első hullámán. A fertőzésszámok jelentősen csökkentek a márciusi, áprilisi adatokhoz képest, és az élet is szépen lassan újraindult – néhány olyan korlátozás mellett, amikhez talán jobb, ha hozzászokunk, hogy mindennapjaink részei maradnak még egy ideig. A lélegzetvételnyi szünetet kihasználva, ahol már elült az első összecsapás pora, ott mindenki a következő csatára készül: hamarosan itt a koronavírus-járvány második hulláma.

Mit is jelent a második hullám

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy mit is értünk ’második hullám’ alatt. Ahogy arra a BBC is felhívja a figyelmet, itt nem egy pontosan definiált orvosi szakkifejezésről van szó. Ezt a szókapcsolatot arra használjuk, hogy várakozásaink szerint, ahogy enyhítünk a korlátozásokon, úgy fognak újra emelkedni a fertőzésszámok is. Tehát ez egy elsősorban ember által előidézett esemény lesz, nem pedig a vírus újfajta viselkedésének, mutálódásának következménye. Ez azért jó hír, mert azt is jelenti, hogy elsősorban rajtunk, embereken (másodsorban időjárási tényezőkön) múlik, hogy hogyan alakul a holnap.

Hogy pontosan hány napig és mennyire kell emelkednie a számoknak ahhoz, hogy második hullámnak nevezzük az ismét megszaporodó esetszámokat, arról sincs konszenzus, de minden európai lap szerint észre fogjuk venni, ha eljön. Az Egyesült Államokban például annak ellenére, hogy június eleje óta megint rohamosan nőnek a fertőzésszámok (bizonyára a hetekig tartó BLM tüntetéshullámnak köszönhetően), és a járványgörbe is hullámszerű alakot vesz fel, ez még nem az a bizonyos második hullám, hanem csak az első fellángolása.

Mit várhatunk a második hullámtól?

Erről a BBC és a The Economist adott részletesebb elemzéseket, kérdezz-felelek formában, amiből most kiemelnék néhány fontos gondolatot.

A BBC szerint, ha a második hullám olyan lesz, mint az első, akkor valamit nagyon elrontottunk. Ezt elsősorban a híres-hírhedt reprodukciós rátával igazolják, ami a járvány kitörésekor a legtöbb helyen 3 körül mozgott (1 ember 3 továbbit fertőzött meg), ami a lezárásoknak, korlátozásoknak köszönhetően már 1 alá csökkent. Ahogy azonban lassan megszüntetjük a tilalmakat, úgy a reprodukciós ráta is megint nőni fog. Ugyanakkor a BBC szerint, ha nem engedünk el minden korlátozást, a 3-as értéket már szinte biztosan nem fogja elérni. Ez többek közt annak köszönhető, hogy a legtöbb felkészült országban már hatékonyan működik a vírus nyomonkövetése és könnyebben tudják izolálni az új betegeket. Az Economist szerint nemcsak az egyéni beteget tudjuk már elkülöníteni, de nagyobb térségeket is. Ennek következtében a koronavírus második hulláma szerintük már nem lesz globális mértékű, hanem kisebb, izoláltabb csomópontokban fog kitörni. 

Mindez egyebek mellett azt is jelenti, hogy vélhetően továbbra is erősen ajánlott korlátozni a nagy tömegeket megmozgató kulturális rendezvényeket, koncerteket, színházi előadásokat, illetve érdemes maszkot hordani, és alapos kézfertőtlenítést alkalmazni ott, ahol a találkozás elkerülhetetlen.

Bizalom és biztonság

És ez már át is vezet a védekezés másik fontos kérdéséhez. A szakértők szerint ugyanis a második hullámot nemcsak a korlátozások mértéke, de leginkább az emberek együttműködési hajlandósága határozza majd meg. A BBC és a The Economist szerzői is egy véleményen vannak arról, hogy se a gazdaság, se az emberek nem fognak még egy a tavaszihoz hasonló lezárást és karantént elviselni. A gazdaság nem tudna életben maradni, az emberek pedig nem akarnak majd együttműködni, elsősorban azért, mert sokan úgy érzik, hogy őket nem érinti súlyosan a vírus. (Hogy ennek mennyi alapja van, arról majd egy bekezdéssel később.) Mindezek miatt azt várhatjuk, hogy amikor újra eljön a korlátozások ideje, már sokkal jobban fognak figyelni a valóban veszélyeztetett csoportok elkülönítésére. Tehát nem biztos, hogy az iskolákat újra bezárják, a fiatalokat megmozgató rendezvényeket, koncerteket eltiltják, de az idősek bevásárlási sávját akár vissza is állíthatják, vagy a jellemzően idősebb korosztályoknak szóló kulturális rendezvényeket, klasszikus zenei koncerteket, balett- és operaelőadásokat, egyszóval a tradicionális szféra rendezvényeit továbbra is korlátozzák.

Az emberek hozzáállása, fegyelme és türelme persze ország- és kultúrafüggő, s nem utolsó sorban az is kérdés, mennyire bíznak az emberek a kormányban. Az Egyesült Államokban vagy a szomszédos Szerbiában a korlátozások kérdése a politikai vita része lett. Ahol nagyobb a közbizalom, ott ilyesmi fel sem merül. S e kérdéssel szorosan összefügg az is, mennyire itatja át a társadalmakat a tudományba vetett bizalom, mennyire hitelesek a korlátozások részleteiről döntő közegészségügyi szakemberek. A magasabb műveltségű országok ebben a tekintetben is jobban állnak. De sajnos vannak helyek és társadalmi csoportok, amelyeknek körében gyorsan terjednek a járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletek. Érdemes rámutatni, hogy ebben a tekintetben a kulturális hátrány konkrét életveszélyt is jelent.

Végezetül be kell számolnom arról, hogy a The Economist arra hívja fel a figyelmet, hogy azok, akik a nyájimmunitásra várnak, sajnos kénytelenek lesznek még várni, mert új kutatások szerint az, aki elkapta a koronavírust csak néhány hétig lesz védett ellene – három hét elteltével egyre nagyobb az esélye, hogy újra elkapja a betegséget.